Hírlevél keresztény Testvéreinknek

2013. november Szegedi Szent György ortodox templom

______________________________________________________

Pünkösd utáni 25. vasárnap.

Az irgalmas szamaritánusról (Lk 10,25-37)

Előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: „Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”

Nem szabad a hit kérdéseiről istenfélelem nélkül vagy a vitatkozás kedvéért beszélni. Azért, hogy másokat sarokba szorítsunk. Vagy könnyedén, humorral.

Jézus ezt válaszolja neki: „Mi van megírva a törvényben?”

A próbára tevőnek is válaszol! Miért nem utasítja vissza? Azért, mert már látja a végét. A kérdező a történet végére elhallgat, már nem vitatkozik, a fejét meghajtja, meg van nyerve! Milyen tanulságos történet! Jézus egy sokkal jobb képet tár elé. Mintha ezt mondaná: »Én nem vagyok hajlandó tudomást venni arról, hogy te nem tiszta szándékkal kérdezel, jó embernek tartalak, és hiszem, hogy végső soron az is vagy.«

A törvénytudó így válaszol Jézusnak: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.”

Mit ér, ha a jó tudását nem arra használjuk, hogy a jót megcselekedjük, hanem arra, hogy másokat próbára tegyünk?

Ámde Jézus nem tesz neki szemrehányást, hanem ezt mondja: „Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz.” Még meg is dicséri… A kérdező viszont igazolni akarja magát, és megkérdezi tőle: „De ki az én felebarátom?”

Válaszul Jézus elmondja neki az irgalmas szamaritánus történetét, aki azután segített egy bajbajutott emberen, miután kettő már elment mellette. Majd a végén megkérdezi tőle: „Mit gondolsz, e három közül melyik volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” Ő így felelt: „Az, aki irgalmas volt hozzá.” Jézus azt mondja erre: »Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!«

Nem az a fő kérdés tehát, hogy ki az én felebarátom, hanem az, hogy én milyen felebarát vagyok…

+

Lehajoltam, és lélekben ittam a vízből…

Víz nélkül fogtunk hozzá az alapok ásásához és az építkezéshez. Így nem volt könnyű elkezdeni a munkát… Sokat törtem ezen a fejemet. Valamilyen megoldást kellett találni. Isten talált rá megoldást! Elmondom, hogyan történt.

Egyik nap felkeresett egy férfi, hogy tanácsot kérjen tőlem valamilyen ügyben. Krisztus feltárt előttem bizonyos családi dolgokat az illetővel kapcsolatban. Ő pedig meglepődött, és meghatódva így szólt: ─ Atyám, amit itt most elmondtál, arról a feleségemen kívül senkinek sincs tudomása, annyira titokban tartjuk. Majd lelkesen megkérdezte: ─ Mit hozzak neked, atyám? ─ Semmit ─ válaszoltam. ─ Van víz a kolostorban? – kérdezte. ─ Nincs ─ feleltem. ─ Akkor majd lesz. Nekem van fúrófelszerelésem. ─ És mennyibe kerülne a munka ─ kérdeztem? ─ Semmibe ─ válaszolta. Minden költséget én állok, megfúrom a kutat, hozok szivattyút és mindent, ami kell. ─ Rendben van ─ válaszoltam ─ ezt Krisztus előtt mondtad. Ezután elment.

Néhány nap múlva visszatért a fúrógéppel. Nekilátott, és harmincnyolc méter mélyre le is fúrt, de itt kemény sziklába ütközött, és nem akarta folytatni… Elkeseredetten mondta: ─ Atyám, itt nincs víz, elmegyek! ─ Nem mehetsz el! ─ mondtam. ─ De nekem el kell mennem! ─ válaszolta.

Akkor, mivel már vak voltam, megkértem egy nővért, hogy vezessen le a fúrás helye mögé, úgy huszonöt méterre a fúrófejtől, a fenyőfák közé, ahol rejtve voltam, és senki sem láthatott. Imádkoztam, azután elindultam, és lélekben felfedeztem a víz útját… Ezután, amint szoktam, az adott ponttól kiindulva lélekben kiszámítottam, milyen mélyen lehet a víz. Fiatalabb koromban is gyakran kerestem vizet a föld alatt, ha az emberek megkértek rá, és nemcsak megtaláltam, hanem lélekben meg is ízleltem, hogy megtudjam, jó víz, enyhén vagy erősen sós vagy édes és így tovább. Fogtam egy mérőpálcát és mérni kezdtem a mélységet, természetesen lélekben. Számolni kezdtem: „egy, kettő, három…” Nagy ujjongás fogott el, mert megtaláltam a vizet, bár igen mélyen volt!… Azonnal meg is akartam ízlelni, hogy lássam, jó víz-e. Lehajoltam, és lélekben ittam a vízből. Kiváló minőségű víz volt! Boldogan és lelkesen tértem vissza a cellámba. Kis idő elteltével hívattam Nikólasz Mitászt ─ így hívták az embert, aki a fúrógépet hozta ─ és ezt mondtam neki:─ Sokkal mélyebbre kell fúrnod!─ De atyám, ott már csak szikla van, vizet nem fogunk találni! Nincs is annyi csövem. Elmegyek!─ Nem mehetsz el ─ mondtam. Hozzál még csöveket! Nem engedem, hogy elmenj!Másnap hozott csöveket, és lefúrt olyan mélyre, ahová mondtam. Meg is találta a forrást, benne bőséges, ízletes, kiváló minőségű vízzel. Ő maga is örült. Mi is mindnyájan örültünk. Az Úr áldása volt ez. Szentelt víz. Elénekeltük a könyörgő kánont az Üdvözítő Színeváltozásának a templomában, hogy így köszönjük meg az Úr nagy csodáját. Az Úr Színeváltozásának a csodáját!

Áthoszi Porfíriosz atya élete, Odigitria-Jel, 2011.

+

„A Mi Urunkhoz, Jézus Krisztushoz” szóló esedező kánonból:

A sztudioni Theoktisztosz szerzetes költeménye

Uralkodó Krisztus Istenünk,
aki szenvedéseimet szenvedéseiddel meggyógyítottad, és sebeimet sebeiddel orvosoltad,
add nékem a töredelem könnyeit, mert sokat vétkeztem ellened,
kend meg testemet életadó tested illatával, édesítsd meg lelkem keserűségét,

mellyel ellenfelem megitatott, drága véreddel.

Emeld a magasba, Hozzád, értelmemet, mert a mélységbe húz,
és hozz fel a pusztulás szakadékából, hiszen nincs bennem bűnbánat,

sem töredelem, sem atyai örökséget szerző, engesztelő könnyeim.

Értelmem elsötétült az élet szenvedélyeitől, nincs erőm rád tekinteni a fájdalomtól,
az irántad való szeretet könnyei nem képesek fölmelegíteni.

Ám Te, Uram és Uralkodóm, Jézus Krisztus, javaknak kincsestára,
adj nékem teljes bűnbánatot, és buzgó, Téged kereső szívet,
ajándékozz meg kegyelmeddel, s újítsd meg bennem képmásod jegyeit.

Ha el is hagytalak, Te ne hagyj el engem, jöjj a keresésemre, vezess vissza legelődre,
számlálj kiválasztott nyájad juhaihoz, és táplálj velük együtt isteni titkaid hajtásaival,
a Te tisztaságos Anyádnak, és minden szenteknek közbenjárásai által.

Ámen.

+

Levélcím: H-6720 Szeged, Kazinczy u. 7. Tel. 06 62 420-397. E-mail: sztgyn@gmail.com

Honlap: szeged.orthodoxia.org