Hírlevél Keresztény Testvéreinknek

2013. október Szegedi Szent György ortodox templom

____________________________________________

Pünkösd utáni 18. vasárnap.

Jairus leányának feltámasztása (Lk 8,40-56)

Amikor Jézus visszatért a gerázaiak földjéről, és partra lépett, „mindnyájan vártak rá”. Ki tudja, hány napja, mióta várták? Mindnyájuknak, kivétel nélkül szüksége volt Jézusra. Kinek a lelke éhezett, kinek a teste fájt. Vagy mind a kettő. Várjuk-e Jézust, vágyunk-e rá, és keressük-e őt? Mert ez a lelki élet egészségének a legjobb jele.

Jairus, „a zsinagóga feje” az első a várakozók között, és odaborul Jézus lábaihoz. Nagy fájdalom, megalázkodás, de nagy bizalom és hit van az odaborulásában. Egyetlen leánya haldoklik, már csak Jézusban lehet reménye. Miközben a ház felé mennek, odajön valaki Jairushoz az üzenettel: „A leányod meghalt már, ne fáraszd tovább a Mestert!” Emberileg vége mindennek. Bármilyen fájdalmas, de egy hívő és értelmes embernek szembe kell néznie a tragikus elmúlással, el kell fogadnia a megváltozhatatlan emberi sorsot. Jairus egy pillanatra megtántorodik, a lelke elkomorul. Jézus azonban így szól hozzá: „Ne félj, csak higgy, és megmenekül!”

Kire hallgasson most? Az emberi vagy az isteni üzenetre? A hihetőre vagy a hihetetlenre? Az emberi és az isteni üzenet szemben áll egymással. Melyiket válassza? Melyiknek higgyen? Mindenkor, és mindnyájunk számára, az ellentmondás a hit valódi próbája.

Jairus példát ad az emberi tapasztalat és az Istenbe vetett hit ellentmondásának leküzdésére. Jézusra hallgat, továbbra is Jézussal tart a ház felé. A házba lépve így szól Jézus a sírókhoz és jajgatókhoz: „Ne sírjatok! Nem halt meg a leány, csak alszik.” Ámde azok kinevették, mert tudták, hogy meghalt. Íme, az újabb emberi üzenet: a hittel szembeni újabb ellentmondás és gúny, amely mögött ismét ott van a biztos emberi tapasztalat. Ám Jairus újra példát ad a hittel szembeni ellentmondás leküzdésére, és Jézussal tart a szobába, oda, ahol a leány fekszik. Jézus pedig a gúnnyal való szembenézésre ad példát. Mit kell ilyenkor tenni? Nem vitatkozni, érvelni, hanem még több jót cselekedni! Ezt is teszi. Megfogja a leány kezét és hangosan kiált: „Kislány, kelj föl.” És a leány rögtön fölkelt.

A feltámadott leány, a csoda, az új jövő nem a sokaságé, hanem a Jézussal együtt a szobába belépő két szülőé és a három apostolé, a Jézus és a hit szava mellett kitartó keveseké.

+

Isten megmentett

Egy esős napon történt. Amikor az eső elállt, láttuk a műhelyből, ahol dolgoztunk, hogy sok szerzetes megy más házakból csigát gyűjteni a Szent Nífon-barlang irányába. Joaníkiosz atya látta az igyekvő szerzeteseket, és izgatott lett. Azt akarta, hogy én is menjek csigát gyűjteni.

─ A lelkiatyám meghagyta, hogy ne menjek – mondtam. Egyszer elindultam, ő pedig visszahívott. Ám ha az atya úgy akarja, szót fogadok, és megyek.

─ Menj csak! – mondta. Ma sok csiga lesz.

Magamhoz vettem egy tarisznyát és futásnak eredtem. Helyesebben az elején még nem futottam, nehogy az atyák meglássák. Amikor viszont már távolabb jártam, nekiiramodtam. Olyan magas, megközelíthetetlen sziklákra másztam fel, ahol még a vaddisznók sem járnak, pedig azok esős időben összegyűlnek, és elindulnak csigát keresni. Három órán át gyűjtöttem a csigát. Rengeteget találtam, s a tarisznyám egészen megtelt. A ruhám teljesen átizzadt, és már estefelé járt, amikor lefelé jöttem a hegyről, az idő viszont hűvösebbre fordult. Hirtelen jéghideg fuvallat járt át, amely az Áthosz csúcsáról jött, s a tenger felé tartott. A vállamon lévő tarisznyát teljesen átitatta a csigák váladéka, a hátam pedig átfagyott a hideg szélben.

Nehezen járható terepen ereszkedtem alá; egy meredek görgeteghez jutottam, amely tele volt apró kövekkel, és ezen át kellett vágnom. Félúton járhattam, amikor az egész oldal megindult, s a domb tetejéről – mintha egy folyó szabadult volna el – kisebb-nagyobb kövek, szikladarabok kezdtek gurulni lefelé, és mindent magukkal sodortak. A kőfolyam tizenöt-húsz méter széles lehetett, én pedig térdig süllyedtem benne, és egyszerűen moccanni sem bírtam. Életveszélyben voltam, ráadásul a telepakolt tarisznya is ott lógott a hátamon. Felkiáltottam: „Szűzanyám, segíts!” Abban a pillanatban valami láthatatlan erő felkapott, és vagy húsz méterrel arrébb röpített, a szakadék másik oldalára. Ott ráestem néhány nagyobb darab sziklára, amelyek szintén közel álltak ahhoz, hogy a mélybe zuhanjanak. Éppen akkor haladtak el odalent a szerzetesatyák, akik csigákkal megrakodva a Szent Nífon felől jöttek. Látták a veszélyes földcsuszamlást, ami fent a görgetegnél történt, és kiáltozni kezdtek: „Hahó, vigyázat! Van ott valaki?” Akkor már a veszélyes területen kívül voltam, és semmi komolyabb bajom nem esett. Csak a bőrsarum maradt a görgetegben, a lábam pedig csupa vér lett. A szerzetesek újra felkiáltottak, de én nem válaszoltam. Nem azért, mert nem akartam, hanem azért, mert nem tudtam. Sokkos állapotba kerültem. Hallottam őket, de képtelen voltam válaszolni. A tarisznya a hátamon sértetlen maradt, és vagy száz kilót nyomott. Amikor magamhoz tértem, lassan ereszkedtem lefelé, egyik szikláról a másikra lépkedve, amíg végre szilárd talajt éreztem a lábam alatt…

Isten megmentett…

Áthoszi Porfíriosz atya élete, Odigitria-Jel, 2011.

+

Az „Édes Urunkhoz, Jézus Krisztushoz” szóló dicsérőénekből:

Jézus, Ige, körül nem fogható,

Jézus, Ige, szemmel meg nem látható!

Jézus, erő, ésszel fel nem érhető,

Jézus, bölcsesség, meg nem mérhető!

Jézus, Istenség, szavakkal le nem írható,

Jézus, uralom, beszédbe nem foglalható!

Jézus, királyság, immár le nem győzhető,

Jézus, fejedelemség, soha véget nem érő,

Jézus, erőd, be nem vehető,

Jézus, hatalom, örökké élő!

Jézus, Teremtőm, szánj meg engem,

Jézus, Üdvözítőm, üdvözíts engem!

+

H-6720 Szeged, Kazinczy u. 7. Tel. 06 62 420-397. E-mail: sztgyn@gmail.com

Honlap: szeged.orthodoxia.org