(Kedves Látogatóink!

Az alábbi két szent életrajzát, a korábbiakkal együtt, az “Olvasókönyvtár-Katekézis” menüpontban is megtalálják, a “Szent Élete” gyűjteményben.)

Szentéletű Énekszerző Kozma, maiumai püspök (8. sz.)
(október 14.)

Damaszkuszi Szent János atyánk szülei Damaszkusz városában éltek és magukhoz vettek egy szerencsétlen gyermeket, akit Kozmának hívtak. Kozma Jeruzsálem városából származott, szülei keresztények voltak, de korán elhunytak. Szent János szülei, akik a szegényeket igen buzgón támogatták, ezt a gyermeket magukhoz vették, és Jánossal együtt saját természetes gyermekükként nevelték. Amikor pedig egy szintén Kozma nevezetű bölcs szerzetest, aki Itália földjén raboskodott, kiváltottak a mohamedánok fogságából, mindkét gyermeket, Jánost, természetes fiukat, és Kozmát, fogadott gyermeküket átadták neki, hogy ismertesse meg velük a Szent Írásokat. Kozma egyre gyarapodott a megértésben, elsajátította a bölcsesség mesterségét és elhagyta e hiábavaló világot. Szent Száva atyánk monostorába ment és magára vette a szerzetesek igáját. Mint szerzetes, bátran küzdött, és mint fényes csillag, úgy ragyogott Krisztus Egyházának égboltján életmódjával és az isteni dolgok megértésének elsajátításával.

Amikor a szent ikonok elleni üldözés elkezdődött, a szentéletű arra biztatta Damaszkuszi Jánost, hogy készítsen írást a szent ikonok tiszteletéről az igazhitű keresztények számára. Mindketten, Szentéletű Kozma és Damaszkuszi Szent János szóban és írásban is sokat küzdöttek a szent ikonok üldözői ellen. Szentéletű Kozma gyönyörű himnuszokkal és kánonokkal ékesítette Isten Egyházát. Énekeket szerzett Lázár feltámasztásáról, az Úr jeruzsálemi bevonulásáról, az Utolsó Vacsoráról és a Mi Urunk, Jézus Krisztus önként vállalt szenvedéseiről, valamint más isteni ünnepekről.

Később Jeruzsálem pátriárkája Maiuma püspökévé választotta. Főpásztorként igaz életet élt, isteni buzgósággal vezette nyáját az üdvözítő legelőkre, mígnem tisztes öregkort megérve megpihent az Úrban.

Az ő esedezései által Urunk, Jézus Krisztus, Istenünk, irgalmazz nekünk és üdvözíts minket. Ámin.

+

Thesszalonikai „Ifjabb” Szent Euthümiosz (898)
(október 15.)

Euthümiosz Anküra (a mai Ankara, Törökország) vidékén született 823-ban, keresztény szülők gyermekeként. A keresztségben a Nikétász nevet kapta. Hét esztendős korában apja elhagyta őket. Tizenhét évesen házasságot kötött egy Eufrozina nevű leánnyal, aki egy Anasztázia nevű gyermeket szült neki. Mivel Nikétász aszketikus életre vágyott, elhagyta gazdag rokonait, és titokban a Bithüniai Olümposz hegyére[1] ment, ahol szent aszkéták tanítványa lett, letette a szerzetesi fogadalmat és felvette az Euthümiosz nevet.

25 esztendeig küzdött ezen a helyen, majd az Áthosz-hegyre ment, hogy a szerzetesi lelki élet létráján még szigorúbb életmód segítségével haladjon feljebb. Első három évét egy barlangba bezárva töltötte a mai Nea Skíti közelében. Étele a tölgyfa makkja, ribiszke és gesztenye volt. Állhatatosan követte a hitvalló[2] szent öregek tanácsait és szigorú életmódja miatt nagy hírnévre tett szert. Rövid ideig Szaloniki városa mellett egy oszlopon élt. Sokakat megerősített szelíd beszédével, másokat kegyelmi ajándékaival gyógyított. Mivel sokan keresték fel, visszatért a csendes Áthosz-hegyre. A nyugalmat kedvelő Euthümioszt azonban itt sem hagyták nyugton szerzetes csodálói, ezért kénytelen volt újra ismeretlen helyeket keresni. Előbb Szent Eusztratiosz szigetére ment, ahová követte tanítványa, Szentéletű János, a „Törpe”, később pedig a gyakori kalóztámadások miatt továbbment és a Chalkidiki-félszigeten telepedett le egy faluban. Itt szerzetesi közösséget alapított és sokan csatlakoztak hozzá. Végül 870 körül Thesszaloniki mellett egy férfimonostort hozott létre, amely a Galambok monostoraként ismeretes, később pedig egy másikat szerzetesnővérek számára. Ide vonult vissza később anyja, nővére, felesége és két gyermek.

Elhunytának idejét előre ismerte, ezért egy kis szigetre költözött (…), ahol a sok küzdelmen keresztülment csodatevő 898-ban adta át lelkét Teremtőjének. Tiszteletreméltó ereklyéit mint kivételes áldást, már a rákövetkező évben Szalonikibe vitték. A mai napig a Galambok monostorában lehet hódolni előttük.

Szentéletű Euthümiosz életét tanítványa, Vazul, szaloniki érsek jegyezte le nagy szeretettel, ő írta liturgikus szolgálainak szövegeit is. Könyörgő istentisztelet is készült a tiszteletére. Életrajzírója és himnuszköltője szerint Szentéletű Euthümiosz nagy aszkéta volt, akinek híre igen hamar elterjedt a Szent Hegytől távoli vidékeken is. Amikor a szerzetes a Krisztust szerető Szalonikibe ment, amely gazdag volt szerzetesekben és vértanúkban, az egész nép úgy vonult ki elé, mint a Tesbei Illés próféta elé, csókolták a kezét és hitték, hogy ezáltal szentebbé válnak. Meg voltak győződve arról, hogy a szent csók továbbadásával áldást is közvetítenek. Ottléte alatt sokakat térített meg az erényes életre, másokat a szerzetesség felé terelt tanításával, ismét másokat megszabadított a test és a lélek betegségeitől. Tanítványai kiemelkedtek mennyei életmódjuk és erényeik miatt, úgy éltek testben, mintha testetlenek lettek volna. A Chalkidiki-félsziget lakói úgy fogadták a szentet, mint egy égből alászállt angyalt. Akik hallgatták, tanúsították, hogy könnyedén tudta közvetíteni a régi és az új tanítást, és mindnyájan csodálták bölcsességét, és azt mondták: nyelvét a Szent Lélek irányítja, ugyanúgy, mint a szent apostolokét.[3]

[1] A mai Törökország területén található hegység kelet felé eső része, török neve Uludağ. Nem azonos a görög mitológiából ismert Olimposz-heggyel, amely Görögországban van.]

[2] gör. σημειοϕόρος: „zászlóvivő, hitvalló, csodatévő”.

[3] Buzgó tanítványai megőrizték mesterük aszketikus lelkületét. Közülük is kiemelkedik „az Istenben boldog” Onufriosz, a „hírneves aszkéta”, Ignác, György, Efrém, Pál, Vazul, Metód és Eufémia, akik az általa alapított monostorokban lettek szerzetessé, Szentéletű Vazul, életrajzának írója, és testvérei, Simeon és Teodor. Emlékét október 15-én tartja az Egyház.

(Forrás: Áthosz-hegyi Mózes: „A Szent Hegy szentjei”. Migdonía Kiadó, Kariész, Áthosz Hegy, 2008; doxologia.ro/calendar-ortodox)

(Ford. Aranyosi-Vitéz Gellért)