2025. április 6. Nagyböjt ötödik vasárnapja. Szentéletű Egyiptomi Mária emléke.
Szent Eutükhiosz konstantinápolyi érsek (582). A Százhúsz Perzsiai Vértanú emléke (345). A szamothrakéi újvértanúk emléke: Manuel, Teodor, György, György és Mihály (1821).
Zsid 9,11-14; Mk 10,32-45; a szentnek: Gal 3,23-29; Lk 7,36-50. Nyolcadik hang.
+
A mai vasárnappal nagyböjti utazásunk újabb állomásához érkeztünk, a szent és nagy böjt ötödik vasárnapjához, amelyen Szent Egyházunk egy szentéletű asszony, Egyiptomi Szent Mária emlékét ünnepli.
A szent böjt ötödik hetében, Krétai Szent András bűnbánati nagykánonjában számos alkalommal fohászkodtunk Egyiptomi Máriához. Egyik imádságunk így szól: „A megközelíthetetlen Világosság Anyja megvilágosított Téged, s megmentett a szenvedélyek sötétjétől; azért befogadván a Lélek kegyelmét, világosítsd meg, Mária, mindazokat, kik hűséggel magasztalnak Téged.” (Krétai Szent András bűnbánati nagykánonja, 8. óda)
Világosságért könyörgünk Egyiptomi Máriához, aki súlyos sötétségben élte életét. A boldogságot kereste, mint minden ember, és olyan útra tévedt, amely a legnagyobb sötétségbe taszította. Élettörténete szerint, amit ő maga mesélt el Zoszima atyának, szerette ezt a sötétséget és ragaszkodott hozzá. Minden cselekedetében ezt a sötétséget kereste. Amikor megtudta, hogy Alexandriából zarándokok indulnak Jeruzsálembe, hogy az Úr Szent Keresztje előtt hódoljanak, feltámadt benne a kalandvágy, de nem zarándokként szállt fel a hajóra, hanem ugyanezt a sötétséget kereste. Meg merem kockáztatni, hogy amikor Jeruzsálemben be akart lépni a Szent Sír templomba, ahová zarándokok tömegei akartak bejutni, akkor sem a jámbor lelkület vezette, hanem ugyanannak a sötétségnek a keresése, amelyhez már hozzászokott. És ekkor egy láthatatlan erő visszatartotta, mintha két láthatatlan kéz húzta volna vissza, és akárhogy igyekezett, nem tudott belépni a templom kapuján, ahol a hívők a Drága és Életadó Kereszt előtt hódoltak. Hiába próbálkozott minden erejével, mintha egy láthatatlan hadsereg tartotta volna vissza. Látta a zarándokok sokaságát, akiket befogadott a templom, egyedül ő állt ott a templom udvarán, és nem tudott belépni.
Ő maga mondja el a következőket: „Szívem szemeit megérintette az üdvözítő ráébredés fénye, az Úr ragyogó parancsának felimerése, amely megvilágosítja a lélek szemeit, és felismertem, hogy cselekedeteim tisztátalansága nem engedi, hogy a templomba lépjek. Sírni kezdtem tehát, igen nagyon keseregtem, mellemet vertem, és szívem mélyéből sóhajok törtek fel. És miközben azon a helyen, ahol álltam, sírtam, megláttam fönt a Szentséges Istenszülő ikonját a templom falán, és anélkül, hogy szemem és értelmem elkalandozott volna, rátekintettem és így szóltam Hozzá: Ó, Szűz Úrnőm, aki az Isten Igét testben szülted! Bizonyosan tudom, hogy nem illő dolog, és előtted nem kedves, hogy én, a féktelen és tisztátalan, bűnös asszony, a Te tiszteletreméltó képmásodra tekintsek, hiszen olyannyira szennyes vagyok. Te vagy a tisztaságos és Örökszűz Mária, és lelked és tested tiszta. Valóban igazságos dolog, hogy én, a tisztátalan és gyűlöletes asszony, ne közelíthessek a Te szűzi tisztaságodhoz. Azonban azt hallottam, hogy Isten, akit Te szültél, azért lett emberré, hogy a bűnösöket megtérésre hívja. Segíts hát, mert egyedül vagyok, és senkim sincs, aki segíthetne rajtam. Parancsold meg, hogy beléphessek a templomba és ne fossz meg attól, hogy a tiszteletreméltó Keresztfát láthassam, amelyre testben felszegezték Istent, akit Te szültél, aki vérét adta az én megmentésemért. Parancsold meg, ó, Úrnőm, hogy előttem, méltatlan előtt is megnyílhasson a templom kapuja, hogy hódolhassak az isteni Kereszt előtt! Te légy legméltóságosabb hitbéli kezesem az előtt, aki Tőled született, hogy mostantól kezdve nem szennyezem be testemet a tisztátalanság semmiféle szennyével, hanem, miután meglátom a Te Fiad Szent Keresztjének fáját, teljességgel megvetem ezt a világot és mindent, ami benne van, elhagyom és puszta helyre megyek, ha Te, mint üdvösségemnek biztosítéka, vezetsz engem.”
Így történt, hogy Mária miden akadály nélkül beléphetett a templomba, leborulhatott és hódolhatott a Drága és Életadó Kereszt előtt, meggyónhatott, megáldozhatott. A Szentséges Istenszülő oltalma alatt, aki azt mondta neki: „Kelj át a Jordánon, és ott nyugalomra lelsz”, a pusztaságba vonult, ahol megküzdött a kísértésekkel, siratta vétkeit és angyali életet élt negyvenhét esztendeig úgy, hogy közben a három és fél kenyéren és a pusztában található zöld füveken kívül semmit sem evett.
Ezt mondta Zoszima atyának: „Isten ereje sokféleképpen megőrizte bűnös lelkemet és alázatos testemet. Mert ha csupán arra gondoltam, mennyi gonosz cselekedettől mentett meg az Úr, soha meg nem fogyatkozó eledelt nyertem: üdvösségem reményét, mert Isten igéjével táplálkoztam és abba öltöztem, amely mindent betakar, hiszen nem csak kenyérrel él az ember.”
Amikor pedig Zoszima atya meghallotta, hogy Mária a Szentírást idézi, Mózes szavait mondja, a prófétáktól és a zsoltárokból idéz, megkérdezte, hol tanulta ezeket. Mária pedig így válaszolt neki: „Hidd el, atyám, hogy nem láttam más embert, amióta átkeltem a Jordánon, csak ma a te arcodat, sem vadállatot, sem más élőlényt nem láttam azóta. Könyvből pedig soha nem tanultam, és nem hallottam mást sem olvasni, sem énekelni, ám Isten élő és munkálkodó szava megtanítja az embernek az igaz ismeretet.”
Ilyen ajándékokkal volt elhalmozva ez a szent asszony! Életrajzának egyes magyarázói szerint Mária azért tudott mindent, Zoszima atya nevét vagy a monostori szokásokat, mert angyali életet élve rendszeresen és láthatatlanul bejárt a monostorba, részt vett a szent szartartásokon és ott imádkozott. Ezért tudta Zoszima atyán keresztül figyelmeztetni a monostor elöljáróját, János apátot, hogy ügyeljen jobban a monostor életére és a testvérekre, mert olyan dolgok történnek a monostorban, amelyeket ki kellett javítani.
Miután elmondta életet történetét, Mária megkérte Zoszima atyát, hogy következő évben a Nagyböjt idején ne hagyja el a monostort, hanem maradjon ott, és a Szent és Nagycsütörtökön, a Titkos Vacsora emléknapján hozza el neki az Úr Szent Titkait. Így is történt. Zoszima atya elvitte a Szentségeket, és látta Máriát, amint a Jordánra keresztet vet, és a vízen járva átmegy hozzá. Mária kérte, hogy mondja el a Hiszekegyet és a Miatyánkot, és magához vette a mi Urunk tisztaságos és életetadó Titkait. Majd megbízta Zoszima atyát, hogy jövő évben jöjjön el újra ugyanarra a helyre, ahol először találkoztak. Az atya pedig a hazafelé úton bánkódott, hogy még nem is tudja ennek az asszonynak a nevét, de reménykedett, hogy egy év múlva megtudja.
A rákövetkező évben el is ment arra a helyre, és megtalálta Máriát, holtan fekve, kezét a mellén keresztbe téve, arccal napkelet felé. Mellette pedig egy írást talált: „Zoszima atya, temesd el ezen a helyen az alázatos Mária testét. Add vissza a földet a földnek, és imádkozz az Úrhoz érettem, aki április hónap első napján hunytam el, azon az éjszakán, amikor a mi Urunk az Ő üdvözítő szenvedéseit elviselte, miután magamhoz vettem a Titkos Vacsora Szent Titkait.”
Zoszima atya pedig keresett egy fadarabot, és ásni kezdett, de hiába fáradozott, mert a föld kemény volt, és semmire sem haladt. Ekkor egy oroszlánt pillantott meg, és érezte, hogy a szentéletű asszony miatt a vadállat nem fogja bántani. Sőt, az oroszlán alázatosan a lábai elé borult, mintha áldást kérne, és ekkor az atya megparancsolta neki, hogy körmeivel ásson egy sírt Mária számára. Így temettél el a Szentéletű Egyiptomi Máriát a Jordán partján, a pusztaságban.
Szentéletű Egyiptomi Mária anyánk és Zoszima atya életét Szent Szofróniosz jeruzsálemi pátriárka (634–638) jegyezte le. A Szentföldre zarándoklók ellátogathatnak Mária anyánk barlangjába, amely azon a helyen található, ahol egykor az Úr Előhírnöke és Keresztelője remetéskedett. Mária anyánk oltalmazójának képmása, az Istenszülő ún. „egyiptomi” ikonja, amely előtt a fogadalmát tette, ma Áthoszi Szent Atanáz barlangjában található, amely a Nagy Lavrához tartozik.
Szent Egyházunk magasztalásával együtt mondjuk mi is Szentéletű Anyánknak, így könyörögve:
„Mivel Te vagy a bűnbánat példaképe, szentéletű Mária, esedezzél Krisztushoz, hogy a böjtnek idejében adja meg nekünk is, hogy hittel és szeretettel, énekekben magasztaljunk Téged.” (Nagyböjt ötödik vasárnapja, hajnali istentisztelet, kánon utáni fényének, exaposztilárion)
A-V. Gellért
