Ünnepe: szeptember 22. / október 5.
Boldog Paraszkéva (vagy ahogy akkoriban hívták: Pása) földműves családból származott, Tambov kormányzóságból. Születésekor az Irina (Irén) nevet kapta. Szülei férjhez adták, és húsz évig élt férjével, ám gyermekeik nem születtek. Miután férje tuberkulózisban meghalt, Irina igen sokat szenvedett. Egy kijevi zarándokút alkalmával gyűlölni kezdte ezt a világot és elhatározta, hogy életét teljes egészében Krisztusnak szenteli. Az Úr akaratából történ, hogy szállásadói elküldték, ezek után öt évig szülőfaluja utcáin élt, és elviselte a szegénységet. Kijevben titokban szerzetessé nyírták és a Paraszkéva nevet kapta. Harminc esztendeig a szárovi erdőben élt, különböző barlangokban, amelyeket a saját kezével vájt. Sok nélkülözést kellett elszenvednie. Már ebben az időszakban Krisztusért balgának tartották az emberek, olyannak, aki a jövőbe lát, tisztelték és kérték, hogy imádkozzon értük. Akkoriban engedte meg az Úr, hogy ugyanazt a megpróbáltatást szenvedje el, mint egykor Szárovi Szent Szeráfim: rablók kegyetlenül megverték, majdnem belehalt.
Néhány évre visszahúzódott a szárovi erdőbe, hat évvel halála előtt azonban egyre hosszabb ideig tartózkodott a gyivejevói monostorban, ahol halálát követően ereklyéit is elhelyezték. Néhány – gyermekek számára készült – babáról gondoskodott, amelyeket saját gyermekeinek nevezett. Fürdette, öltöztette, nyírta őket. Éjszakáit virrasztással és imádsággal töltötte. Azt a feladatot kapta, hogy a nővéreket felügyelje, hogy nappal rendszeresen vegyenek részt a szolgálatokon, éjfélkor pedig keljenek fel a virrasztó istentiszteletre. Boldog Paraszkéva zoknikat kötött és fonalat font, miközben a Jézus-imát mondta. Az általa készített fonalat a monostorban igen nagyra becsülték, ruhákat és imafüzéreket készítettek belőle. Gyakran vándorolt, egyik helyről a másikra ment, változtatta a lakóhelyét, hol a monostorban, hol a gazdasági épületekben húzta meg magát. Szokása volt, hogy sarlóval füvet vágott, miközben folyton a földre borult és imádkozott. A vele élők tudták, hogy amikor füvet vágni megy, mindig imádkozik valakiért. Boldog Pása babái segítségével jövendölt, és olyan sok alkalommal tárta fel a jövőt, hogy lehetetlen lett volna mind feljegyezni.
A lelki világ nyitva volt előtte, belelátott a lelkekbe és ismerte azok gondolatait, akik körülvették. Gyakran hallották, amint a szentekkel vagy a Szentséges Istenszülővel beszélget. A gyivejevói hagyomány szerint 1903-ban, Szárovi Szent Szeráfim tiszteletreméltó ünnepén (július 19. / augusztus 1.) II. Miklós cár és felesége látogatta meg Boldog Pását, aki megjövendölte nekik egy kisfiú születését, Oroszország és a Romanov-dinasztia bukását, valamint az Egyház meggyalázását és a vérfürdőt egész Oroszországban. A szent agyagfigurákat készíttetett, és amikor a cár és felesége beléptek a cellájába, egy mozdulattal leütötte a figurák fejét, ezzel utalva a cári család eljövendő mártírsorsára. A figurák megmaradt testében főtt burgonyát tálalt fel nekik, ami az utolsó napok ínségét vetítette előre. Miklós cár így nyilatkozott erről az alkalomról: „Mindenütt cárként bánnak velem, ez az egyetlen hely, ahol úgy viselkednek velem, mint egyszerű emberrel.” A cár tanácsot kért Szent Pásától az ország súlyos gondjaira.
Boldog Paraszkéva, mielőtt meghalt volna, leborult a cár arcképe előtt, amellyel szentségét vetítette előre.
- szeptember 22-én költözött az Úrhoz. Szent ereklyéit a gyivejevói monostor Kazanyi Istenszülőnek szentelt templomában őrzik. Egykori lakóházát múzeummá alakították, ahol számos, a szenthez kötődő emlék, használati tárgy, ruhadarab, fénykép található.
(calendar.ortodox.md; ru.wikipedia.org)
(Ford. A-V. Gellért)
