2022. szeptember 11. Szent Kereszt Felmagasztalása előtti vasárnap.
Alexandriai Szent Teodóra (491).
Szent Eufroszinosz, a „Szakács”.
Valaámi Szent Szergij és German ereklyéinek átvitele (1718).
Szent Miklós és Viktor papvértanúk (1918.)
(A Kisboldogasszony ünnepköre)
Gal 6,11-18; Jn 3,13-17.
+
Apostoli olvasmány (Gal 6,11-18)
Felolvasás Pál apostolnak a Galatákhoz írt leveléből!
Testvéreim!
Nézzétek csak, milyen nagy betűkkel írok nektek saját kezemmel! Akik test szerint akarnak tetszeni, azok kényszerítenek titeket a körülmetélkedésre, csak azért, hogy Krisztus keresztjéért ne szenvedjenek üldözést. Mert maguk a körülmetéltek sem tartják meg a törvényt; csak azért akarják, hogy körülmetélkedjetek, hogy testetekkel dicsekedjenek. Tőlem azonban távol legyen másban dicsekedni, mint a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjében, aki által a világ meg van feszítve számomra, és én a világnak. Mert sem a körülmetélés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, csak az új teremtmény. És mindazokra, akik ezt a szabályt követik, békesség és irgalom, és Istennek Izraeljére!
Ezután senki se okozzon nekem kellemetlenséget, mert Jézus jegyeit viselem testemen.
A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel, testvérek! Ámen.
Evangéliumi olvasmány (Jn 3,13-17)
(Beszélgetés Nikodémussal)
“Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből jött le: az Emberfia. Ahogyan Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell majd az Emberfiának is fölemeltetnie, hogy mindannak, aki hisz, örök élete legyen őbenne.”
(Jézus küldetésének célja)
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ.
„A bűnbánó, aki fölvette keresztjét”
Alexandriai Szent Teodóra – szeptember 11.
Szent Teodóra az ötödik században élt Zénón bizánci császár uralkodása idejében. A kivételes szépségű lányt a jámbor és jó hírben álló Paphnutioszhoz adták feleségül. Ám egy napon, a sátán sugallatára házasságtörést követett el. Miután vétkezett, a lelkiismerete azonnal és kíméletlenül gyötörni kezdte. Nem mert hazatérni, hanem egy Alexandriához közeli apácamonostorba ment, és megkérte az apátnőt, nyissa ki számára találomra az Evangéliumot, és amire rátalál, olvassa fel. Az apátnő kinyitotta az Evangéliumot és ezekre a szavakra talált: „Amit megírtam, azt megírtam (Jn 19,22).” Ebből megértette, hogy vétke nem maradt rejtve Isten előtt, és égve a vágytól, hogy mihamarabb bűnbánatot tartson, lecserélte ruháit, férfinak öltözött, és egy Alexandriától tizennyolc mérföldre lévő férfimonostorba ment. Kérte, vegyék fel novíciusnak Teodor névvel. Az apát úgy vélte, eunuch érkezett hozzájuk, és látva forró vágyát, hogy szerzetes legyen, befogadta és a szent angyali rendbe öltöztette.
Nyolc év telt el, és a boldog Teodóra kivételes buzgóságot mutatott az aszkézisben, a legalantasabb munkákat látta el, éjszakáit könnyekben és forró imákban töltötte, hogy az Úrtól bocsánatot nyerjen vétkére és újra megtalálja a tisztaság kegyelmét. Egy nap Alexandriába kellett mennie olajért, és találkozott férjével, aki évek óta kereste. Ámde férje nem ismerte meg, mivel az aszketikus élet teljesen átalakította a külsőjét. E találkozás után Teodóra megkettőzte küzdelmeit, egy héten már csak egyszer vett magához ételt. Meghaladva ezzel minden testi szükségletet, és teljességgel átadva magát a bűnbánó imádságnak, olyan kegyelmet talált Istennél, hogy csodákat is cselekedett.
Életmódja mindenkit csodálattal töltött el, de elkeserítette a sátánt, látva, hogy zsákmánya kicsúszott a kezéből. A jó kérlelhetetlen ellensége nem tűrte vereségét. Néhány féltékeny szerzetesnek azt sugallta, terjesszék a hírt, miszerint az ifjú Teodor paráznaságba esett egy szomszédos faluból való nővel, és még a megszületett gyermeket is a monostor kapuja elé hozták. Teodóra semmit sem válaszolt a vádakra, nem akarta valódi személyét felfedni, és úgy gondolta, ez a megpróbáltatás Isten büntetése, így kiűzték a monostorból. A gyermeket, mintha sajátja lett volna, magával vitte, egy közeli kunyhóba költözött, ahol teljes szegénységben élt, elviselve a tél hidegét és a nyár forróságát, és a sátán minden ármányát. Hét év elteltével az apát visszafogadta a monostorba. Teodóra még buzgóbban virrasztott, böjtölt, imádkozott, még nagyobb engedelmességet és türelmet tanúsított, mint korábban. Magával vitte a gyermeket, megtanította az erények és a szüntelen ima megszerzésére. Kis idő múlva, miután utolsó intelmét intézte ahhoz, aki a Lélekben a fia lett, békében elszenderedett. Halála pillanatában az apátnak látomása volt: egy fényes ruhába öltözött asszony emelkedett fel az égbe és csatlakozott az igazak és a szentek seregéhez. Temetése alkalmával derült csak ki, hogy természete szerint nő volt, nagy bánatára azoknak, akik lenézték, és ámulatára mindazoknak, akik ismerték vagy hallottak róla.
Forrás:
Synaxarium ecclesiae Constantinopolitanae, opera et studio Hyppolyti Delehaye. Bruxellis, Apud Socios Bollandianos, 1902, SYNAXARIA SELECTA, Sept. 11.
Le Synaxaire I. Vies des Saints de l’Église Orthodoxe. Adaptation française par le hiéromoine Macaire de Simonos-Petras. Onze Septembre. To Perivoli Tis Panaghias, Thessalonique, 1987.
(ford. I. T.)
