„Természet és Törvény” – Szent Atyák Vasárnapja – 2024. december 22. – Szent György Nagyvértanú templom – Szeged

+
Feltámadási tropárion, első hang:
Szent Atyák tropárionja, második hang:
Szent György Nagyvértanú tropárionja, negyedik hang:
Karácsony előünnepének kondákionja, harmadik hang:
Előünnepi kondákion egyházi szláv nyelven:
 +
Apostoli olvasmány:
Zsid. 11,9— 10, 17— 23; 32— 40.
Evangéliumi olvasmány:
Mt 1, 1-25
+
„Természet és Törvény”

Máté és Lukács apostol örökíti meg evangéliumában az Úr Jézus nemzetségtábláját:

mindkettő férfiak nemzetségtáblája, asszonyi genealógiákat nem volt szokás készíteni. Aranyszájú Szent János hívja fel a figyelmünket arra, hogy Máté evangélista mégis megemlít négy, méghozzá kétes asszonyt az Úr Jézus nemeztségtáblájában, úgy, hogy kihagyja például az erényekben tündöklő Sárát vagy Rebekát.

A négy női személy Ráháb, a kánaánita parázna nő, aki a honfoglalás előtt segíti az izráeli kémeket, mivel tudja, meg is vallja, hogy a jövő Isten kiválasztott népéé. A másik Batseba, Uriás felesége, akit Dávid király elvett Úriástól, akitől a fia, Salamon király született. A harmadik Támár, aki apósával került viszonyba és ikrei születtek tőle, Fáresz és Zára. Végül a negyedik asszony Rút, a fiatal özvegy, az idegen származású, aki anyósa szeretetétől indíttatva került Izráel földjére.

A négy, kétes sorsú, ill. idegen asszony azért szerepel Máté evangélista nemeztségtáblájában, mondja Aranyszájú Szent János atyánk, hogy megmutassa az igazságot Istenről:

Isten valóságos emberi alakot öltött magára, az ősei valóságos emberek voltak, és voltak közöttük igazak, szentek, de voltak kétes erkölcsűek is, sőt idegen nemzet tagjai. Ezzel azt akarta megmutatni, hogy az embert nem előkelő származása vagy nemzeti hovatartozása teszi naggyá és igazzá Isten és ember előtt, hanem csakis a saját életének erényei, a saját életének jó és Istennek tetsző gyümölcsei.

Másrészt e nemzetségtáblával azt is ránk akarta hagyni, hogy nem szabad pálcát törnünk őseink felett, ők adták át nekünk át az életet, és nekünk a jó példára hálával kell emlékeznünk, a negatív példából pedig tanulnunk kell, hogy utódainkat megóvjuk.

Nemcsak igaz, hanem irgalmas és alázatos is a mi Istenünk, aki megnevezi szent őseit, de nem szégyelli megnevezni a kéteseket sem, mivel nem azért jött, hogy az igazakat hívja vissza Istenhez, hanem a bűnösöket. És azért, hogy reményt adjon: bárki ráléphet az erények útjára, akkor is, ha felmenői mások vagy idegenek voltak, vagy egyszerűen csak kétes életet éltek!

Lukács evangélista éppen ellenkező irányú nemzetségtáblát készített evangéliumában (Lk 3), amely Józseffel, az Úr törvény szerinti apjával kezdődik és Ádámon keresztül Istenig vezet. Ezzel az evangélista azt akarta megmutatni, hogy aki most, apa nélkül született, annak az Ádámnak a leszármazottja, akinek ugyanúgy nem volt apja, mert maga a Teremtő adott neki életet.

A másik különbség Máté és Lukács evangélista nemzetségtáblájában, hogy Máté Jákobot nevezi meg József atyjának, Lukács pedig Élit. Bolgár Szent Theofilaktosz atyánk így oldja fel a látszólagos ellentmondást: Jákób és Éli egy anyától származtak, de két különböző apától. Éli halála után Jákób, a testvére vette el a törvény szerint özvegyét, hogy fiat támasszon elhunyt testvérének. Így a természet rendje szerint Jákób volt József atyja, de a törvény szerint Éli. Ezért Lukács evangélista Éli nemeztségtábláját jegyezte fel. Ezzel pedig az Evangélium azt üzeni – mondja Szent Theofilaktosz – hogy az Úr azért testesült meg, hogy mind a Természetet, mind pedig a Törvényt megszentelje.

Nekünk, keresztényeknek arra kell tehát törekednünk, hogy tiszteljük és védjük a természet szent rendjét, ne engedjünk azoknak a törekvéseknek, amelyet erőszakot akarnak tenni a teremtés rendjén, éljünk harmóniában Isten teremtett világával, adjunk hálát őseinkért és tiszteljük őket, akik az életet közvetítették számunkra, de tartsuk még fontosabbnak azt, hogy nem csupán a természet gyermekei vagyunk, hanem Istené, származásunk a teremtő Istenig vezet, így az ő örök Törvénye, az ő szeretete és tisztelete mindennél fontosabb életünkben. Keresztény életünk csak Ővele harmóniában, az iránta való feltétlen engedelmességben lesz teljessé.

I. T.

2024. december 22. – Szent Atyák Vasárnapján

Article written by imrenyi

Vélemény, hozzászólás?

Tovább az eszköztárra