Pünkösd utáni 20. vasárnap. 2024. november 10.
Szent Olümpasz, Rodión (Héródión), Szószipatrosz, Terciusz, Erasztosz és Kvartusz apostol a Hetven közül.
Szent Oresztész, kappadókiai vértanú (3-4. sz.).
Szent Milész szúzai püspökvértanú, csodatévő és tanítványai (4. sz.).
Szent Konstantin grúz vértanú (853).
Kappadókiai Szent Arszeniosz, csodatévő (1924).
Ef 4,1-7; Lk 10,25-37 (Olvasmányok a 25. vasárnap szerint). Harmadik hang.
+
Feltámadási tropárion, 3. hang:
Szent György tropárionja:
Szűz Mária templomi Bevezetése ünnepének kondákionja:
+
Apostoli olvasmány, Ef 4,1-7:
Evangéliumi olvasmány, Lk 10,25-37:
+
„Keresztények, mohamedánok gyógyítója”
Kappadókiai Szent Arszeniosz, faraszai csodatévő emlékezete
November 10.
Szent Arszeniosz 1840 körül született a keresztény Kappadókiában, az egyházatyák hazájában, amely a török elnyomás ellenére, a huszadik század elején meglepő keresztény életerővel rendelkezett. Tanulmányai befejeztével szerzetes lett, és szülőfalujába, Faraszába küldték, hogy papként elhagyott gyermekeket tanítson. A Szentföldre tett gyalogos zarándokútja után, amelyet tízévente megismételt, kiérdemelte a Hadzsiefendi („Zarándok-mester”) nevet.
Isten alázatos papjaként egész életében a nép atyja és lelke volt. Nem elégedett meg azzal, hogy megtanította őket a török hatóságok által betiltott hellén kultúra alapjaira, hanem maga volt a keresztény nagyság és méltóság élő példája az elnyomottak számára. Minden szónál és tanításnál jobban, ő maga volt számukra Isten jelenléte, kegyelmek és csodás gyógyulások bőséges forrása, és nemcsak görögöknek, törököknek is. Sohasem kutatta a hozzá bizalommal forduló emberek származását vagy vallását, csupán arra törekedett, hogy a beteg esetének megfelelő imát megtalálja. Ha nem találta meg a Szertartáskönyvben, akkor egy zsoltárt vett elő, felolvasott egy részt az evangéliumból, vagy pusztán az Evangéliumoskönyvet helyezte a beteg fejére. Arszeniosz atya csodái annyira természetessé váltak, hogy nem is volt más orvos Faraszában. Maga volt a gyógyszer minden lélek és test számára. Azok, akik nem tudtak eljönni, elküldték hozzá ruhadarabjaikat.
Szent Arszeniosz ezután felolvasta a megfelelő imát, vagy felírta egy ruhadarabra, és a gyógyulás biztosított volt. Néha a gyógyulás csak fokozatosan következett be, azok javára, akiknek meg kellett alázkodniuk, és fokozatosan felismerniük Isten segítségét.
Arszeniosz atya visszautasította a jótéteményekért hálából felajánlott ajándékokat, és ezt mondta: „A hitünk nem eladó!” Erényeit csavaros módon leplezte különc tettekkel vagy színlelt dührohamokkal, hogy elkerülje az emberek nagyrabecsülését, s így megőrizze nyugalmát. Amikor csodatevő erején álmélkodtak, szigorúan így szólt: „Nos, valami szentnek tartotok? Tudjátok meg, hogy csak egy nálatok is rosszabb bűnös vagyok! Nem látjátok, hogy dühbe is gurulok? Krisztus az, aki a szemetek láttára csodákat tesz. Én csak annyit teszek, hogy felemelem a kezemet és imádkozom hozzá.” Valójában azonban, amikor közbenjárásra emelte a kezét Istenhez, úgy tűnt, mintha a lelke meghasadt volna. Mintha a lábainál fogva ragadta volna meg Krisztust, hogy el se engedje, amíg kérése nem teljesül.
Szent Arszeniosz egy szűk, földpadlós cellában élt, folyamatosan böjtölt, virrasztott és imádkozott. Hetente két napra, de olykor többre is, bezárta az ajtaját, és zsákruhában, hamuban végzett leborulásokat, hogy tiszta elmélkedésnek adja át magát. Ezeken a napokon, akik eljöttek, hogy segítségét kérjék, és az ajtót zárva találták, egy kis port vettek magukhoz a küszöbről, és biztosan meggyógyultak. Arszeniosz atya szigorú volt magához, de csupa szeretet és együttérzés a nyája iránt, különösen azok iránt, akik azért jöttek, hogy meggyónják bűneiket. Szeretete minden „penitencia” vagy büntetés kirovásánál jobban gyógyította a bűnösöket. Gyakran indult útnak mezítláb, hogy félreeső kápolnákban tartson virrasztást. Lóra sohasem szállt, Krisztust utánozva, aki mindenhová gyalog ment, de az állatok iránti könyörületből sem. Számos alkalommal jelentek meg szentek a szent liturgia során, hogy együtt szolgáljanak vele, a hívek pedig csodálhatták arcát, amely isteni fényben ragyogott.
Arszeniosz atya a jövőbelátás karizmáját is elnyerte: jó előre megjövendölte a görögök kiűzését Kis-Ázsiából, és megszervezte Farasza lakóinak a kivonulását. Miután 1924. augusztus 14-én megérkezett a kiutasítási parancs, a szent öreg, mintegy új Mózes, fenyegető törökök közepette indult el a nyája élén a háromszáz kilométeres gyalogos útra. Mindvégig Istenben maradva, az úton sem szűnt meg minden megkülönböztetés nélkül isteni kegyelmet árasztani, egyaránt keresztényre vagy muzulmánra. Annak megfelelően, amit hívei előtt előre feltárt, csupán negyven napot élt…, miután görög földre érkeztek. 1924. november 10-én békében, a hűséges szolga bizalmával adta át lelkét Istennek. Nyolcvanhárom éves volt.
1970 óta Szent Arszeniosz ─ számos jelenés és csoda által, amelyek becses ereklyéi közelében történtek a Thesszalonika melletti Szuroti monostorban ─ nem szűnt meg tanúságot tenni arról a bizalmas kapcsolatáról, amely Istenhez fűzi. A Konstantinápolyi Patriarkátus 1986-ban avatta szentté.
Szent Arszeniosz atyánk imái által Urunk Jézus Krisztus irgalmazz nékünk!
(Forrás: Le synaxaire. Vies des Saints de l’Église Orthodoxe I. Adaptation française par le hiéromoine Macaire de Simonos-Pétras. To Perivoli tis Panaghias, Thessalonique, 1987.)
(ford. I. T.)
