2024. június 23.
Pünkösd Vasárnapja. A Szentháromság ünnepe.
Szent Agrippina római vértanúnő és társai, Basza, Paula, Agatoniké.
Szent Arisztoklész pap, Szent Demeter diakónus és Szent Atanáz felolvasó vértanúk.
ApCsel 2,1-11, Jn 7,37-53; 8,12. Ünnepi 8. hang.
+
Áldott vagy Te, Krisztus Istenünk, aki a halászokat bölcsekké tetted, leküldvén reájuk a Szentlelket; és általuk megragadtad a földkerekséget. Embereket szerető, dicsőség Néked!
Apostoli olvasmány (ApCsel 2,1-11)
Felolvasás az Apostolok Cselekedeteiből!
Amikor elérkezett Pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, ugyanazon a helyen. Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek mindegyikükre. Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek megadta nekik, hogy szóljanak.
Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből való istenfélő zsidók tartózkodtak Jeruzsálemben. A zaj hallatára tömeg verődött össze, és teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket. Mindnyájan álmélkodtak és csodálkoztak: »Íme, ezek, akik beszélnek, ugye mindnyájan galileaiak? Hogyan halljuk hát mégis mindannyian a saját nyelvünket, amelyben születtünk? Mi, pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és a Cirene körüli Líbia részeinek lakói, a Rómából való jövevények, zsidók, prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.«
Evangéliumi olvasmány (Jn 7,37-52; 8,12)
Abban az időben,
az ünnep utolsó, nagy napján Jézus megállt és felkiáltott: »Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék! Aki hisz bennem, annak belsejéből, ahogy az Írás mondja,
élővíz forrásai fakadnak.« Ezt a Lélekről mondta, amelyben a benne hívők részesülnek. A Lélek ugyanis még nem jött el, mert Jézus még nem dicsőült meg.
Akik a népből ezeket a szavakat hallották, azt mondták: »Ez valóban a próféta!« Mások így szóltak: »Ez a Krisztus!« Némelyek pedig megjegyezték: »Csak nem Galileából jön a Krisztus? Nem ezt mondta az Írás: ‘Dávid utódaiból és Betlehem helységből jön a Krisztus, ahonnan Dávid származott?’« És a sokaságban szakadás támadt miatta.
Közülük egyesek el akarták őt fogni, de senki sem emelt rá kezet. A szolgák visszamentek a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok azt mondták nekik: »Miért nem hoztátok el?« A szolgák azt felelték: »Soha ember így nem beszélt!« Erre a farizeusok így válaszoltak: »Talán bizony titeket is félrevezetett? Vajon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-e valaki benne? De ez a népség, amely nem ismeri a törvényt, átkozott.« Erre Nikodémus, aki korábban nála járt, és közülük való volt, azt mondta nekik: »Vajon a mi törvényünk elítéli-e az embert, mielőtt kihallgatták volna őt, és meg nem tudták, mit cselekedett?« Azok azt felelték neki: »Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta!«
Jézus ismét megszólalt, és azt mondta nekik: »Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.«
„Két pünkösdi ígéret”
Szeretett Testvéreim!
Mind a pünkösdi apostoli olvasmány, mind az evangélium a Szentlélek kiáradásáról szól. A Cselekedetek Könyve megörökíti a Szentlélek eljövetele ígéretének a beteljesülését és azt a rendkívüli hatást, amelyet a Jeruzsálemben tartózkodó zarándokokra gyakorolt: az apostolok pünkösdi igehirdetésére még aznap háromezer lélek tért meg az Úr Jézus Krisztushoz.
A pünkösdi evangélium is a Szentlélekről szól! Csak még az ígéret formájában. Az apostolok is utólag értik meg igazán Jézusnak ott, a Sátoros ünnep nagy, hetedik, befejező napján elmondott szavai valódi értelmét. Mert az új Pünkösd napján, amikor a Szentlélek süvítő szél és a fejük felett megjelenő tüzes nyelvek alakjában leszállt rájuk, megérezték, hogy a lelkük is lángra lobbant, és élő, tüzes, kiáradó és kiapadhatatlan folyamok születtek bennük!
Két ígéret hangzik el az Úr Jézusnak ebben az ünnepi beszédében.
Az első ígéret így szól: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék!” A lélek szomjúsága Jézus után a lelki egészség legjobb jele, áldás, mert már ez a szomjúság is a Szentlélektől van! Ha Jézushoz megyünk, nála minden égető kérdésünkre választ kapunk. Minden várakozásunkat, minden szomjúságunkat kielégíti és beteljesíti: választ kapunk a teremtésre, a bűnbeesésre, a Megváltó eljövetelére, akiben Isten szeretete és irgalma jött el hozzánk, a bűnök bocsánatára a szent keresztségben, a szent eucharisztiával való lelki-testi táplálkozásra, amely új, „mennyből alászállt kenyér” lett számunkra, a halál legyőzésére, a feltámadásra, az örök élet ígéretére!
A második ígéret így hangzik: „Aki hisz bennem, annak belsejéből, ahogy az Írás mondja, élővíz forrásai fakadnak.” Ennek az ígéretnek a tartalma már egészen más. Már nemcsak úgy szól a Lélekről, mint aki Jézushoz vezet és így minden egyéni, személyes szomjúságunk kielégül és beteljesedik, hanem itt a Szentlelket egyfajta életet mentő és nagy folyamhoz hasonlítja, amely nagy szárazságban árad ki és megöntözi a földeket, sőt egy egész országot, s így megmenti a növényzetét, a termését, egyszóval az életét a pusztulástól.
A keresztények tehát nemcsak arra vannak hivatva, hogy minden saját, személyes lelki szomjúságuk beteljesülést nyerjen, miután a Szentlélek által rátalálnak Jézusra, hanem ennél még többre: arra, hogy szűkebb vagy tágabb környezetük számára kiáradó, megöntöző, életadó, megszentelő, lelki földjét megmentő forrássá váljanak. Hallottuk Jézustól, „ahogy az Írás mondja”. Ézsaiás próféta így szól:
„Az Úr vezet majd téged szüntelen, kopár vidéken is jóllakatja lelkedet, és csontjaidat megerősíti; olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, melynek nem apad el vize.”
Ez hát a valódi Pünkösd. Ilyen megszentelő, kiáradó és életadó forrássá váltak az apostolok, miután evangéliumi tanításuk italával az egész lakott világot megitatták, majd az utánuk következő apostoli férfiak, az apologéták, a sok-sok szent és vértanú, férfi és nő és gyermek, akik régen, a későbbi korokban, az újabb korokban, sőt, a mi korunkban éltek és élnek. Az ő szent példájuk legyen számunkra, Krisztus mai követői számára mindenkor a minta, a vigasztalás, a buzdítás, az erőnek forrása!
Áldott Pünkösdöt kívánok minden kedves Testvéremnek!
Ι. T.
2024 Pünkösdjén
+
