Ezzel a címmel jelentette meg az „Editura Cartea Ortodoxă” 2004-ben, Bukarestben, román fordításban Remete Szent Teofán, a szentéletű és tudós tambovi és vlagyimiri püspök (†1894) leveleit, amelyek a családi élettel, a házassággal, a házastársak viszonyával, a szülőkkel, a gyermekekkel és nevelésükkel vannak kapcsolatban.

Ebből a kiadásból adunk most közre pár szemelvényt

Aranyosi-Vitéz Gellért diakónus fordításában.

+

Elhatározás a házasságra

Az emberek állandóan tervezgetnek… Nem rossz dolog, de jobban teszik, ha mindent Isten kezébe tesznek, és alázattal várják, milyen üzenetet kapnak Istentől a maguk számára. Legyenek készen, hogy engedelmesen fogadják Istennek a szavát. Házasodnának? Legjobb, ha ezt is Istenre bízzák. A házasságról való ábrándozás felébresztheti az érzékeket, a tervezgetés pedig ebben a tekintetben hiábavaló… Csak arra jó, hogy fölöslegesen felkavarja a lelket. Imádkozzanak így: „Ítéleteid miatt, Uram, rendezd életemet úgy, hogy üdvözüljek!” Áldj meg minket, Uram! Keressék az üdvösséget!

Tanácsok házasoknak

Jó, hogy a férje szereti Önt. Ön is szereti a férjét… Ez az Önök közös mennyországa. Ennek az Édenkertnek a védelmező várfala az Önök között meglévő bizalom. Úgy őrizzék ezt, mint a szemük fényét, és boldogságuk nem fog megrendülni. Szüntelenül megemlékezem Önökről és szeretteikről imádságaimban. Az Úr rendezze életüket úgy, hogy azzal együtt lelkük üdvössége is épüljön. Az Úr irgalma legyen Önökkel!

Kedvesem! Az Úr erősítsen meg Benneteket! Imádkozzatok mindketten! Az Úr mindig támogatja a jó elhatározásokat és terveket. Most is segíteni fog. Biztos vagyok benne, hogy férjed, miután így megjárta, mostantól fogva óvakodni fog, különösen kezdetben. Nem árt azonban, ha emlékezteted, hogy a romlás újra meg fog jelenni, hogy csalogassa őt.  Gondja van az ellenségnek arra, hogy minden munkálkodását bevesse. Ezért hát, ha közeleg a kísértés, jusson eszébe rögtön az elején, hogy ott bujkál az ellenség és ártalmas dolgokkal kísérti: tehát indulattal (haraggal) szakadjon el tőle és rögvest térjen vissza Istenhez, és minden jóra fordul. Ez a fő módszer minden kísértés ellen. Többet nem mondok, csak jusson eszetekbe mindez, amikor szükségetek lesz rá. Isten áldjon meg Téged és férjedet. Jóakarótok: Teofán püspök

Üdvösség a családi élet útján

A családi életet élők üdvössége a családtagok erényein áll. Nem az a feladat, hogy mindent tökéletesen tegyünk, hanem hogy mindent megtegyünk, ami rajtunk múlik. Ha ez sikerül, nem kell többé marcangolnunk magunkat. Persze nem szabad ellankadnunk, de nem kell marcangolnunk magunkat, hanem bízzunk mindent teljesen Isten akaratára. Titokban részesülhet a felnyírásban, de jobb, ha vár. A tökéletességre el lehet jutni a családi élet útján is. Minden törekvésünk az legyen, hogy a szenvedélyeket kioltsuk és gyökerüket kitépjük. Erre irányuljon minden figyelmük.

Megházasodjunk vagy ne házasodjunk meg?

A szép N-nek egyesek azt tanácsolják, hogy hagyja el a világot, meneküljön a világi szerelem elől, mások pedig azt, hogy házasodjon meg. Aki az első tanácsot adta, semmilyen érvet nem hozott fel, aki a másodikat, az arra hivatkozott, hogy a „világot” meg kell különböztetni a „világtól”, az egyiktől menekülni kell, a másiktól nem kell menekülni. „Vannak bűnös világi kötelességek és vannak szent világi kötelességek. A házastársak közötti szerelem Isten által megáldott szerelem. Akkor pedig miért kellene menekülnünk tőle? Valóban, különbséget kell tenni »világ« és »világ«  között. Az Írás azt mondja: „ne szeressétek a világot”, de ugyancsak az Írás mondja: „szerette Isten a világot”. Amit Isten szeretett, azt az embernek is kötelessége szeretni. Mindenről igaz módon kell gondolkodnunk.”

A véleményemet kéritek erről a tanácsról. Íme: a „ne szeressétek a világot” idézetben a világ egész mást jelent, mint ebben: „szerette Isten a világot”. Ez utóbbi alatt az elbukott emberi nemet kell érteni, amelyet ennek ellenére szeretett Isten. Ezért Isten elhatározta, hogy megmenti, és odaadja érte Egyszülött Fiát. Az első esetben azonban természetesen az emberi nemnek arról a részéről van szó, amely nem is akar tudni Istenről, és amely nem törődik azzal, ami Isten szemében helyes. Egyetlen dologra van gondja: hogy eleget tegyen szenvedélyeinek, hogy saját tetszésére legyen, a halálra nem gondol, az eljövendő élettel nem foglalkozik. Ez iránt a világ iránt Isten nincs jóakarattal, hanem elfordul tőle, nem szereti és megparancsolta az embereknek, hogy ők se szeressék a létezésnek ezt a módját. Így hát abból, hogy „úgy szerette Isten a világot”, nem következik, hogy nekünk is mérték nélkül szeretnünk kellene a világot, hanem menekülnünk kell attól a világtól, amelyet Isten nem szeret, amelyről azt parancsolja, hogy kerüljük el. Hiszen, ha azt szeretjük, Istent nem szerethetjük, lelkünknek pedig nem szerezhetünk üdvösséget. Ezt azért mondom, mert azt a következtetést lehetett levonni, hogy ha Isten szereti a világot, nekünk is szeretnünk „kell”.

Most áttérek a tanácsadók nézeteltérésére, amelyről az elején szóltunk. Ott az volt a kérdés: férjhez menjen-e a leány vagy nem? Ezt a kérdést általában azok teszik fel, akik a lélek üdvösségén aggódnak, és olyan életmódot akarnak választani, ami jobban segíti az üdvösség munkálását. Ez a gondolat már az apostoli időkben felmerült.  Azok a leányok, akik házasulandó korba léptek és vágyat éreztek magukban, hogy egyedül Istenéi legyenek, nemtetszésüket fejezték ki a kilátásba helyezett házasság elképzelésével szemben. Szüleik, mivel nem tudták megoldani a kérdést, írtak Szent Pálnak (Korintusból Efezusba), és megkérdezték, mit tegyenek leányaikkal. A válasz az első Korintusi levél 7. fejezetében található. Lényege: nem bűn a házasság, de jobb meg nem házasodni, mert ez utóbbi esetben a leánynak teljes szabadsága marad, hogy Isten kedvében járjon, míg az első esetben sok akadálya van ennek. Az apostol rámutat az akadályokra, amelyek elkerülhetetlenek a házasságban; az a lényeg, hogy ha az ember magára veszi a házasélet kötelességeit, szinte lehetetlen megszabadulni a világnak azokkal a dolgaival való érintkezéstől, amelyeket Isten gyűlöl, és amelyekről megparancsolta, hogy ne szeressük ezeket. Ebben rejlik a veszedelem. Így hát, akik lebeszélik a leányokat a házasságról (ha képesek házasságon kívül élni), jól teszik.

„A szüzekre nézve nincs parancsom az Úrtól, tanácsot azonban adok, mint aki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hitelt érdemeljek. Azt tartom tehát jónak a küszöbön álló nehéz idők miatt, hogy jó az embernek így maradnia. Feleséghez vagy kötve? Ne keresd az elválást. Feleség nélkül vagy? Ne keress feleséget. De ha feleséget veszel, nem vétkeztél; és ha a szűz férjhez megy, nem vétkezett. Az ilyeneknek azonban testi gyötrelmük lesz, én pedig meg akarlak kímélni benneteket. Azt mondom tehát, testvérek: Az idő rövid. Ezután azok is, akiknek feleségük van, legyenek olyanok, mintha nem volna, és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik örvendeznek, mintha nem örvendeznének, akik vásárolnak, mintha nem volna tulajdonuk, és akik élnek ezzel a világgal, mintha nem élnének vele; mert elmúlik ennek a világnak a formája. Én pedig azt szeretném, ha gond nélkül lennétek. Akinek nincs felesége, arra gondol, ami az Úré, hogy hogyan tetsszék az Úrnak. Akinek pedig felesége van, arra gondol, ami a világé, hogy hogyan tetsszék feleségének, tehát meg van osztva. A férj nélküli asszony is, meg a szűz is arra gondol, ami az Úré, hogy testben és lélekben szent legyen; aki azonban férjnél van, arra gondol, ami a világé, hogy hogyan tetsszék a férjének. Ezt pedig a ti érdeketekben mondom, nem azért, hogy csapdát állítsak nektek, hanem hogy tisztességesen éljetek, és osztatlan szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz.
Ha pedig valaki úgy gondolja, hogy nem tud tartózkodni szűz jegyesétől, és hogy történjenek meg a dolgok a maguk módján, kövesse akaratát. Nem vétkezik: házasodjanak meg. De ha valaki erősen elhatározta szívében, s minden kényszer nélkül, akaratának teljes birtokában azt tette fel szívében, hogy tartózkodik jegyesétől, jól teszi. Tehát az, aki feleségül veszi jegyesét, az is jól cselekszik. De aki nem veszi feleségül jegyesét, az még jobban teszi.
Az asszony le van kötve, amíg férje él; de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban. Véleményem szerint azonban boldogabb lesz, ha magában marad. Hiszem pedig, hogy bennem is Isten Lelke van.”  (1Kor 7,25–40)

A házasélet első tüskéi

Sajnálom a kis Blankát. Mégis, abból a tényből, hogy férje nincs otthon a vadászat miatt, nem lehet semmiféle messzemenő következtetést levonni. Most van a vadászszezon, mindenütt vadásznak. Ha majd véget ér a szezon, véget érnek ezek a bajok is. Nem hinném, hogy ebből nagy baj lehet. Az Úr üdvözítse őket! Tessék a kis Blankát bátorítani! Mondják meg neki, hogy ne kényeskedjen, ne fintorogjon és ne duzzogjon a férje előtt, hanem minden alkalommal fogadja vidáman. A duzzogás és szemöldökhúzogatás nem tesz mást, csak feldühíti a férjét. Inkább tettesse magát, és mutassa, hogy jónak látja vadászat közben véghezvitt „hőstetteit”.

A szülők imája gyermekeikért

Isten irgalma legyen Önnel! A gyermekek értelmének nevelése minden szülő kötelessége, így az Öné is. Miért kellene félnie ettől? A szeretettel kimondott szó soha nem hat dühítő módon. A fölényeskedő szó az, amely nem hoz sohasem gyümölcsöt. Hogy Isten megáldja és megóvja gyermekeit a veszedelmektől, azért éjjel és nappal imádkozni kell. Irgalmas az Isten! Sok eszköze van a szerencsétlenségek megakadályozására, ezekre mi általában nem is gondolunk. Isten kormányoz mindent. Ő bölcs, mindenek felett jóságos és mindenható. Mi pedig az Ő országának tagjai vagyunk. Miért veszítené el a reményt? Ő nem hagyja el a Hozzá tartozókat. Egyetlen dologgal törődjön, hogy ne bántsa meg Istent, hogy Ő ki ne törölje Önt az övéi közül. Isten áldja meg!

A szülők tiszteletének hiánya

Az Ön gyenge lelkiállapotának másik oka a durvaság, amellyel édesanyjával szemben viselkedik. Az ilyen durvaság a tisztelet gyengülését vagy netán teljes hiányát feltételezi, valamint az iránta tanúsított szelídségről való megfeledkezést. Nincs nagyobb bűn, mint az édesanya iránti tiszteletlenség és sértés. Azoknak, akik tisztelik szüleiket, javakat ígértek, akik pedig nem tisztelik, a javak nélkülözését. Íme, ezért nem sikerül Önnek semmi sem. Keresse fel édesanyját, boruljon a lábai elé és kérjen bocsánatot tőle, és ígérje meg, hogy mostantól fogva mindenféle módon megadja neki a tiszteletet, és szelíden fog vele viselkedni. Az Úr áldja meg!

A szülői átkot imádsággal lehet eltörölni, valamint a megátkozott gyermek megáldásával

A fiára kimondott átok az Ön Isten iránti buzgóságának és a fia iránti szeretetének a gyümölcse volt, mert azt akarta, hogy megjöjjön az esze. Miféle bűnről lehetne itt szó? Ami ennek az átoknak az erejét illeti, az már más kérdés. Hol hallotta, hogy egyetlen ember által kimondott átok, lett légyen az bármennyire hangos, elválaszthat valakit az Egyháztól? Ilyesmi nem történhet meg. Azt mondja, hogy az Ön átka válaszfallá lett fia és az Egyház között… Ha ő káromló szavakat mond – nem csökönyösségből vagy idegességből, hanem meggyőződésből –, akkor ez a fal már létrejött. Ha azonban ez nem meggyőződésből történt, az Ön szavai nem tudtak ilyesféle falat emelni. Fiának hitetlenségre utaló szavai csupán hiábavaló szavak voltak. Nem hitetlenség ez, hanem egyszerűen az értelem zavarodottsága, kívülről jövő gondolatok vihara. Ez a gondolatok eltévelyedésének az állapota. Az embert nem lehet megítélni ilyesmi alapján. Így van ez az Ön fiával is. Feltételezem, hogy hisz, de tévedésből ő maga is úgy véli, hogy a gondolatok eltévelyedése maga a hitetlenség, ez pedig nem helyes. Imádkozzon. Az Úr nem hagyja majd ebben a zavarodott állapotban, hiszen minden divatos eszme satnya és rövid életű. Ő maga fogja ezt észrevenni és el is hagyja majd.

Nem tudja, mit tegyen a kimondott átokkal? Azt hiszem, előbb imádkoznia kell, majd szülői jóakaratot mutatnia (áldást adnia) ugyanolyan határozott hangon, ahogy annakidején az átkot kimondta. Így cselekedjen, miután előbb beszélt a fiával, ha ez lehetséges… Imádkozzon és Istenben való teljes hittel áldja meg őt… és Ámen!

Mikor szűnjön meg a szülők gyermekeik iránti aggódása?

A gyermekeiért, a boldog családi életükért való aggódás emészti Önt, és oda jutott, hogy lelkiismerete fellázadt ez ellen az aggódás ellen. Ha pedig a lelkiismerete fellázadt, azt jelenti, hogy túlságosan aggódik, tehát mérsékelnie kell magát. Ne tudakolja folyton, hogy mire van szükségük, ha pedig valahogy mégis megtudja, foglalkozzon a jelentősekkel és feltétlenül szükségesekkel, a kisebbeket és könnyebbeket majd megoldják ők maguk. Így lassan-lassan leszokik majd ártalmas szokásáról. Persze az ember nem tud gond nélkül élni, de mindennek mértéke kell, hogy legyen, és elsősorban Isten akaratára kell bíznia magát. Mindent el akar rendezni a gyermekei számára, Istennek pedig nem hagy semmit. Mindent Istenre kell bízni: ez nem azt jelenti, hogy többé nem törődik a gyermekeivel, de törődésének nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítania.  Ha Isten nem áldja meg gyermekeit, egymaga hogyan tudna segíteni rajtuk? Vajon az ön pazarló gondoskodása miatt Isten nem válik érzéketlenné az Ön gyermekei iránt? Akkor pedig az Ön gondoskodása semmi hasznosat sem hoz majd, Isten pedig nem segít rajtuk Ön miatt, és így ahelyett, hogy jót tett volna, rosszat tett a gyermekeivel. Fogadja el ezt és szabjon mértéket gyermekei iránti gondoskodásának.

Az ellenség az, aki Önt összezavarja, nem veszi észre? Ebben a lelki tehetetlenségben imádsággal teljesen Isten felé kell fordulnia és gyógyulást kérnie Tőle. Azután minden mást fentről várjon. Isten pedig megsegíti  és meggyógyítja majd a kellő időben. Az Úr nélkül egyetlen jó dolog sem tud gyökeret verni a szívben.

Egy fiúról, aki nem a helyes úton jár

Fia miatt, aki nem helyes úton jár, fájjon a szíve és imádkozzék. Mit tehetne vele? Nehéz időket élünk, a fiatalok sok rossz dolgot látnak és hallanak. Ezek miatt válnak ők is rosszá. Megadja majd az Isten, és az Ön fia észhez tér.

Egy tévelygő fiúról

Imádkozzon fiáért, ámde buzgón, és Isten irgalmaz neki, elküldi számára a kegyelem világosságát, amely megvilágosít és bölccsé tesz, és minden tétovaságot megszűntet.

Egy másik tévelygőről

Sajnálom, hogy a fia tévelyeg. Ha valóban őszintén együttérez a szegényekkel, ez meghozhatja számára Isten irgalmát, amely igazságra ébreszti és egyenesbe hozza az életét. A kisebbiknek mondja titokban ezt: „Ne hallgass a bátyádra, csak a szája jár, de nincs mögötte értelem.” Az ellenség mindenütt szórja konkolyát, amely köröz a levegőben, és azoknak a szívébe száll, akik tátott szájjal várják, azaz, akikből hiányzik a lelki éberség.

Aranyszájú Szent János tanítja: „Nagy dolog az irgalmasság, testvérek! Öleljük át, mert nincs hozzá hasonló a világon. Képes vétkeinket eltörölni és megmenekíteni bennünket az ítélettől. Miközben te hallgatni fogsz, ő jelen  lesz és megoltalmaz… Amikor megkönyörülünk a szegényeken, leginkább saját magunkon könyörülünk, akik annyi megbocsáthatatlan vétket követtünk el, s így a magunk számára gyűjtünk könyörületet. Bármennyit is fáradoznánk, nem tudnánk annyi emberszeretetet felmutatni, amennyire nekünk lesz majd szükségünk, [amikor Isten elé állunk].”

Még egy tévelygőről

Imádkozzon összezavarodott fiáért. Megadja az Úr, és majd megszelídül. A külső hatások miatt kakaskodik. Amíg pedig ez a szelídség megérkezik, adjon Önnek türelmet az Úr. Vigasztalódjon többi gyermekével és elégedjen meg ennyivel. Adja Isten, hogy szilárdak maradjanak jólelkűségükben.

Egy anyának, akinek leánya perlekedő

Sajnálom, hogy a leánya perlekedős. Meg kell tanítania neki, hogyan uralkodjon magán. Tegyen a következőképpen: amikor ez a gyengesége a felszínre jön, ne mondjon semmit, hiszen ilyenkor Kegyed is nyugtalan kissé, ő pedig feszült, így bármit is mondana neki, ebben a helyzetben nem lenne jó következménye. Miután mindketten lecsillapodnak (aznap vagy másnap), szóljon hozzá anyai szeretettel: „Szeretnél a legbölcsebb leány lenni? Soha ne engedd meg magadnak a gyengeséget, hogy szádat szabadjára ereszted vagy olyasmit teszel, amiből kiderülhet, hogy lelkedben háborgás, felfordulás van… Az ilyen megnyilvánulások megaláznak mások előtt és azt bizonyítják, hogy nem tudsz uralkodni magadon. Fáj, hogy így kell látnom téged. Szeretlek téged, ezért azt kívánom, hogy mindenben tökéletes légy, ez pedig nem is olyan bonyolult. Tégy így: amikor lelked a háborgás felé kezd mozdulni, csillapítsd az indulatát, és csak azt követően mondj vagy tégy valamit, amíg pedig zaklatott vagy, hallgass… Néhány kevésbé sikeres próbálkozás talán előbb-utóbb sikeres próbálkozásokhoz vezet.”

Teljes szívemből gyarapodást kívánok Önnek mindenben! Keressék az üdvösséget! Áldj meg minket, Uram!

Az Önökért Istenhez imádkozó Teofán püspök

(Folytatjuk)