2025. január 12. Vízkereszt utáni vasárnap

Szent Tatjána, római vértanúnő. Mauritániai Szent Mertiosz, vértanú.

Szent Illés remete, egyiptomi csodatévő. Szent Filotheosz vértanú (3-4. sz.).

Fehértói Szent Martinianus (1483).

Ef 4,7-13; Mt 4,12-17. Negyedik hang.

+

Vízkereszti magasztalás

+

Apostoli olvasmány 

Ef 4,7-13

Mindegyikünk annyi kegyelmet kapott ajándékba, amennyit Krisztus adott. Ezért mondja az Írás:
„Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, S osztott az embereknek ajándékokat.” Az pedig, hogy fölment, mi mást jelent, mint hogy előbb le is szállt az alsó földi tájakra? Aki leszállt, ugyanaz emelkedett minden ég fölé, hogy a mindenséget betöltse. Ő egyeseket apostolokká, másokat prófétákká, ismét másokat evangélistákká, pásztorokká és tanítókká tett, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének fölépítésére, amíg mindnyájan el nem jutunk a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére és meglett emberré nem leszünk Krisztus teljességének mértékében.

Evangéliumi olvasmány 

Mt 4,12-17

Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost börtönbe vetették, visszavonult Galileába. Elhagyta Názáretet, elment és letelepedett a tengermenti Kafarnaumban, Zebulon és Naftali határában, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: »Zebulon földje és Naftali földje, a tengeri út, a Jordánon túl, a pogányok Galileája, a nép, amely sötétségben ült, nagy világosságot látott, s akik a halál országában és árnyékában ültek: világosság virradt rájuk.«

Ekkor kezdte Jézus hirdetni és mondani: »Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.«

+

Szeretett Testvéreim!

Hallottuk Szent Pál apostolnak az Efezusiakhoz írt leveléből, hogy mi a keresztény élet célja: hogy eljussunk „Isten Fia megismerésének egységére és meglett emberré legyünk Krisztus teljességének mértékében”. Ezt pedig azok segítségével tehetjük meg, akiket az Úr apostollá, evangélistává, prófétává, pásztorrá vagy tanítóvá rendelt, hogy szolgálatukkal felépítsék Krisztus Testét, vagyis az Egyházat.

Ezt a tanítást Szent Egyházunk a Vízkereszt utáni vasárnapon tárja elénk. A Vízkeresztet Egyházunk hivatalosan és igen pontosan Úrjelenésnek vagy Istenjelenésnek (Epifániának, Teofániának) nevezi, hiszen ez az ünnep tartalma: a Szentséges Háromság, az Atya és a Fiú és a Szentlélek nyilatkozik meg, jelenik meg Keresztelő János és a körülálló, nyitott szívű emberek szeme láttára és füle hallatára.

Vagyis a Szentséges Háromság teljessége kinyilatkoztatja a világnak az Üdvözítő Krisztust, a szeretett Fiút, akiben az Atyának kedve telik. Ki tehát ő, ki a Szeretett Fiú? Hát az, akiről Pál apostol is szól: a tökéletes férfiú, akinek férfikora mértékére kell eljutnunk. A vízkereszti liturgikus szövegekben sok más néven is illetjükt: Megváltó, bűntelen Krisztus-Isten, Uralkodó, Jótevő, megközelíthetetlen Világosság, Király, Szűztől született Napvilág.   

Ha az Úr neveiből egyet ki akarunk emelni, ma ezt választjuk: „lelkünk Megvilágosítója”.  Aquileai Szent Chromatius (406) egész kis gyűjteményt állított össze nekünk Izajás próféta ill. Máté evangéliumának soraiból: A nép, amely sötétségben ült, nagy világosságot látott, s akik a halál országában és árnyékában ültek: világosság virradt rájuk. 

Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. (Jn 1,9)

Most bocsásd el, Uram, a Te szolgádat ígéreted szerint békességben,
mert látták szemeim a Te Üdvösségedet, amelyet minden népek szemeláttára készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és a Te népednek, Izráelnek dicsőségére. (Lk 2,29–32)

Felragyogott a sötétségben világosság az igazakra Attól, aki irgalmas, könyörületes és igazságos. (Zsolt 111,4)

Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted! (Iz 60,1)

Nálad van az élet forrása, a Te világosságodban látjuk meg a világosságot. (Zsolt 35,10)

Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága. (Jn 8,12)

Chromatius tovább is folytatja, mi azonban itt megállunk, és felidézzük, mit is énekel a kórus (az egész hívő nép nevében), miután részesültünk a mi Urunk Szent Titkaiból: „Láttuk az igazi Világosságot, befogadtuk a mennyei lelket, megtaláltuk az igazi hitet, hódolva az Oszthatatlan Háromságnak, mert Az üdvözített minket.”

A tökéletes férfiú tehát, az Atya szerelmetes Fia, Akiben kedve telik, a mi Urunk, Jézus Krisztus, aki nem hagy el bennünket, hanem velünk marad minden napon a világ végezetéig (Mt 28,20), Ő a Világosságtól való Világosság, az igaz Istentől való igaz Isten, aki nekünk ajándékozza önmagát. Mondjuk tehát mi is ezekben az ünnepi napokban, Szent Egyházunkkal együtt:

Megjelent az Istennek kegyelme, a mi Urunk, Jézus Krisztus, a mi lelkünk megvilágosítója, aki üdvössége minden embernek (Tit 2,11; ill. Vízkereszt és Vízkereszt utáni vasárnapi áldozási ének). Ámin.

A-V. Gellért

2025. Vízkereszt utáni vasárnap