2022. december 11. – Szent Ősatyák Vasárnapja
Oszlopos Szent Dániel (490 k.). Új Oszlopos Szent Lukács (970 k.).
„Száraz” (Szuhoj) Szent Nyikon, kijevi aszkéta (12. sz.).
Kol 3,4-11; Lk 14,16-24. Első hang.
(Hal és bor fogyasztása meg van engedve)
+
Szent György nagyvértanú imája, melyre szenvedése előtt kis haladékot kért, hogy elmondhassa
Uram és Istenem, Te vagy, akihez születésemtől fogva tartozom, és akibe minden reményemet vetettem; Te vagy, aki bátorságot adtál és felkészítettél e küzdelemre; Te, aki édes reményem vagy, ígéret, akiben nem csalatkozom, a szent lelkek állhatatos szerelme; Te, aki figyelmesen vizsgálod szívünk szándékait, és teljesíted kívánságainkat, mielőtt kérésünkkel Hozzád fordulnánk; kérlek, segíts, hogy e küzdelem, melyet neved megvallásáért vállaltam, sikeres véget érjen, és fogadd magadhoz lelkemet; és ha sértetlenül megóvod a gonosz lelkektől, számláld azok közé, akik kezdettől fogva örvendeznek Benned. Bocsásd meg, Uralkodóm, e népnek mindazt, amit ellenem tudatlanságból elkövetett, és méltasd őket arra, hogy valóban megismerjenek Téged, mert áldott vagy mindörökkön örökké. Ámin.
Apostoli olvasmány (Kol 3,4-11)
Felolvasás Pál apostolnak a Kolosszéiekhez írt leveléből!
Testvéreim!
Amikor pedig Krisztus, a ti életetek, megjelenik, akkor majd ti is megjelentek vele együtt a dicsőségben.
Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a bujaságot, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás. Miattuk érkezik el Isten haragja a hitetlenség fiaira. Ti is ezeket műveltétek egykor, amikor köztük éltetek. Most azonban vessétek el magatoktól mindezeket: a haragot, az indulatosságot, a rosszakaratot, szátokból a káromlást és a rút beszédet. Ne hazudjatok egymásnak, ti, akik levetettétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és magatokra öltöttétek az újat, aki teremtőjének képmására állandóan megújul a teljes megismerésig. Itt nincs már többé görög és zsidó, nincs körülmetéltség és körülmetéletlenség, nincs barbár, szkíta, szolga és szabad, hanem Krisztus minden, mindenkiben.
Evangéliumi olvasmány (Lk 14,16-24)
Felolvasás Lukács Szent Evangéliumából
(Példabeszéd az ünnepi lakomáról)
Abban az időben ezt mondta az Úr:
»Egy ember nagy vendégséget rendezett és sokakat meghívott. A vacsora órájában elküldte szolgáját, hogy szóljon a meghívottaknak: „Jöjjetek, mert
már minden el van készítve!” De azok közül sorra mindegyik kezdte magát kimenteni. Az első azt mondta neki: „Földet vettem, el kell mennem megnézni; kérlek, ments ki engem!” A másik meg azt mondta: „Öt pár ökröt vettem, megyek kipróbálni őket; kérlek, ments ki engem!” Egy másik azt mondta: „Most nősültem, azért nem mehetek!” Amikor a szolga visszatért, jelentette mindezt urának. Erre a házigazda megharagudott, és ezt mondta szolgájának: „Menj ki gyorsan a város tereire és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat!” A szolga jelentette: „Uram! Megtörtént, amit parancsoltál, de még mindig van hely.” Akkor az Úr ezt mondta a szolgájának: „Menj ki az utakra és a sövényekhez! Kényszeríts mindenkit bejönni, hogy megteljék a házam.” Mondom azonban nektek, hogy azok közül, akik hivatalosak voltak, senki sem ízleli meg a lakomámat.«
Az „első szeretetről”
A jót nem emberi viszonzásért kell tenni. Mi, keresztények Isten viszonzásában reménykedünk. Ez hitünk mércéje. Istentől várunk-e viszonzást, dicséretet azért, amit teszünk, vagy emberektől? Istennek akarunk-e tetszeni azzal, amit teszünk, vagy embereknek? Boldogok vagyunk, ha Istennek akarunk elsősorban tetszeni, az ő viszonzásában reménykedünk, és embertől nem várunk érte semmit cserébe:
„Tegyetek jót és kölcsönözzetek, semmit vissza nem várva; így nagy lesz a ti jutalmatok, és a Magasságbeli fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanokhoz és gonoszokhoz is” (Lk 6,35).
Ráadásul, ha magunkba nézünk, azt látjuk, mi is változók vagyunk: olykor figyelmesek, máskor figyelmetlenek. Olykor
viszonozzuk a jótettet, máskor megfeledkezünk róla. Az is előfordul, hogy természetesnek vesszük a jót, amit mások velünk tesznek. Máskor pedig keveselljük.
„Nagy vendégségről” szól a mai példázat! Isten vendégségéről, meghívásáról az ő Egyházába, Országába! „Sokakat meghívott!” Sokan el is fogadták a meghívást. Utóbb, amikor eljött a nagy vendégség órája, mégis sokan elutasítják. Azért, mert sokakban kihűlt az első szeretet. Hagyták kihűlni az első szeretetet, a kezdeti lelkesedést, a buzgóságot!
Vagy azért hűlt ki a szeretet, mert ellene mondtak hitünknek? Vagy valamilyen megaláztatás, gúnyt, meg nem értés ért bennünket? Nem éppen ez a hit valódi próbája? Az ellentmondás? Erre a legjobb válasz, ha még több jót teszünk. Hiszen Jézus Urunknak is ellene mondtak:
„Az ördögök fejedelmének a segítségével űzi ki az ördögöket.”
És mivel válaszolt? Még több jót tett: „bejárt minden várost, minden falut, tanított és gyógyított mindenfajta betegséget, gyöngeséget”. Az ő buzgóságát, lelkesedését, hitét, szeretetét semmilyen ellentmondás, gúny, sikertelenség és legvégül a kereszt sem tudta legyőzni!
Vagy azért került válságba a hitünk, és feledkezünk meg Isten meghívásáról, mert nem lettünk igazán sikeresek a magánéletünkben, a munkánkban, a pályánkon? Vagy nem szereztünk nevet magunknak, mint mások? Elfelejtettük, mit ígért nekünk az Úr Jézus:
„A világban szorongattatásban lesz részetek, de bízzatok: én legyőztem a világot!” (Jn 16,33
Milyen szorongattatás fogható az ő győzelméhez?
I. T.
2022. Szent Ősatyák Vasárnapján
