Szent Droszisz vértanúnő (104-117. k.).

Március 22.

Traianus császár idejében egy félreeső remeteségben élt öt kánoni szűz. Isten parancsolatait hiánytalanul megtartották, ezért hívták őket kánoninak. Feladatul kapták, hogy a szent vértanúk ereklyéit összegyűjtsék, illatos olajjal megkenjék és tiszta gyolcsba göngyöljék, majd a remeteségben, ahol éltek, eltemessék.

Megtudta ezt Traianus császár leánya, Droszisz, és titokban felkereste a szüzeket, kihasználva, hogy a császári hálószobákat őrző katonák mély álomba merültek. Egy drága ruhát vitt magával ajándékba, és arra kérte a szüzeket, vigyék magukkal, amikor a szentek testét elhozzák arról helyről, ahová azokat kidobták.[1]

Hadrianus, Droszisz jegyese a császár tanácsadója volt. Megparancsolta, hogy a keresztények holttestei mellé állítsanak őrséget, hogy leleplezzék, kik viszik el az ereklyéket. Az őrök szolgálat közben rajtakapták az öt szüzet, velük együtt pedig Drosziszt is. Amikor nappal lett, a császár elé vezették őket. A császár megijedt, amikor a szüzek társaságában meglátta Drosziszt.[2]

Megparancsolta, hogy leányát tartsák őrizet alatt, hiszen bizonyára megbánja, amit tett, az öt szüzet pedig vessék egy olvasztott rézzel teli üstbe. Ezt az olvasztott rezet egyébiránt földdel keverték össze, ebből készítették a bálványimádók kedvére a nyilvános fürdők medencéit, melyeknek építésére akkoriban adott parancsot a császár.

A bálványimádók ünnepségét kihirdették, nagy népsokaság gyűlt össze minden tartományból, amikor pedig az első bálványimádó a fürdő bejáratához lépett, azon nyomban összeesett és meghalt. Ugyanez történt a többiekkel is, és senki sem tudott belépni. A császár, miután ezt megtudva, magához hívatta a bálványok papjait, és megkérdezte, vajon nem a keresztények bűbája műveli-e mindezt, hiszen senki sem tud belépni a fürdőbe. Azok ezt válaszolták: „Nem, császár, hanem a medencék, melyeknek a rezébe a leányok teste beleolvadt.” Ekkor a császár megparancsolta, hogy olvasszák be a medencéket, és készítsenek belőlük új bálványokat az öt szűz képmása szerint, hogy így gyalázza meg őket, és helyezzék el a szobrokat a fürdőben.

Miután ez megtörtént, a császár álmot látott, öt ártatlan báránykát egy kertben legelni, egy félelmetes pásztor pedig így szólt a császárhoz: „Íme, ők, akiket ruhátlanul akartál a fürdőben felállítani, hogy meggyalázd a Jóságos és Könyörületes Pásztort, elragadtattak tőled, és ezen a szép helyen maradnak, ahová leányod, Droszisz is eljön majd.”

A császár, miután felébredt, nagy haragra gerjedt, megparancsolta, hogy gyújtsanak be egy nagy kemencét, és a következő levelet küldte szét a birodalomban: „Galileai férfiak, akik a Megfeszített előtt hódoltok, szabaduljatok meg a nagyobb kínoktól, bennünket pedig kíméljetek meg a fáradozástól, inkább önként vessétek magatokat a tüzes kemencébe.”

Droszisz, miután meghallotta a parancsot, arra vágyott, hogy az öt szüzet kövesse, az égre emelte a szemét és így szólt: „Uram, Jézus Krisztus, Uralkodóm, ha azt akarod, hogy üdvözüljek, és megszabaduljak atyám esztelen hitétől, segíts, hogy megmenekülhessek a hitetlen Hadrianus nászszobájától, és oda menjek, ahol az öt szűz van, akik a Te félelmedre tanítottak engem.”

Így imádkozott, majd levetette császári ruháit, egyszerű ruhákba öltözött, és miközben az őrök aludtak, csendben kilopódzott a szobájából és elment, hogy a kemencébe vesse magát. Útközben így gondolkozott magában: „Hogy mehetnék Istenhez, hiszen még nem öltöttem magamra a menyegzői ruhát? Nem keresztelkedtem meg, és tisztátalan vagyok. Ó, királyoknak Királya, Uram, Jézus Krisztus, íme, elhagytam földi császárleányságomat a Te szeretetedért, hogy a Te királyságod kapujában állhassak. Te, aki megkeresztelkedtél értünk, keresztelj meg engem is a Te Szentséges Lelkeddel!” És ezeket mondva elővette a szentelt olajat, amit magával hozott, megkente magát, egy tóba vetette magát és megkeresztelkedett, miközben ezt mondta: „Megkereszteltetik Istennek szolgálója, Droszisz, az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében! Ámin.”

Ezután megőrizte magát, és hét napig angyali eledelben részesült. Egyes Krisztus-szeretők mellette voltak, és mindent megtudtak, ami vele történt. A nyolcadik napon, miközben Istenhez imádkozott, hogy világosítsa meg és mutassa meg, mit cselekedjen, békében elaludt az Úrban.

(Megjegyzés: a hagyomány feljegyezte az öt szent szűz vértanú nevét is: Aglaia, Apollinaria, Daria, Mamthusza, Thaisz. Egy másik hagyomány szerint Szent Droszisz, miután megkeresztelkedett, önként a tüzes kemencébe vetette magát, így nyerte el a vértanúk koronáját.)

[1] Krisztus után 99-ben ugyanis Traianus császár rendeletet hozott, amelyben betiltotta a titkos gyülekezést, ezzel pedig egyértelműen a keresztények istentiszteleteit akarta beszüntetni. 104-ben nyíltan keresztényellenes törvényt hozott Krisztus követői ellen, akik elutasították a császárkultuszt. A törvénnyel ellenkezőket kegyetlenül kivégezték, holttestüket pedig a többi keresztény elrettentésére temetetlenül közszemlére helyezték.

[2] Megparancsolta katonáinak, hogy kegyetlenül verjék meg őket, a hagyomány szerint Drosziszt maga a császár csúfította el saját kezével.

(Forrás: https://doxologia.ro/)

Ford. A-V. Gellért