Április 19-én, Nagyszombat éjjel 11 órára gyülekeztek a hívők ─ magyarok, oroszok, görögök, ciprusiak és más nemzetiségűek ─ feltámadási szertartásra a szegedi Szent György Nagyvértanúnak szentelt kis templomba és annak udvarára. A nagypénteki sír elbontása után, az éjféli istentisztelet végeztével három nyelven hangzott fel „A Te feltámadásodat Krisztus Üdvözítő” ének, majd a húsvéti gyertyák meggyújtásával megkezdődött a feltámadási körmenet. A gyertyavivő haladt elöl, utána a kereszt, amelyet követtek az ünnepi ikonok, az ereklyék, az énekesek, majd a végén a pap az Evangéliummal és a háromágú gyertyával.

A feltámadási evangélium felolvasása után kezdődött a hajnali istentisztelet, felhangzott a „Krisztus feltámadt halottaiból” húsvéti himnusz magyar, görög és szláv nyelven, majd kitárult a templom ajtaja és a hívők bevonultak a templomba. A feltámadási szertartás végén, a dicséreti és húsvéti sztichirák éneklése alatt mindenki hódolt a Feltámadás ikonja, az Evangéliumos Könyv előtt, és ahogyan Vajhagyó Vasárnap felsorakoztak és kölcsönösen bocsánatot kértek egymástól, úgy sorakoztak fel most, és köszöntötték sorban a lelkészt és egymást a „Krisztus feltámadt, valóban feltámadt” húsvéti köszöntéssel. Az éjjeli szertartáson kb. 70 hívő vett részt.

Az ünnepi szent liturgia délelőtt 10 órakor kezdődött. A könyörgések, az evangéliumi olvasmány, az ünnepi énekek, a Hiszekegy és a Miatyánk most is három nyelven hangzottak el. A szent liturgia végén történt a húsvéti tojások, a kalács és a pászka megszentelése a templom előcsarnokában. Utána következett a böjt hagyományos, közös, ünnepi megtörése, a húsvéti agapé a templom kertjében, amelyre csaknem mindenki hozott valamilyen felajánlást ünnepi ételek és italok formájában. Az agapé, húsvéti meglepetésként, hangszeres és énekes koncerttel ért véget, amelynek egy részéről rövid videót is láthatnak honlapunk látogatói.

+

„Halottaknak valók a kenetek”

Húsvét éjjel a kenetvivő asszonyok Krisztus sírjához mentek, és a sírba belépve, a sír bejárata előtt hallották az angyaltól a Názáreti Jézus feltámadásáról szóló örömhírt. Mi is őket követjük, és az ő örömhírükben osztozunk, amikor húsvéti körmenetünk megáll a bezárt templomajtó előtt, és a pap felolvassa a feltámadási evangéliumot Márk könyvének 16. fejezetéből.

Milyen hit, milyen ragaszkodás és szeretet volt Jézus iránt az asszonyokban! És milyen bátorság, amikor elhatározták, hogy a hét első napján, kora hajnalban a sírhoz mennek, és megkenik az Úr Jézus testét. Ámde keneteket vittek! A kenetek pedig „halottaknak valók”, ahogy az ünnepi sztichirákban is énekeljük. Nem a feltámadotthoz készültek! Micsoda fordulat következett be életükben, miután hallották Krisztus feltámadásának az örömhírét az angyaltól, és utána találkoztak magával a Feltámadottal! Egy új élet, egy merőben új világ nyílt meg számukra. Mária Magdolna a hagyomány szerint egészen Tiberius császárig jutott, és a pirosra festett tojást felmutatva hirdette neki a sírból kikelt örök életet, a harmadnapon feltámadott Megváltó Úr Jézus Krisztust.

Mi a legfőbb bizonyítéka annak, hogy hiszünk a Feltámadottban, a Megváltó új Húsvétjában? Más szóval, mi a legfőbb bizonyítéka annak, hogy valóban keresztények vagyunk? Csakis az, ha gyökeres fordulat következett be az életünkben. Ha valóban új élet, új világ nyílt meg előttünk. Látszólag semmi sem változott: a helyünkön maradtunk. Megmaradt a családunk, a hivatásunk, a nyelvünk. Ugyanaz a város, a falu, amelyben lakunk. Ugyanaz az ételünk, az italunk, a ruházatunk. Valójában mégis minden megváltozott. Mint a kenetvivő asszonyok élete, miután elfutottak az üres sírtól!

Minden megváltozott, mert többé már nem a magunkéi vagyunk, hanem a Húsvétkor Feltámadottéi. Ő lett az Ura és parancsolója életünknek.

I. T.

Húsvéti liturgia és ünnepi agapé