2023. május 14.
Húsvét utáni ötödik vasárnap. A Szamariai Asszony Vasárnapja.
Khioszi Szent Izidor vértanú (3. sz.). Szent Leontiosz jeruzsálemi pátriárka (1184-1185).
Krétai Szent Márk újvértanú (1643). Bolgár Szent János újvértanú (1802).
Rosztovi Szent Izidor, Krisztusért balga (1474). Jaranszki Szent Máté, hitvalló (1927).
Szent Péter (Rozsgyesztvin) új papvértanú (1939).
ApCsel 11,19-26; 29-30; Jn 4,5-42. Negyedik hang.
+
Szent György nagyvértanú imája,
melyre szenvedése előtt kis haladékot kért, hogy elmondhassa
Uram és Istenem, Te vagy, akihez születésemtől fogva tartozom és akibe minden reményemet vetettem; Te vagy, aki bátorságot adtál és felkészítettél e küzdelemre; Te, aki édes reményem vagy, ígéret, akiben nem csalatkozom, a szent lelkek állhatatos szerelme; Te, aki figyelmesen vizsgálod szívünk szándékait, és teljesíted kívánságainkat, mielőtt kérésünkkel Hozzád fordulnánk; kérlek, segíts, hogy e küzdelem, melyet neved megvallásáért vállaltam, sikeres véget érjen, és fogadd magadhoz lelkemet; és ha sértetlenül megóvod a gonosz lelkektől, számláld azok közé, akik kezdettől fogva Benned örvendeznek. Bocsásd meg, Uralkodóm, e népnek mindazt, amit ellenem tudatlanságból elkövetett, és méltasd őket arra, hogy valóban megismerjenek Téged, mert áldott vagy mindörökkön örökké.
Tropárion, 5. hang
Krisztus feltámadt halottaiból, halállal eltiporván a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozván.
Apostoli olvasmány (ApCsel 11,19-26;29-30)
Felolvasás Apostolok Cselekedeteiből!
Azok pedig, akik az István miatt kitört üldözés elől szétszóródtak, elmentek Föníciáig, Ciprusig és Antióchiáig, de nem hirdették az igét senki másnak, csak a zsidóknak. Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirenei férfi, akik, mikor eljutottak Antióchiába, a görögökhöz is beszéltek, hirdetve az Úr Jézust. Az Úr keze velük volt, úgyhogy a hívek nagy számban tértek meg az Úrhoz.
Hírük eljutott a jeruzsálemi egyház fülébe, ezért elküldték Barnabást Antióchiába. Amikor odaérkezett és látta Isten kegyelmét, megörült, és mindnyájukat arra buzdította, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban, mert derék férfi volt, telve Szentlélekkel és hittel. Nagy tömeg csatlakozott az Úrhoz. Barnabás azután elutazott Tarzusba, hogy felkeresse Sault, és mikor megtalálta, elhozta Antióchiába. Egy álló esztendőn át jelen voltak az összejöveteleken, s nagy tömeget tanítottak. Antióchiában nevezték először a tanítványokat keresztényeknek.
A tanítványok erre elhatározták, hogy mindegyikük küldeni fog valamit a Júdeában lakó testvérek megsegítésére, mindenki tehetsége szerint. Ezt meg is tették, és elküldték a vénekhez Barnabás és Saul keze által.
Evangéliumi olvasmány (Jn 4,5-42)
Felolvasás János Szent Evangéliumából!
(Beszélgetés a szamariai asszonnyal)
Megérkezett Szamaria egyik városába, amelyet Szikarnak neveznek, közel ahhoz a földdarabhoz, amelyet Jákob a fiának, Józsefnek adott. Ott volt Jákob kútja. Jézus akkor elfáradva az úttól, azon nyomban leült a kútnál. Körülbelül a hatodik óra volt. Odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus azt mondta neki: »Adj innom!« Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy élelmet vegyenek. A szamariai asszony erre azt mondta neki: »Zsidó létedre hogyan kérhetsz te inni tőlem, aki szamariai asszony vagyok?« Mert a zsidók nem érintkeznek a szamariaiakkal. Jézus azt felelte: »Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki mondja neked: ‘adj innom’, talán te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna neked.« Az asszony így szólt: »Uram, nincs is mivel merítened, a kút pedig mély; honnan vennéd hát az élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk a kutat adta, amelyből ő maga, fiai és jószágai is ittak?« Jézus azt felelte: »Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.« Erre az asszony így szólt: »Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam, és ne járjak ide meríteni!« Jézus ezt felelte neki: »Menj, hívd el a férjedet, és jöjj ide!« Az asszony erre kijelentette: »Nincs férjem.« Jézus ezt válaszolta: »Jól mondtad: ‘Nincs férjem’. Mert öt férjed volt, és akid most van, az nem férjed. Ezt helyesen mondtad.« Az asszony ekkor így szólt: »Uram, látom, hogy próféta vagy. A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van a hely, ahol őt imádni kell.« Jézus azt felelte neki: »Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát. Ti azt imádjátok, amit nem ismertek, mi azt imádjuk, amit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól van. De eljön az óra, és már itt is van, amikor az igazi imádók Lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat keres magának. Az Isten lélek, és akik őt imádják, Lélekben és igazságban kell őt imádniuk.« Az asszony erre megjegyezte: »Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor ő eljön, kijelent majd nekünk mindent.« Jézus azt válaszolta neki: »Én vagyok az, aki veled beszélek.«
(Jézus és a szamariaiak)
Ekkor odaérkeztek a tanítványai, és elcsodálkoztak, hogy asszonnyal beszélgetett. Mégsem kérdezte egyikük sem: »Mit akarsz, vagy mit beszélsz vele?« Az asszony pedig otthagyta az edényét, elment a városba, és szólt az embereknek: »Gyertek, lássátok azt az embert, aki elmondott nekem mindent, amit cselekedtem. Vajon nem ő a Krisztus?« Azok erre kimentek a városból, és odamentek hozzá.
Eközben a tanítványok kérték őt: »Rabbi, egyél!« Ő azt felelte nekik: »Van nekem ennivalóm, amiről ti nem tudtok.« A tanítványok egymást kérdezgették: »Talán enni hozott neki valaki?« Jézus pedig így folytatta: »Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki küldött engem, hogy elvégezzem az ő művét. Ugye ti mondjátok: Még négy hónap, és elérkezik az aratás? Íme, mondom nektek: Emeljétek föl szemeteket, és nézzétek a szántóföldeket, mert megértek már az aratásra. Az arató megkapja a jutalmát, és termést gyűjt az örök életre, hogy együtt örvendjen a vető az aratóval. Mert abban igaza van a közmondásnak, hogy más az, aki vet, és más az, aki arat. Elküldtelek titeket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, és ti azok munkájába álltatok be.«
Abból a városból a szamaritánusok közül sokan hittek benne az asszony szavára, aki bizonygatta: »Elmondott nekem mindent, amit cselekedtem.« Amikor tehát a szamaritánusok odamentek hozzá, kérték őt, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt. Ekkor már sokkal többen hittek az ő tanítása miatt. Az asszonynak pedig azt mondták: »Most már nem a te beszéded miatt hiszünk, hanem mert mi magunk hallottuk, és tudjuk, hogy ő valóban a világ Üdvözítője.«
“Élő víz a pusztában”
Krisztus feltámadt!
Szeretett Testvéreim!
A mai vasárnapi beszélgetés az Úr Jézus és a szamariai asszony között, amelyet az Úr kezdeményez azzal, hogy megszólítja, inni kér tőle, valójában csak ürügy, hogy a lelkét megmentse. Milyen gyakran előfordul, hogy találkozunk valakivel, hétköznapi dolgokról, családi eseményekről, egészségről és betegségről, irodalomról vagy politikáról esik szó, de a lélek nem mozdul meg. Nem fakad élő víz a pusztában.
A szamariai asszony számára ez a nap is úgy indult, mint a többi: Házi munka, főzés, takarítás, vízhordás és a többi napi foglalatosság. Ám ezen a napon a vízhordás gyökeres változást hozott az életében. Az Úr Jézus egy hányattatott sorsú, de nem istentagadó asszonyt szólított meg. Lehetett volna előítélete vele szemben, hiszen a lelkébe látott, mégis megszólította. Mert tudta, hogy a lelke mélyén jó, és minden ember az igaz szóra és az igaz életre vágyik. Csak egy zátonyra futott élet, a rossz vágyak és rossz szokások elfödték ezt a lelke mélyén parázsló jót.
Az Úr Jézus nagyon egyszerűen beszél hozzá:
Az a víz, amelyért a kútra jár, nélkülözhetetlen az emberi élet számára, nélküle az emberi élet előbb vagy utóbb megszűnik. De van egy hiányossága. Csak egy rövid időre oltja a szomjúságot. Az embernek szüksége van egy másfajta vízre is, amely után soha többé nem szomjúhozik meg. E víz nélkül valójában pusztulásra van ítélve. Ennek a víznek, amelyet az Úr Jézus kínál, kimeríthetetlen ereje van. Nem álló víz, kút, ciszterna, amely kifogyhat, hanem olyan mint egy élő víz, „forrásvíz”, amelyet soha nem lehet kimeregetni, szünet nélkül buzog és tovafolyik. Ha az ember befogadja, olyan forrás tör fel benne, amely szüntelenül buzog, túl ezen az életen, az örök életre. Istentől származó víz, örökké élő víz, amelyet az Úr Jézus hozott a földre: maga az Úr Jézus Krisztus és evangéliuma, aki ezt mondta:
„Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék” (Jn 7,37).
„Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak” (Mt 24,35).
„Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él” (Jn 11,25).
Hogyan szerezzük meg ezt az élő vizet?
Ezt is elmondja a szamariai asszonynak:
„Az Isten lélek, és akik őt imádják, lélekben és igazságban kell őt imádniuk.” A „lelkünkben” kell őt imádnunk, úgy, hogy minden szó, amit az imádságban, a liturgiában, a Szentírás olvasásában kiejtünk, a lelkünkből jöjjön. Ha azt énekeljük a templomban, „Kik a kerubokat rejtelmesen ábrázoljuk…”, ez a valóság a lelkünkből jöjjön: nekünk, gyarló embereknek az örök, mennyei istentiszteletet kell megjelenítenünk itt, a földön.
„Igazságban” is kell Istent imádnunk: igaz, romlatlan hitben, ahogy az Isten apostolaitól örököltük és egyenes ágon eljutott hozzánk. Az igaz hitben fogant igaz szavakban, igaz cselekedetekben, igaz döntésekben, igaz keresztény életben.
Hogyan szerezzük meg ezt az élő vizet?
Amíg a szamariai asszony visszasiet a városba, hogy mindenkit Jézushoz hívjon, még ezt is mondja apostolainak:
„Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki küldött engem.” Igyekezzünk mindenben Isten akaratát meglátni és megcselekedni:
a nyilvánvaló, ránk bízott, egyértelmű, előttünk álló dolgokban. De a váratlan, előre nem látott dolgokban is mindig keresni, mi az Isten akarata, mi az, ami „neki jó, neki kedves és tökéletes” (Róm 12,2).
Valóban feltámadt Krisztus!
I. T.
2023. május 14.
