Szent Jakab, az Úr testvére
Október 23. / Karácsony utáni vasárnap

 

„Az Igaz” 

Szent Jakab Szent Józsefnek, a Tisztaságos Szűz jegyesének a fia volt. Ifjúkora óta szerette a szigorú életmódot, soha nem evett főtt ételt vagy olajat, hanem csak kenyeret. Hasonlóképpen, soha nem ivott bort vagy más részegítő italt, csak vizet. A fürdőbe nem lépett be és minden testi kényelmet megvetett, testén mindig egy szőrből készült ruhát viselt. Éjszakáit imádságban töltötte, nagyon keveset aludt, a gyakori leborulások miatt pedig térdén a bőr úgy megkeményedett, mint a tevék bőre. Testi érintetlenségét szeplőtelenül őrizte meg élete végéig. Az Úr testvérének nevezték, és ez van írva róla:

Józsefnek, Szűz Mária jegyesének négy fia volt első feleségétől, Szalómétól, Aggeus leányától, aki Zakariásnak, Keresztelő János atyjának fivére volt. Ez a négy fiú: Jakab, Simeon, Júdás és József. Három leánya is volt: Eszter, Mária és Szalóme, aki Zebedeus felesége és Teológus Szent János apostol és evangélista anyja volt. Amikor Szalóme, József felesége meghalt, ő nagy bölcsességben élte életét, Isten félelmében és a Törvény parancsainak tanulmányozásában nevelte gyermekeit. József volt az, akivel, mint bölcs öreggel, a papok eljegyezték Szűz Máriát, akitől természetfeletti módon született az Isten-Atya Fia és Igéje. Ily módon József a mi Urunk, Jézus Krisztus atyjának helyét foglalta el, így nevezték sokan, akik nem ismerték Isten Fia megtestesülésének titkát, és azt gondolták, hogy József a mindenkor Szűz Máriának, az Isten Szülőjének a férje. Ezért csodálkoztak a zsidók, és ezt mondták: „Nem Józsefnek, az ácsnak fia ez? Anyját nem Máriának hívják, és a testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás? Nincs itt nálunk minden nővére?” (Mt 13,55-56; Mk 6,3) Az Üdvözítőt tehát Teológus Szent János apostol nagybátyjának tartották, mert ő Szalóménak, a jegyes József leányának fia volt. Ezért nevezték az Urat József fiának és az ő fiai test szerinti testvérének, mert velük együtt élt. Ezért hívták Jakabot is az Úr testvérének. Amikor pedig az Úr Krisztus testet öltött, és a Tisztaságos Szűz, Isten Szülője Egyiptomba menekült vele, Jakab is velük együtt menekült, együtt utazott Isten Szülőjével és atyjával, Szent Józseffel.

Amikor Jézus, az isteni gyermek elérte a felnőttkort, szólt a nemzeteknek Isten Országáról, bizonyította, hogy ő az igaz Messiás. Ekkor Szent Jakab is hitt benne, hallgatta isteni szavait, szíve még jobban lángra gyulladt Isten szeretete iránt és még szigorúbb életet kezdett élni. Az ő Urával kölcsönös szeretettel voltak egymás iránt, amit az is bizonyít, hogy az Úr önként vállalt szenvedése és feltámadása után először Jakabnak, szeretett testvérének jelent meg, és utána a többi apostolnak. Erről emlékezik meg Pál, amikor ezt mondja: „Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak.” (1Kor 15,7)

Szent Jakabot mindenki igaznak nevezte, mert mindenki látta helyes és Istennek tetsző életét, ezért a hetven apostol körébe sorolták. Maga a mi Urunk, Jézus Krisztus helyezte a püspöki székbe, és ő tanította meg a megszentelt munkálkodásra. Mint első főpapra és pásztorra bízta az újonnan megvilágosodott Jeruzsálem egyházát. Ő alkotta és írta meg a Szentlélektől vezetve a szent liturgiát, amelyet később Nagy Szent Vazul, majd Aranyszájú Szent János az emberi gyöngeség miatt lerövidített.

Szent Jakab Jeruzsálemben pásztorolta nyáját, tanításával sok zsidót és görögöt az Úrhoz térített, és a helyes útra oktatta őket. Azután Izráel tizenkét törzsének címezve megírta egyetemes levelét, amely telve van Istentől ihletett és igen hasznos tanítással. Ezzel a levéllel dicsekszik Krisztus Egyháza, biztatást nyer belőle a hitben és a cselekedetekben.

Istenfélő és kiváló élete miatt Szent Jakabot sokan tisztelték, nem csupán a hívők, hanem a nemhívők is, és a zsidó főpapok, akik egy évben csak egyszer, szolgálatuk idején léptek be a Szentek Szentjébe, de nem akadályozták Szent Jakabot, hogy oda gyakran bemenjen imádkozni. Látták tiszta és szeplőtelen életét, és ezért melléknevet is adtak neki: Oblias, ami héberül annyit tesz, „Igaz, a nép oltalma és igazságossága”.

Ezért tehát a szent gyakran ment be a Szentek Szentjébe nem csupán nappal, hanem éjszaka is, arccal a földre borult, és könnyek között könyörgött Istenhez az egész világért. Az egész nép szerette őt szentsége miatt, és a zsidók közül sok öreg hitt a tanításának, szívesen hallgatta és összegyűlt körülötte, egyesek, hogy hallhassák, mások, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Akkoriban Ananiás volt a főpap. Mivel a farizeusok és írástudók látták, hogy az egész nép hallgat Jakab tanítására, és sokan térnek meg Krisztushoz, féltékenységükben haragra gerjedtek a szent ellen, és el akarták veszíteni. Tanácsot tartottak tehát, és elhatározták, hogy megkérik: fordítsa el a népet Krisztustól, ha pedig ezt nem akarná, akkor végeznek vele.

Amikor elérkezett a Húsvét ünnepe, a nép minden városból és vidékről Jeruzsálemben gyűlt össze, Fesztusz pedig, aki Pált megmentette vádlóitól és Rómába küldte, meghalt, és még nem jött a helyébe Rómából más helytartó, az írástudók és farizeusok a templomban körülvették Szent Jakabot és azt mondták neki: „Kérünk téged, ó, Igaz, hogy ezen az ünnepi napon, amikor mindenünnen nagy népsokaság gyűlt össze, tarts nekik tanítást, fordítsd el őket Krisztus hitétől, amely sokakat megtéveszt, mert Isten Fiának nevezik, és tanítsd őket arra, hogy ne tévelyegjenek, mert mi mindnyájan tisztelünk téged, az egész néppel együtt meghallgatunk és tanúskodunk rólad, hogy te szereted az igazságot és nem vagy képmutató. Világosítsd fel tehát a népet, hogy ne tévelyegjen többé a megfeszített Jézus hitében. Kérünk téged, menj fel a templom magas ormára, hogy mindnyájan láthassanak és hallhassanak, mert, amint látod, sok nép gyűlt össze minden vidékről.”

Így beszéltek hozzá, azután felküldték a templom ormára, majd nagy hangon felkiáltottak neki: „Ó, fölöttébb igaz férfiú, mi mindnyájan tartozunk azzal, hogy meghallgatunk téged. Mondd meg nekünk az igazságot, hogyan értelmezed a megfeszített Jézus tanítását, mert népeink az Ő követésében tévelyegnek.” A szent pedig nagy hangon így felelt: „Miért kérdeztek engem az Emberfiáról, aki önszántából szenvedett, keresztre feszíttetett, eltemettetett és harmadnapra feltámadt a sírból? Íme, Ő most a mennyekben trónol, a Magasságbeli Erejének jobbján, és újból eljő az ég felhőin, hogy ítéljen élőket és holtakat.” A nép ezeket hallva igen örvendezett Jakab hitvallásán, amelyet Jézus Krisztusról tett, és egy hangon így kiáltott: „Dicsőség Istennek! Hozsánna Dávid Fiának!” A farizeusok és írástudók pedig ezt mondták: „Helytelenül cselekedtünk, megengedtük Jakabnak, hogy Jézus mellett tegyen tanúságot, mert íme, a nép még jobban összezavarodott.” Elteltek haraggal, levetették Jakabot a templom ormáról, hogy a népet elrettentsék, hogy féljen és ne higgyen Jakab szavainak. Azután hangosan kiáltozni kezdtek: „Jaj! Jaj! Az igaz megháborodott, tévelygésbe esett!”

Szent Jakab, miután leesett a magasságból, súlyosan megsérült, de még életben volt, térdre emelkedett, kezeit az égre emelte és így imádkozott: „Uram, bocsásd meg bűnüket, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Ők pedig kövekkel dobálták és még inkább megsebesítették. Az egyik pap, Ráháb fiai közül így kiáltott: „Hagyjátok abba, ostobák, mit tesztek! Az igaz értetek imádkozik, ti pedig elveszítitek?” Ekkor valaki odaszaladt egy fadarabbal, teljes erővel a fejére ütött és szétzúzta a koponyáját. E vértanúi kínok között adta ki lelkét. Szent testét pedig ott temették el, a templom közelében. A hívők sokáig siratták őt, mert harminc esztendeig volt Jeruzsálem püspöke, és hatvanhat esztendős korában halt vértanúhalált,

az Úr Krisztusért, akinek az Atyával és a Szentlélekkel együtt legyen tisztelet és dicsőség mindörökkön örökké!

(Forrás: https://doxologia.ro/calendar-ortodox)

Ford. A-V- Gellért