Szent Héródión, Agabosz, Aszünkritosz, Rufosz,
Flegón és Hermész apostolok a Hetven közül
(április 8.)

A Hetven apostol történetében (főünnepük: január 4.) azt olvassuk, hogy a tizenkét apostol kiválasztása után a mi Urunk, Jézus Krisztus maga mellé vett még hetven tanítványt az evangélium hirdetésére. Erről Szent Lukács apostol és evangélista ír: „Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenet, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni készült.” (Lk 10,1) A Tizenkettőt azért választotta és tartotta maga mellett, hogy tanúi legyenek az ő életének, a Hetvenet pedig elküldte maga előtt.

Hogy mi volt ennek a Hetvennek a neve, azt nem tudjuk, mert János apostol és evangélista feljegyezte: Ettől fogva a tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és már nem jártak vele. Jézus azért így szólt a tizenkettőhöz: „Talán ti is el akartok menni?” (Jn 6,66-67) Ez azért történt, mert közeledett az Úr önként vállalat szenvedése, és a kiválasztott Hetvenből csak néhányan maradtak mellette, a Tizenkettő közül pedig egy elbukott. Feltámadása után a Tizenkettőt Mátyással egészítették ki, a Hetvenet pedig nem azonnal, hanem fokozatosan pótolták azokkal, akik a szent evangélium szavára, a Tizenkettő hívására és Szent Pál apostol munkálkodása nyomán ─ akit Szent Péterrel együtt „fentről elhívottnak”, vagyis főapostolnak nevezünk ─ az Urat akarták követni. Erről a Hetvenről pedig Dorótheosz tíruszi püspökvértanú írt (…).

Ő említi azokat, akik kezdetben apostolok voltak, de később elbuktak a hitben és elveszítették apostolságukat, miként Miklós, a gyalázatos antiókiai, aki, bár a hét diakónus egyike volt, Simon mágushoz csatlakozott és elhagyta a szent hitet. Azután ezek közé tartozik Figelosz, Hermogenész és Démász is, akikről Pál apostol ezt írja Timóteusnak: „Hiszen tudod, hogy az ázsiaiak valamennyien cserben hagytak, köztük Figelosz és Hermogenész is.”  (2Tim 1, 15) „Démász ugyanis elhagyott a világ szeretete miatt, elment Tesszalonikába és beállt a bálványimádók közé” (2Tim 4,10). Ezért írja Teológus Szent János is első egyetemes levelében: „Közülünk jöttek elő, de nem voltak közülünk valók. Ha közülünk valók lettek volna, bizonyára velünk maradtak volna; de ki kellett derülnie annak, hogy nem mindnyájan közülünk valók.” (1Ján 2,19) Nem illő tehát az ünnepelt Hetven közé sorolnunk őket, hiszen mi köze van a világosságnak a sötétséghez?

Szent Dorótheosz történetében azonban sokan vannak, akik nem kerülnek szóba, de akiket Szent Egyházunk szinaxárionja a szentek közé sorol, a Hetven apostol közé, mint például Timóteust, Títuszt, Epafrászt, Archipposzt, Akvilászt, Olimposzt, Kodrátoszt, Achaikoszt. (…)

+++

Szent Héródión, Agabosz, Aszünkritosz, Rufosz, Flegón és Hermász a Krisztus által kiválasztott Hetven apostol közé tartozott, akiket az Úr elküldött a szent evangélium hirdetésére.

Szent Héródión Szent Pál apostol rokona volt és egyike számos útitársának és segítőjének. Amikor a kereszténység a Balkán-félszigeten elterjedt, és az Úr szőlőjében a tennivalók megszaporodtak, Szent Péter és Szent Pál apostolok (Elsőnek Elhívott Szent András apostol vértanúhalála után) a görög Pátra városának püspökévé nevezték ki. Pátrában Héródión buzgón hirdette Isten igéjét, sok pogány görögöt és zsidót térített keresztény hitre. Apostoli munkálkodása és igehirdetése egy alkalommal nagy haragra gerjesztette a bálványimádókat és a hitetlen pogányokat, ezért összeesküdtek ellene, rátámadtak, botokkal ütlegelték és megkövezték. Egyikük kést szúrt belé és megölte, ám távozásuk után az Úr sértetlenül feltámasztotta. Ezt követően évekig Péter apostol kísérője volt. Amikor Néró császár idejében, Kr. u. 67-ben Pétert keresztre feszítették, társainak, Szent Olimposznak és Héródiónnak karddal fejét vették.

Szent Agabosz apostol a prófétálás ajándékával rendelkezett. Az Apostolok Cselekedeteiben (11,27–28) megjövendölte, hogy Claudius császár idejében éhínség lesz, és megjövendölte Pál apostol jeruzsálemi szenvedéseit is:

Egy Agabosz nevű próféta érkezett oda Júdeából. Odajött hozzánk, fogta Pál övét, megkötözte vele a saját lábát és kezét, és így szólt: „A Szentlélek ezeket mondja: Azt a férfit, akié ez az öv, a zsidók így kötözik meg Jeruzsálemben, és átadják a pogányok kezébe.” (ApCsel 21, 10–11)

Szent Agabosz több országban is prédikált, és sok pogányt térített Krisztushoz.

Szent Rufosz apostol, akit Szent Pál apostol a Rómaiakhoz írt levelében köszönt (Róm 16,11), a görög Théba város püspöke volt.

Szent Aszünkritosz apostol (Róm, 16,14) a kis-ázsiai Hirkánia püspöke volt.

Szent Flegón apostol a thrákiai Marathón püspöke volt.

A történelmi Magyarország területén szolgált Szent Hermész apostol (Róm 16,14), aki Dalmáciában volt püspök, és vértanúként fejezte be életét. Egyes források megadják püspökségének székhelyét is, ami Salona városa lehetett (lényegében Spalato, a mai Split, Horvátország). Szent Hermész Salonában Szent Titusz apostol utóda lett, akit Pál apostol többször említ leveleiben, és akinek egy levelet is írt.

Szent Miklós ohridi és zsicsai püspök Prológusaiban, miután felsorolja a ma ünnepelt szent apostolokat a Hetven közül, így emlékezik meg róluk: „Ezek a szent apostolok, mint Krisztus szorgos méhecskéi, a világ teljes széltébe-hosszába elvitték a szent evangélium édes mézét, és Krisztus szeretetéért a legnagyobb kínokat viselték el. Mindnyájan tisztes módon költöztek a mi szeretett Krisztusunk örök birodalmának mennyei hajlékaiba.”

(Forrás: https://doxologia.ro/)

Ford. A-V. Gellért