Vámos és farizeus vasárnapja.
Oroszországi szent újvértanúk és hitvallók főünnepe.
Szent Ágota katániai vértanúnő (3. sz.).
Szentéletű Antiókhiai Teodóz (412).
Szent Teodóz csernyigovi érsek (1696).
Olvasmányok: 2 Tim 3,10-15; Lk 18,10-14. Első hang.
+
Szent György nagyvértanú imája,
melyre szenvedése előtt kis haladékot kért, hogy elmondhassa:
Uram és Istenem, Te vagy, akihez születésemtől fogva tartozom, és akibe minden reményemet vetettem; Te vagy, aki bátorságot adtál és felkészítettél e küzdelemre; Te, aki édes reményem vagy, ígéret, akiben nem csalatkozom, a szent lelkek állhatatos szerelme; Te, aki figyelmesen vizsgálod szívünk szándékait, és teljesíted kívánságainkat, mielőtt kérésünkkel Hozzád fordulnánk; kérlek, segíts, hogy e küzdelem, melyet neved megvallásáért vállaltam, sikeres véget érjen, és fogadd magadhoz lelkemet; és ha sértetlenül megóvod a gonosz lelkektől, számláld azok közé, akik kezdettől fogva örvendeznek Benned. Bocsásd meg, Uralkodóm, e népnek mindazt, amit ellenem tudatlanságból elkövetett, és méltasd őket arra, hogy valóban megismerjenek Téged, mert áldott vagy mindörökkön örökké. Ámin.
Apostoli olvasmány (2 Tim 3,10-15)
Felolvasás Pál apostolnak Timóteushoz írt második leveléből!
Fiam, Timóteus!
Te követted tanításomat, életmódomat, elhatározásomat, hitemet, béketűrésemet, szeretetemet, türelmemet, üldöztetéseimet, szenvedéseimet. Mi minden történt velem Antióchiában, Ikóniumban és Lisztrában, milyen üldözéseket álltam ki! És mindezekből kiszabadított engem az Úr! De hiszen mindazok, akik buzgón akarnak élni Krisztus Jézusban, üldözést fognak szenvedni! A gonosz emberek és a csalók viszont a gonoszságban haladnak előre: tévelygésbe vezetnek és tévelyegnek. Te azonban tarts ki abban, amit tanultál, és amiről meggyőződtél! Hiszen tudod, kiktől tanultad, és gyermekkorod óta ismered a szent Írásokat, amelyek a Krisztus Jézusban való hit révén üdvösségre szolgáló bölcsességet adhatnak neked.
Evangéliumi olvasmány (Lk 18,10-14 )
Felolvasás Lukács Szent Evangéliumából
(A farizeus és a vámos)
Abban az időben ezt mondta az Úr:
„Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: ‘Istenem! Hálát adok neked, hogy 
nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan és házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenemből.’ A vámos pedig távol állt meg, nem merte a szemét sem az égre emelni. Mellét verve így szólt: ‘Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!’ Mondom nektek: ez megigazultan ment haza, amaz pedig nem. Mert mindaz, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.”
“A gőg kára és az alázat haszna”
Egyházunk az első, a Nagyböjtre felkészítő vasárnapon önvizsgálatra szólít bennünket a Vámosról és a farizeusról szóló példabeszédben. A Biblia arra tanít, hogy az ember a lelki nagyravágyás miatt veszítette el a paradicsomot:
A kígyó azonban ravaszabb volt, mint a föld minden állata, amelyet az Úr Isten alkotott. Azt mondta az asszonynak: »Miért parancsolta meg nektek Isten, hogy a kert egyetlen fájáról se egyetek?« Az asszony azt felelte neki: »A kertben levő fák gyümölcséből ehetünk. Hogy azonban a kert közepén levő fa gyümölcséből ne együnk, és hogy ahhoz ne nyúljunk, azt azért parancsolta meg nekünk Isten, hogy meg ne találjunk halni.« A kígyó erre azt mondta az asszonynak: »Dehogyis haltok meg! Csak tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok a jót és a rosszat!« (Ter 3,1-5)
Ha az Istenünkkel való közösséget vissza akarjuk szerezni, emlékeznünk kell arra, hogy a gőg kárt hoz lelkünknek, az alázat viszont hasznot.
Kiknek mondta az Úr a mai példabeszédet? Azoknak, “akik elbizakodtak, mert azt gondolták, hogy ők igazak, és másokat megvetettek”.
Hajlamosak vagyunk az embereket két csoportra osztani: vallásosokra és nem vallásosokra. Vagy másként: igazakra és hamisakra. Pedig ez csupán földi gondolkodásmódunk miatt van így. Gondoljuk el, hány szentet ismerünk, aki korábban bűnös, törvényszegő életet élt.
Gondoljunk Pál apostolra. Nem tudjuk megrendülés nélkül olvasni megtérésének történetét. Hogyan vall magáról? „Azelőtt káromló, üldöző és gyalázkodó voltam, de irgalmat találtam, mert hitetlenségemben, tudatlanul cselekedtem” (1Tim 1,13). Majd másutt ezt írja: „Mikor azonban úgy tetszett Istennek, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem őt a nemzetek között…” (Gal 1,15).
Gondoljunk, egy mai példával élve, Terence Hillre, akit fiatalon igen szórakoztató, verekedős kalandfilmekből, mulatságos krimikből, szép nők társaságából ismertünk meg, most pedig komoly, építő, keresztény életmódra tanító sorozatokban látunk viszont a képernyőkön.
Csupán egy különbséget szabad észrevennünk magunk és a másik ember között. Azt, amiről az apostol vall:
„Irgalmat találtam, mert hitetlenségemben, tudatlanul cselekedtem…” Az a másik, akit elmarasztalnánk, akitől magunkat megkülönböztetnénk, még nem talált irgalmat. Imádkoznunk kell hát érte: „Uram, tekints le rá is irgalommal, ahogy rám, bűnösre letekintettél. Mert csak a Te kegyelmedből vagyok az, ami vagyok.”
Nem így tett a farizeus: igazakra és bűnösökre osztotta az embereket. A vámszedő viszont mindenkit maga előtt látott, hátul állt meg, és így imádkozott: „Istenem, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz.” Csak róla mondta Jézus, hogy „megigazulva ment haza”.
Itt van hát a gőg kára, és az alázat haszna.
I. T.
2023. február 5.
