Szent Márton bragai püspök, a svébek apostola (†580)
Ünnepe: március 20.
Vers: „Braga imádkozik, Porto dolgozik, Coimbra tanul, Lisszabon vigadozik.”
A mai Portugália északi részét a Római Birodalomban Gallaetiának vagy Hispania Gallaetiának[1] hívták. A Kr. u. V. sz. elején ezt a földterületet a svébek[2] foglalták el, akik a mai a Magyarország területéről a vandálokkal és az alánokkal együtt kezdenek dél-nyugat felé vándorolni. 410-ben megalapítják a Svéb Királyságot, amely csaknem kétszáz esztendeig áll fenn, amíg a gótok be nem kebelezik.
Ennek a Pannónia földjéről származó népnek lett apostola egy szintén Pannónia földjén született jeles szent, Szent Márton bragai érsek. Tours-i Szent Gergely (593 k.) tanúsága szerint[3] Szent Márton, Braga városának püspöke Pannóniában született Kr. u. 520 környékén. Ifjúkorában a Szentföldre látogatott, és ott olyan nagy olvasottságra tett szert, hogy korában nem volt hozzá fogható tudós férfiú. Valószínűleg itt nyírták szerzetessé. Bár írásos források ezt nem támasztják alá, joggal feltételezhetjük, hogy szerzetesi felnyírásakor új nevét nem véletlenül kapta Irgalmas Szent Mártontól, az igen nevezetes és akkoriban jól ismert pannóniai születésű szenttől. A források szerint huzamosabb időt töltött Jeruzsálemben, Konstantinápolyban, Rómában és a frankok földjére is ellátogatott, ahol nagy hatással volt rá a Tours-i Szent Márton püspök csodatevő ereklyéihez tett zarándoklat[4]. Ezután a mai Portugália területére, az akkori Gallaetiába ment, ahol monostorokat alapított, a leghíresebb ezek közül a dumiói, melynek romjai ma is állnak[5]. A portugálok így is hívják Szent Mártont: São Martinho da Panónia, azaz Pannóniai Szent Márton.
A svébek királya, Khariarich [6] (550?–559) istenfélő ember volt. Fia súlyos leprába esett, és a király fogadalmat tett Istennek, ha meggyógyítja beteg fiát, kiirtja országában az eretnek tanítást. Követeket küldött tehát Toursba, ahol a szintén pannóniai születésű Irgalmas Szent Márton ereklyéi nyugodtak, hogy hozzanak a fia számára a csodáiról ismert szent ereklyéiből. Az első utazás nem járt sikerrel, újra el kellett indulni, és másodszor a követek Irgalmas Szent Márton köpenyének foszlányaival tértek vissza. A kikötőben már messziről megpillantották az időközben (fáradozásaik jutalmául) kigyógyult királyfit, és találkoztak egy másik hajóval, amelyen mai szentünk, Szent Márton, a Szentföldről érkező tudós szerzetes utazott, aki szintén Pannóniában született. Azon a földön, ahol nem sokkal korábban a svébek is éltek. A hagyomány szerint Isten vezette erre a földre, úgy alakította az időjárást, hogy hajója kénytelen legyen itt kikötni. A királyi küldöttek a csodás egybeeséseket égi jelnek tekintették: ők a pannóniai Márton püspök szent ereklyéivel érkeztek, egy időben azzal a szintén pannóniai születésű szerzetessel, akinek a neve szintén Márton volt, és akinek nem sokkal később jelentős szerepe lett a svébek között az igaz ortodox hit megerősítésében.[7]
Márton szerzetes Dumióban csakhamar monostort alapított, melynek vezetője lett. A feljegyzések és az azokon alapuló számítások szerint Márton Kr. u. 550 körül érkezhetett meg az Ibériai-félszigetre. Egy 14. századi, a bragai katedrálisban őrzött breviárium tanúsága szerint 556. április 4-én szentelték püspökké. A hagyomány alapján Mártont előbb Dumio monostorának püspökévé szentelték, később pedig 562-ben Braga város érsekévé nevezték ki, amely ebben az időben a Svéb Királyság fővárosa volt[8].
Érsekként Porto városában megalapította védőszentje tiszteletére a Tours-i Irgalmas Szent Márton templomot és monostort.
Márton nagy hatással volt a svébek királyára, Khariarichra, és a szent igaz hitre térítette országa népeivel együtt. Ugyanígy megtért az igaz hitre Khariarich utódja, Theodemir is (559–570). Az 561-ben megtartott I. bragai zsinaton több rendelkezést hoztak a keresztény szokások megerősítésére. A zsinatot eredendően a priscillianizmus eretneksége ellen hívták össze. Priscillianus (†385) hispániai (avilai) püspök tévtanítása nem ismerte el a Szentháromságot. Az ördögöt valamiféle teremtőnek gondolta, szerinte az emberi test tisztátalan és az ördögtől származik, hasonlóképpen az anya méhében való foganás is az ördögtől való, a húsételeket tisztátalannak tartotta. Mindezeket a tévtanításokat Szent Márton püspöktársaival együtt elítélte az I. bragai zsinaton, amely több egyházfegyelmi és liturgikus szabályt is hozott: egységes énekrendet és olvasmányrendet vezetett be; megerősítette az ősi, apostoloktól örökölt köszöntés használatát: „Az Úr legyen veletek!”, amelyre a nép „És a te lelkeddel!” felkiáltással válaszolt (vö. Rút 2, 4); szabályozta a püspökök joghatóságát és kikötötte, hogy egyik püspök nem járhat el a másik engedélye nélkül annak a joghatósági területén; megtiltotta világi szolgálattevőknek a szent edények hordozását, nők belépését az oltárba; megtiltotta azok eltemetését, akik önkezükkel vetettek véget életüknek; kifejezetten elítélte a csillagjóslást. Intézkedéseinek köszönhetően sikerült az igaz keresztény hitet megszilárdítania a svébek között: 572-ben a II. bragai zsinat dokumentumai már nem rendelkeznek az eretnekekkel szemben, csupán megemlítik őket.[9]
A portugál nép mai napig büszkén emlékezik meg arról a tényről, hogy az I. bragai zsinat nyomán egyedül Szent Mártonnak sikerült a portugál nyelvben a hét napjainak korábbi pogány neveit ─ amelyeket napjainkban is sok európai nyelvben megtalálunk ─ egyházi nevekre cserélni, és ezeket portugál nyelven a mai napig így is használják: Segunda-feira, Terça-feira, Quarta-feira, Quinta-feira, Sexta-feira, Sábado, Domingo, azaz, „az Úr napja után következő második, harmadik, negyedik stb. hétköznap”, a latin „feria secunda”, „feria tercia” stb. mintájára. Itt érdemes rámutatni a keresztény gondolkodás sajátosságára: a keresztény hétköznapok is ünnepnapok, hiszen Krisztus feltámadásával legyőzte az ördögöt és a halált, ezért nekünk, keresztényeknek az Úr feltámadásának napját, vagyis a vasárnapot követő napokon már semmiért sem kell aggódnunk.[10]
580. március 20-án, tartós örökséget hagyva maga után költözött az Úrhoz. Mivel a keresztény Kelet jó ismerője és tanításának hirdetője volt, többen a keleti és nyugati kereszténység közötti hídnak tekintik. Sírversét, amely sírja fölött olvasható, saját maga írta, latin nyelven:
Pannoniis genitus, transcendens aequora vasta,
Galliciae in gremium divinis nutibus actus,
Confessor Martine, tua hac dicatus in aula,
Antistes cultum institui ritumque sacrorum,
Teque, patrone, sequens famulus Martinus eodem
Nomine, non merito, hic in Christi pace quiesco.
(Forrás: https://orthodoxwiki.org/Martin_of_Braga; https://www.johnsanidopoulos.com/2019/03/saint-martin-of-braga-apostle-of-sueves.html)
(Ford. A-V- Gellért)
+
[1] Jelenlegi fővárosa az ismert zarándokhely, Santiago de Compostela.
[2] A „svébek” (lat. suebi) elnevezést több germán törzsre is alkalmazzák, amelyek a Duna vidékén, a Morva folyó környékén és a Kárpát-medencében éltek már a Krisztus előtti II. században. A svébek Kr. u. 410-ben vándorolnak el a mai portugál partokig és megalapítják a Svéb Királyságot. A „svéb” szó rokonítható a „sváb” és a „svéd” népnevekkel, ezek közös eredete a latin „suebus” szóban van.
[3] Gregorius Turonensis Episcopus: Historia Francorum. In: Migne: Patrologia Latina 71. kötet [Magyarul: Tours-i Gergely: Korunk története. A frankok története. Ford.: Adamik Tamás és Mezey Mónika. Kalligram, Pozsony, 2010.]
[4] Fabio Lins Leite: Saint Martin of Braga: A Bridge between East and West. (academia.edu)
[5] Igreja de São Martinho de Dume / Núcleo Museológico de São Martinho de Dume.
[6] Sevillai Izidornál: Theoderich.
[7] Horváth Emőke: A népi vallásosság a VI.–VII. sz-i Gallaeciában. In: Studia Caroliensia. 2005, 4. sz. 6. o.
[8] https://it.cathopedia.org/wiki/San_Martino_di_Braga
[9] A II. bragai zsinat rendelkezései. http://www.benedictus.mgh.de/quellen/chga/chga_058t.htm
[10] Több írása is ránk maradt, többek között lefordította görögről latinra az egyiptomi remeték bölcs mondásait, különböző egyházi témákról levelezett a szomszédos Vizigót Királyság püspökeivel, egy művében összefoglalta a keleti egyházatyák zsinati kánonjait, és különböző aszketikai témákról értekezett.
