2023. október 22. Pünkösd utáni 20. vasárnap.
Csodatévő és Apostolokkal egyenlő Szent Aberkiosz, hierapoliszi püspök (2. sz.).
A Hét Szent Efezusi Alvó Ifjú (3. sz.; 5. sz.).
Szent Rúfusz és Lót, egyiptomi aszkéták (4-5. sz.).
Ef 2,4-10; Lk 8,26-39 (olvasmányok a 23. vasárnap szerint). Harmadik hang.
+
Vasárnapi énekek
Vasárnapi feltámadási tropárion, 3. hang
Szent György tropárionja, 4. hang
Keresztények csalhatatlan Oltalma
Olvasmányok
Apostoli olvasmány, Ef 2,4-10
Evangéliumi olvasmány, Lk 8,26-39
(A gerázai megszállott meggyógytása)
Azután kikötöttek a gerázaiak földjén, amely Galileával átellenben van. Amint kilépett a partra, egy férfi jött eléje a városból, akiben ördögök voltak, és már régóta nem vett magára ruhát, sem házban nem lakott, hanem a sírboltokban. Amikor meglátta Jézust, leborult előtte, és hangosan fölkiáltott: »Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!« Mert parancsolt a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből. Ugyanis már jó ideje hatalmába kerítette, láncokkal volt megkötözve, és bilincsekben őrizték, de elszaggatta a kötelékeket, s az ördög a pusztába űzte. Jézus ekkor megkérdezte: »Mi a neved?« Azt felelte: »Légió«, mert sok ördög szállta meg. Arra kérték, ne azt parancsolja, hogy a mélységbe menjenek.
Volt ott egy nagy disznócsorda, a hegyen legelészett. Kérték őt, engedje meg, hogy azokba menjenek. Megengedte nekik. Az ördögök erre kimentek, megszállták a disznókat, mire a csorda lerohant a meredeken a tóba, és belefúlt. A kondások, látva, hogy mi történt, elfutottak, és hírül vitték ezt a városba és a falvakba. Az emberek kimentek, hogy lássák a történteket. Amikor Jézushoz értek, ott találták azt az embert, akit az ördögök elhagytak, felöltözve és ép ésszel, amint ott ült Jézus lábainál, és félelem fogta el őket. Azok pedig, akik látták, elbeszélték nekik, hogyan szabadult meg az, akit az ördög zaklatott. Ekkor a gerázaiak földjének egész lakossága arra kérte őt, hogy távozzék el tőlük; mert nagy félelem vett erőt rajtuk. Ő pedig bárkába szállt és visszatért. Az a férfi pedig, akiből kimentek az ördögök, megkérte, hogy vele lehessen. De Jézus elküldte őt ezekkel a szavakkal:»Térj csak vissza házadba, és beszéld el, milyen nagy dolgot cselekedett veled az Isten.« Az be is járta az egész várost, és hirdette, milyen nagy dolgot cselekedett vele Jézus.
+
Október 22.
„Az engedelmesség és a szeretet ereje”
Egyiptomi Szent Rufusz atyánk emlékezete, aki békében hunyt el (4-5-sz.)
Szent Rufusz az egyiptomi sivatagban élt a 4-5. században. Számos emlékezetes mondása közül az egyik ezt volt: „Négy rendet láttam a mennyben: az első rendben az volt aki a betegségét Isten iránti hálaadással viselte; a másodikban az, aki felkelt, hogy a vendégszeretetet gyakorolja; a harmadikban az, aki bejárta a sivatagot, anélkül, hogy egy lelket is látott volna; a negyedikben az, aki ki sem mozdult, mert az Úrért engedelmességet fogadott s alávetette akaratát lelkiatyjának. Az pedig, aki engedelmességben élt, pajzsot viselt és aranylánc volt a nyakában.”
Abba Rufusz megkérdezte az angyalt, aki e látomást feltárta előtte, miért jutott a többinél nagyobb dicsőség a negyediknek, ő pedig ezt válaszolta: „Azért, mert aki a vendégszeretetet gyakorolja, a saját elhatározását követi, aki a sivatagban él, saját akaratából hagyta ott e világot, míg az, aki engedelmességben él, teljesen lemondott akaratáról, és csak Istenre és lelkiatyjára hagyatkozik.” Rufusz erre felkiáltott: „Ó, engedelmesség, minden hívő üdvössége! Ó, engedelmesség, minden erény anyja! Ó, engedelmesség, mely által feltárul az Ország! Ó, engedelmesség, minden szent tápláléka, kinek tejét magukba szívták és tökéletessé lettek! Ó, engedelmesség, ki az angyaloknál lakozol!”
Egyiptomi Szent Lót atyánk emlékezete, aki békében hunyt el (4-5-sz.)
Szent Lót abba is Rufusszal egy időben, Egyiptomban gyakorolta az aszkézist. Azt mondják, hogy egy testvér, miután bűnt követett el, elment Lót atyához. Olyan ideges volt, hogy ki-be járkált, képtelen volt leülni. Lót atya így szólt hozzá: „Mi van veled, testvér?” Azt válaszolta: „Nagy bűnt követtem el, de nem vagyok képes bevallani az atyáknak.” A szent öreg azt mondta neki: „Valld be nekem, és én majd elhordozom.” Akkor bevallotta: „Bujaság bűnébe estem, és hogy megtehessem, még a bálványoknak is áldoztam.” Az öreg megnyugtatta és ezekkel a szavakkal bátorította: „Bízzál, nincs olyan bűn, amely meghaladná Isten irgalmát, ha valaki bűnbánatot tart. Menj, ülj be a barlangba, csak minden második nap egyél, és én elhordozom a bűnöd fele részét.” Három hét elteltével Lót atya bizonyosságot kapott Istentől, hogy elfogadta a testvér bűnbánatát. Az pedig élete végéig engedelmességben élt nála.Egy nap Lót atya elment, hogy tanácsot kérjen Panefói József atyától: „Atyám, erőmhöz mérten elvégzem a kis szolgálataimat, mértékkel böjtölök, imádkozom, elmélkedem, magamba szállok, és amennyire csak tehetem, megtisztítom magam a rossz gondolatoktól. Mit mást kell még tennem?”Ekkor az öreg felállt, kinyújtotta a kezét az ég felé, ujjai olyanok lettek, mint tíz darab tüzes lámpás, és így szólt hozzá: „Nem lehetsz szerzetes, ha magad nem lobbansz lángra, mint a tűz.”
(E két szent életrajza – a korábbiakkal együtt – “Olvasókönyvtár-Katekézis” oldalunkon is megtalálható a “Szentek Élete” menüpontban, október 22-i dátummal)
Forrás: Macaire, de Simonos-Petras: Le Synaxaire I. Vingt-deux octobre („Szentek élete I. Október huszonkettő”). To Perivoli Tis Panaghias, Thessalonique, 1987.
(Ford. I. T.)
