2024. augusztus 18. Pünkösd utáni 8. vasárnap.
Szent Flórosz és Laurosz vértanúk és társaik (II. sz.).
Szent Hermész, Szerapión és Polüainosz római vértanúk.
Szent Julianna vértanúnő. Szent Leó vértanú.
V. Szent János (674) és I. Szent György (683-686 k.) konstantinápolyi pátriárkák.
Szentéletű Szófroniosz a Szent Anna remeteségből (18. sz.).
Pároszi Új Szent Arszéniosz (1877). Szent Agapiosz új papvértanú (1852 k.). Szent Khrisztodulosz grúz szerzetes (XII. sz.).
Szent Gergely új papvértanú és Szent Jenő és Mihály újvértanúk (1937).
1Kor 1,10-18; Mt 14,14-22. Hetedik hang.
+
Feltámadási tropárion, 7. hang:
Nagyboldogasszony tropárionja, 1. hang:
Nagyboldogasszony kondákionja, 2. hang:
Szent György Nagyvértanú tropárionja, 4. hang:
+
„Szent, aki a lelkünkbe látott”
Szent Arszéniosz a görögországi Joáninában született, istenfélő szülők gyermekeként. A keresztségben az Atanáz nevet kapta. Szülei korán, kilencéves korában meghaltak, de a gyermek életében beteljesedtek a zsoltár szavai:
„Atyám és anyám is elhagyott, de az Úr fölkarolt engem” (Zsolt 27,10).
Istenfélő emberek jóvoltából iskolába került és öt éven át, tizennégy éves koráig tanult. Életrajzírója, a neves és szentéletű lelkivezető, Filótheosz Zervákosz szerint mindenkit felülmúlt tanulásban, értelemben és az erényekben.
Történt, hogy egy alkalommal Dániel, egy neves sztarec és lelkiatya jött Zagorából gyóntatni. Atanáz is jelentkezett gyónásra és a lelkiatya olyan hatással volt rá, mint Illés próféta Elizeusra vagy Istenfélő Simeon Új Teológus Szent Simeonra. Lelkiatyja lett, és már nem akart tőle megválni. Dániel sztarec kijelentette, hogy vissza kell térnie az Áthosz hegyre, Atanáz pedig kérlelte, hogy vele mehessen és szerzetes legyen. Úgy, ahogyan Elizeus kérlelte Illést és fogadkozott:
„Az Úr életére s a te életedre mondom, hogy nem hagylak el.” (2Kir 2,2).
Dániel sztarec végül engedett a kérésnek, bár tudta, hogy gyermekeket, akiknek még nem serdül a szakálla, nem engednek be az Áthosz hegyre. Dániel sztarec azonban bevitte.[1] Ámde figyelmeztette lelki gyermekét: Ha el akarja sajátítani a szerzetesi és egyben angyali élet tudományát, meg kell tanulnia és meg kell fogadnia három dolgot. A szerzetesi élet három pillére ugyanis: a saját akaratunkról való lemondás, az engedelmesség az elöljáró iránt és az alázat. E három dolgot nem csupán tudni vagy tanítani kell, hanem meg is cselekedni. Jézus is így mondja:
„Aki megtartja és tanítja (a parancsokat), az nagy lesz a mennyek országában.” (Mt 5,19) Előtte is erre tanít:
„Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van.” (Mt 5,16)
Dániel sztarec és Arszéniosz, aki már ezen az új néven szerzetesi fogadalmat is tett, hat évig élt évig az Áthoszon, ámde zavaros idők jöttek, a török uralom is szorongatta őket és az áthoszi közösségeket, ezért el kellett hagyniuk a Szent Hegyet s Isten gondviselése folytán Folégandrosz szigetén kötöttek ki. A szigetlakóknak nem volt sem tanítójuk, sem igazi gyóntatójuk, ezért kérlelték őket, maradjanak náluk. Arszéniosz lett az iskolai tanítójuk, Dániel sztarec pedig a gyóntatójuk és lelki vezetőjük.
Mire tanította Arszéniosz a gyermekeket? Nemcsak görög nyelvre és irodalomra, (ami a török elnyomás alatt a nép megmaradását szolgálta), hanem az erényekben bővelkedő keresztény életre, mivel „a tanulás, a tudomány, az erények tudománya nélkül ─ vallotta ─ inkább árt, mint használ”. „Tartsátok meg az Úr parancsolatait – hangsúlyozta szüntelenül, szeressétek Istent teljes szívetekből, szeressétek szüleiteket, rokonaitokat, szeressetek minden embert, tiszteljétek szüleiteket, papjaitokat, tanáraitokat, az öregeket, kerüljétek a hazugságot, a sok beszédet, a szitkozódást, a trágárságot, a vitát, a hanyagságot, kerüljetek minden bűnt! Imádkozzatok, gyónjatok, tartsátok meg a böjtöket, járuljatok szent áldozáshoz, látogassátok a betegeket, vigasztaljátok a bánkódókat, adjatok alamizsnát a szegényeknek.”
Rövid idő elteltével Dániel sztarec a gyóntató és lelkiatya és Arszéniosz, az iskola tanára révén, akit püspöke időközben diakónussá szentelt, Folégandrosz példás és nagy család lett, ahol fiatal és öreg, szegény és gazdag, férfi és nő egyetlen, egymást szerető és szolgáló közösséggé vált Krisztusban!
Dániel sztarec előre megérezte közelgő halálát, ezért meghagyta Arszéniosznak, hogy elhunyta után két évvel maradványait vegye magához és menjen az Áthosz hegyre, vagy arra a helyre, amelyet Isten mutat a számára, mert, ahogy az apostol mondta, „nincs itt maradandó városunk: az eljövendőt keressük” (Zsid 13,14), és majd kövesse őt, hogy ismét együtt lehessenek a mennyek országában!
Arszéniosz a sztarec halála után két évvel, a folégandrosziak nagy bánatára, el is indult, de nem Áthoszon kötött ki, hanem Isten gondviseléséből Párosz szigetén, ahol Illés sztarec, a Szent György monostor szentéletű elöljárója elébe állt, és azt mondta neki, Isten erre a szigetre és ebbe a monostorba küldte őt, itt van rá szükség, nem máshol, maradjon hát velük. Arszéniosz tehát ott maradt és hamarosan mindenkit felülmúlt az erényekben, a szerzetesi életben. Szüntelenül imádkozott lelki gyermekeiért, azokért is, akiket Folégandroszon hagyott, evést, alvást mértékkel gyakorolt, mivel, ahogy mondta, ezek a dolgok csak a testet táplálják, de az a fontosabb, ami a lelket is táplálja. Ez pedig az imádság, a Szentírás olvasása és az egyházatyák műveinek a tanulmányozása. Mert az Írás így szól:
„Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik” (MTörv 8,3; Mt 4,4).
Az erények közül a szeretetet és annak gyakorlását tartotta a legelsőnek. Különösen szerette a betegeket és az öregeket, gyógyította és szolgálta őket, de mindennél jobban szerette Istent. Ezért, tiltakozása ellenére, papnak választották és püspöke pappá és gyóntatóvá szentelte!
Angyalként szolgált ezentúl az oltárnál, szemeiből szüntelenül folytak a könnyek, amelyek, ahogy egy alkalommal mondta, a Szentlélek adományai annak, aki mindenben lemondott akaratáról, engedelmességet gyakorol és alázatot Isten s ember előtt.
Bár az erényeket titokban gyakorolta és titokban is akarta tartani, Isten mégis nyilvánosságra hozta és megdicsőítette. Ezért közelről és messziről kezdtek járni hozzá, hogy meggyónják vétkeiket és lelkük gyógyulást nyerjen. Gyónáskor a lelkükbe látott és ő mondta el azt, amit a gyónók elfelejtettek, vagy el akartak titkolni.
Sűrűn ismételte a gyónás szentégéhez járulók előtt: „Tarts őszinte bűnbánatot és hidd el, Isten igen irgalmas és szereti a bűnbánót.” (Kieg. Cavarnos, p. 61-75.)
Ragaszkodott viszont az egyházi hagyományhoz: a makacsok, az isteni parancsokat megvetők felé szigorú volt, de igen irgalmas és elnéző az őszinte bűnbánók felé.
Gyakran ismételte azt is, hogy a keresztényeknek készen kell lenniük a szorongattatásokra a világban, hiszen ez lett minden próféta, apostol, vértanú, szent, sorsa, akik „a jó harcot megharcolták, a pályát végigfutották, a hitet megtartották” (vö. 2Tim 4,7).
Egy hónappal előre látta a halálát. Amikor ennek a keresztények hírét vették, mindenki el akart tőle búcsúzni, sorokban jöttek az emberek a betegágyához, hogy áldását kérjék, ő pedig így vigasztalta őket: „Zarándokok és jövevények vagyunk a földön”, ahogyan az apostol mondja (Zsid 11,13), ezért ne szomorkodjatok, másik Atya oltalma alatt lesztek, aki sokkal jobban szeret benneteket, mint én, vagy ahogy ti szeretitek saját magatokat: Krisztus oltalma alatt, aki nekem is Atyám, nektek is és minden embernek, és mindenkit szeret, mindenkire gondja van. Higgyetek benne, reméljetek benne, szeressétek őt teljes szívetekből, és bármit, amit kértek tőle hittel és a javatokat szolgálja, megadja nektek. De kérjétek tőle mindenekelőtt a Mennyek Országát!”
[1] (Ahogyan jóval később Szent Porfírioszt a lelkiatyja.)
+
„Szent Arszéniosz imái által Urunk Jézus Krisztus irgalmazz nékünk és üdvözíts minket!”
(Forrás: „Modern Orthodox Saints, 6, St. Arsenios of Paros”, by Constantine Cavarnos, Institute for Byzantine and Modern Greek Studies, 1988.)
Ford. I. T.
