„Értékeink rendje” – 2024. augusztus 29. – szegedi Szent György Nagyvértanú templom

2024. augusztus 29.

Keresztelő Szent János fejevétele.

Böjti nap

+
Keresztelő Szent János himnusza (tropárionja) 2. hang
Dicséretekben van az igaznak emlékezete, de Néked, ó, Előhírnök, elegendő az Úr tanúsága. Valóban a prófétáknál tiszteletreméltóbbnak mutatkoztál meg, mivel méltó voltál arra, hogy megkereszteld a hullámokban Azt, akit hirdettél. Ezért nagy küzdelmet harcolván az igazságért, örvendezve hirdetted az alvilágban levőknek is, a testben megjelent Istent, aki elveszi a világ bűnét, és megadja nékünk a nagy irgalmat.
Keresztelő Szent János magasztalása
Magasztalunk Téged, Üdvözítő Keresztelője Szent János, és tiszteljük mindannyian drága fejed levágását!
+

(Szent Márk evangéliuma: 6,14-30)

Heródes király is hallott róla (Jézusról), mert a neve ismert volt már. Azt mondták: „Keresztelő János támadt fel a halálból, azért működnek benne a csodatévő erők.” Mások pedig így szóltak: „Illés ő.” Ismét mások azt mondták: „Próféta ez; mintha egy lenne a próféták közül.” Ezeket hallva Heródes így szólt: „János, akinek a fejét vetettem, az támadt fel a halálból.”
Heródes ugyanis parancsot adott és elfogatta Jánost. Megkötöztette őt a börtönben Heródiás miatt, aki a testvérének, Fülöpnek volt a felesége, de ő feleségül vette. János ugyanis azt mondta Heródesnek: „Nem szabad a testvéred feleségét elvenned.” Ezért aztán Heródiás ármánykodott ellene, és meg akarta őt ölni, de nem volt képes rá. Heródes ugyanis tartott Jánostól. Tudta róla, hogy igaz és szent férfiú, ezért védelmébe vette, őt hallgatva sokszor kétkedés fogta el, és szívesen hallgatta. Egyszer azonban, amikor Heródes a születésnapján lakomát rendezett országa nagyjainak, ezredeseinek és Galilea előkelőségeinek, bement Heródiás lánya és táncolt nekik. Ez nagyon tetszett Heródesnek és az asztaltársaságnak. A király erre azt mondta a lánynak: „Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked.” Meg is esküdött neki, hogy: „Bármit kérsz, megadom neked, akár az országom felét is!” Az kiment és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Az így szólt: „Keresztelő János fejét.” Erre nagy sietve bement a királyhoz és előadta kérelmét: „Azt akarom, hogy rögtön add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” A király elszomorodott, de az esküje és az asztaltársak miatt nem akarta kedvét szegni. Rögtön elküldte a hóhért, megparancsolta, hogy hozzák el a fejét egy tálon. Az lefejezte a tömlöcben, elhozta a fejét egy tálon, és átadta a lánynak, a lány pedig odaadta anyjának. Amikor a tanítványai megtudták ezt, eljöttek, elvitték a testét és sírba helyezték.
+
„Értékeink rendje”

Augusztus 29., Keresztelő Szent János fejevételének az emlékezete böjti nap egyházunkban.

Az Ószövetség utolsó prófétája vértanúsága emlékének szentelt evangéliumi olvasmány a Krisztus-korabeli társadalom valóságának egy jellegzetes részét vetíti elénk:

Heródes Antipász annak az uralkodói embernek a típusa, akinek van lelkiismerete. Nem istentagadó, meglátja, ha valaki igaz és szent életet él, a maga módján méltányolja is. Ez világosan kiderül az evangéliumi leírásból: „Heródes tartott Jánostól. Tudta róla, hogy igaz és szent férfiú, ezért védelmébe vette, őt hallgatva sokszor kétkedés fogta el, és szívesen hallgatta.” Ámde erkölcsileg gyönge ember, aki nem tudott ellenállni a csábításnak, hogy elvegye Fülöp testvérének a feleségét, királyi gőgje pedig megakadályozta abban, hogy az erotikus tánc gyönyörének hatása alatt és a bor mámorában kimondott ajánlatát, majd törvénytelen döntését visszavonja, s így a Keresztelő életét megkímélje. Teljesítette a lány kérését, amit annak anyja sugallt a lány fülébe.

Heródiás, a királyi feleség viszont olyan ember, aki a rosszat méltányolja és azt is cselekszi. A rosszat tartja jónak és üdvösnek, a jót viszont rossznak és ártalmasnak. Heródiás lelkületén keresztül értjük meg, mi a valódi mozgatójugója a keresztények ellen fel-fel lángoló gyűlöletnek és üldöztetésnek több mint kétezeréves történelmük során: Krisztus Urunk tanítása, amit nekünk megvallanunk és cselekednünk is kell, ellene mond minden régi és nem régi pogány filozófiának és „erkölcsnek”: a mai evangéliumi olvasmány szerint egészen konkrétan a régen, de ma sokkal radikálisabban hirdetett „love is love” eszmének, melyet ráadásul tűzzel-vassal ránk is akarnak erőltetni.

A táncos lányról nem tudjuk, hány éves lehetett. Bizonyára serdülő volt vagy már eladó sorban. Csak részben volt vétkes. Hiszen anyja arra tanította, hogy a rosszat tekintse jónak és a jót rossznak. Egy gyermek csaknem védtelen, ha fölötte áll a megfellebbezhetetlen szülői tekintély. Milyen nagy a szülők felelőssége abban, hogy mire tanítják gyermekeiket és milyen élet példáját állítják eléjük! Szent Porfíriosz atya (1991) tanításában több történetet is olvasunk arról, hogy gyermekeikért aggódó vagy kétségek közt hánykódó szülők mentek hozzá tanácsért, és ő csaknem minden esetben a szülőket, és nem a gyermekeket hibáztatta. Mert egy gyermek lelke egészen a serdülőkorig még szinte lágy, és e lágyság folytán képes minden jót elhinni, befogadni, de képes azt is elfogadni, ha a felnőttek világából azt hallja, hogy az, ami jónak tűnik, valójában rossz, ami pedig rossznak tűnik, az valójában jó.

Meghívott előkelőségekkel volt tele a királyi terem: vezető emberekkel, uraságokkal, rangos katonákkal, személyes barátokkal. Nem akadt közöttük senki, aki egy ártatlan és szent ember védelmére kelt volna, a királyt pedig megállította volna esztelen parancsa véghezvitelében? Teljes volt a behódolás! Így, ők is részeseivé váltak a törvénytelen kivégzésnek.

Keresztelő Jánosnak csak egy szavába került volna, hogy a fejét megmentse: a „nem szabad neked” helyett azt kellett volna csak mondania a Nagy Heródes fiának, Antipásznak, hogy „szabad neked”. De nem mondta: Isten törvényéhez való hűségét fejénél is drágábbnak tartotta!

Keresztelő Szent Jánost Krisztus Urunk előhírnökének és prófétájának tartja az Egyház. Urunk előtt járt próféciájával, amit hirdetett, Isten Bárányára mutatott a Jordán partján: „Íme az Isten Báránya”, és előtte járt „égő és világító fáklyaként” életének szentségével.

Mi keresztények Krisztus Urunk tanítványai vagyunk. Mi is arra kaptunk elhívást, hogy keresztény hitünk megvallásával, és ha kell, megvédésével, még inkább keresztény életmódunkkal, cselekedeteinkkel Urunk előtt járjunk, hű előhírnökei legyünk.

I. T.

2024. augusztus 29.

Article written by imrenyi

Vélemény, hozzászólás?

Tovább az eszköztárra