A szent angyalok közös ünnepét az Istentől ihletett atyák tanítása alapján tisztes módon ünnepli az Egyház. Atyáink a régi időkben elvetették az angyalok imádásának helytelen szokását, amely az eretnekeknél és a bálványimádóknál fordult elő. Az Ószövetségben ugyanis, amikor a választott nép eltávolodott Istentől, a teremtmények mintájára (amelyek fenn az égen és lenn a földön láthatók) kézzel készített bálványokat kezdett imádni. Az emberek áldozatot mutattak be a napnak, a holdnak és a csillagoknak, mintha istenek lettek volna, és azt hitték, hogy ezekben élő lélek lakozik.

Ugyanilyen hódolattal és áldozatokkal járultak az angyalok elé is, erről a királyok könyveiben olvashatunk, ahol ez áll: „Tömjénáldozatokat hoztak Baálnak és a napnak, a holdnak… és minden mennyei erőknek…” (vö. 2Kir 23,5) Az angyalok imádatának tévelye a szent apostolok idejében is elterjedt volt, ennek gyökereit tépi ki Szent Pál apostol, amikor a Kolosszeiekhez szóló levélben így ír:

„Senki ne tévesszen meg benneteket, főleg az nem, aki alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében tetszeleg magának, aki látomásokkal dicsekszik, érzékies gondolkodásában ostobán felfuvalkodik, és elutasítja a Főt (vagyis Krisztust).” (Kol 2,18–19)

Voltak ugyanis abban az időben olyan eretnekek, akik alázatosaknak mutatták magukat, és felfuvalkodva azzal dicsekedtek, hogy önmegtartóztató és tiszta életmódjukban az angyalokat követik, és azt tanították, hogy az angyalokat Istenhez hasonlóan hódolat illeti meg. Ezek után mások is fölléptek, akik azt mondták, hogy az angyalok a látható teremtmények alkotói, és Krisztusnál, az Isten Fiánál jobban kell tisztelni őket, mert test nélküli lények. Mihályról pedig azt mondták, hogy ő a zsidók istene. Ismét mások a varázslásnak adták át magukat, segítségül hívták a démonokat és szolgáltak nekik, angyaloknak nevezve őket.

Különösen a kolosszeiek körében terjedt el ez az eretnek gyakorlat, akik a laodíceai metropóliához tartoztak. Sokan titokban gyakorolták az angyalok előtti pogány hódolás szokását, amely a bálványimádással egyenértékű. Ezeket a laodíceai szent atyák zsinata kiátkozta, és anathémát mondott rájuk. Így hát átkozott és megvetett lett az angyalok imádatának tévelygése, és helyébe lépett az igaz hit, amely az angyalokat tiszteletreméltó módon ünnepli, mert ők Isten szolgái és az emberi nem oltalmazói.

Éppen Kolosszéban, ahol a tévely a legelterjedtebb volt, kezdték el igaz módon megülni az angyali seregek ünnepét, és szépséges templomokat építettek a mennyei seregek fejedelme, Szent Mihály arkangyal tiszteletére. Ekkor épült föl Khónéban egy tiszteletreméltó és gyönyörűséges templom, amelyben maga Szent Mihály arkangyal jelent meg Szent Arkhipposznak. Ez után helyezték a testnélküli hatalmak ünnepét november hónap nyolcadik napjára, amely a kilencedik március után (mert március az első hónap, amely a világ teremtését követte). Ezzel a mennyei seregek számát, a kilencet akarták jelképezni, mert így számolta össze őket Areopagita Szent Dénes, Szent Pál apostol tanítványa. Amikor Szent Pál elragadtatott a harmadik égig, látta, hogy a mennyei hatalmak különböznek egymástól, és ezt elmondta Dénesnek, az ő tanítványának. Ez a kilenc sereg pedig három hierarchiára osztható, a felsőre, a középsőre és az alsóra, amelyek egyenként három sereget foglalnak magukba.

Az első hierarchia, a legfelsőbb, amely a Szentséges Háromsághoz legközelebb áll, a Szeráfok, Kerubok és Trónusok hierarchiája. Először is az Istenszerető Szeráfok állnak a Teremtő és Alkotó színe előtt, akiknek hat szárnya van, ahogyan Izajás próféta látta: „Szeráfok álltak mellette; hat-hat szárnya volt mindegyiknek” (Iz 6,2). Tűz képében jelennek meg, ahogy írva van: „A mi Istenünk emésztő tűz” (Zsid 12, 29). Trónusa tűzpára, az Úr dicsőségének öltözete pedig olyan, mint a tűz. (vö. Dán 7, 9) Másutt pedig ezt mondja: „Aki az Ő angyalait szellemekké teszi, és az Ő szolgáit a tűz lángjává” (Zsolt 103, 4). Ők gyújtják fel az emberek szívét az isteni szeretet tüzével, ahogy nevük is mutatja, mert héber nyelven a „szeráfim” azt jelenti: az, aki meggyújt, ill., aki melegít.

A Szeráfok után a mindeneket látó Isten színe előtt, aki megközelíthetetlen fényességben lakozik (vö. 1Tim 6,16), a sokszemű, bölcs Kerubok állnak, akik az alsóbb angyali rendekhez hasonlítva sokkal inkább szüntelenül a megértés fényében és Isten ismeretének világosságában ragyognak. Isten titkai világosítják meg őket, a bölcsesség legmélyebb tudománya, és ezekkel másoknak is világosságot nyújtanak. A héber „kerubím” szó azt jelenti, sok értelem, ill., a bölcsesség kiárasztása. Hiszen a Kerubok árasztják az isteni bölcsességet, ők adnak lelki szemeinknek világosságot, hogy megláthassuk és megismerhessük Istent.

A magas trónuson ülő Úr színe előtt állnak az Istent hordozók, ahogyan Szent Dénes hívja őket, vagyis a Trónusok. Rajtuk nyugszik, mint gondolkodó trónusokon, a gondolkodó Isten – ezt írja Hitvalló Szent Maximosz. Az Istent hordozók nem lényegük szerint hordozzák Istent, hanem az ő kegyelméből és őt szolgálva, mert Nagy Szent Vazul azt írja, hogy Krisztus teste is hordozta Istent. Krisztus teste azonban lényege szerint is és személyében is egy volt magával az Isten Igével, ő hordozta magában Istent, és szétválaszthatatlanul egy volt vele…

Isten tehát a Trónusokon nyugszik kimondhatatlan módon, és így hozza igaz ítéleteit Dávid próféta szavai szerint: „Trónra ültél, hogy igazságot szolgáltass” (Zsolt 9,5). A Trónusokban ezért Isten ítéleteinek igazságossága ragyog fel leginkább. Ők szolgálják Isten igazságos ítéleteit, dicsőítik őt, és igazságos ítéleteinek erejét a földi ítélőbírók székére árasztják, a királyoknak és az ítélkező uraknak az igazságos ítélkezés lelkét közvetítik.

A középső hierarchiában szintén három angyali sereget találunk, az Uralmakat, az Erősségeket és a Hatalmasságokat. Uralmaknak hívjuk őket, mert uralkodnak az alattuk elhelyezkedő angyalok fölött. Ezek az alul elhelyezkedő angyalok szabad akarattal rendelkeznek, és Szent Dénes szerint híján vannak a szolgák minden félelmének, ellenkezőleg, teljesen önként és örömmel szolgálnak szüntelenül Istennek. A középső hierarchia angyalai a földön élő, uralkodással megbízott embereknek közvetítik a helyes uralkodás és a bölcs gondoskodás erejét, hogy helyesen és igazságosan uralkodjanak az országok fölött, amelyeket Isten rájuk bízott. Megtanítják őket, hogy uralkodjanak érzékeiken, alázzák meg helytelen vágyaikat és szenvedélyeiket, testüket pedig lelkük hatalma alá vessék, hogy a lélek uralkodjék az akarat fölött, és legyőzhessen bármilyen kísértést.

Az Erősségek eltelnek isteni erővel, késlekedés nélkül és fáradtságot nem ismerve szolgálnak az Erősséges és Mindenható Isten szilárd és erős akaratának. Nagy csodákat művelnek, és a csodatételeknek ezt az adományát kiárasztják Isten kedveltjeire, akik méltóvá lettek erre az ajándékra, hogy minden fájdalmat és betegséget meggyógyítsanak és előre megmondják az eljövendő eseményeket. Ezeken kívül az Erősségek a fáradozó és az igával megterhelt vállú embereket is segítik mindenféle szolgálatban, hogy legyen erejük teljesíteni a hivatásukat és viselhessék a szerencsétlenek terheit. Ők minden embert megerősítenek, türelmet ajándékoznak nekik, hogy ne veszítsék el reményüket a nehézségek idején, hanem bátran, férfiasan és keményen tűrjék el mindazt, ami rájuk lett mérve, és alázattal adjanak hálát Istennek, hiszen Ő mindent a mi hasznunkra rendel el.

A Hatalmasságokat azért nevezzük így, mert hatalmuk van az ördögök felett, képesek korlátozni az ördög hatalmát, megóvni az embereket az ördögi kísértésektől, vagy megakadályozni, hogy az ördögök úgy ártsanak az embernek, amennyire szeretnének. Megerősítik a jó küzdelmet folytatókat lelki harcaikban és fáradozásaikban, és őrzik őket, hogy el ne veszítsék a mennyei országot. Azokat pedig, akik szenvedélyekkel és kívánságokkal küzdenek, a kísértés órájában megsegítik, hogy könnyebben elkergethessék a rossz gondolatokat és elhárítsák az ellenség támadásait, míg le nem győzik a gonoszt. Mindezeket azonban a Fejedelemségek, Arkangyalok és Angyalok segítségével teszik meg, ahogy a nagy Areopagita Dénes írja a középső hierarchiáról az 50. fejezetben. Ugyanezt mondja Hitvalló Szent Maximosz az isteni nevek magyarázatában: „Mert ez a legalsó hierarchia, amely hozzánk, emberekhez a legközelebb van.”

A legalsó hierarchiában tehát, amint mondtuk, három sereg van, a Fejedelemségek, az Arkangyalok és az Angyalok.

A Fejedelemségeket azért hívjuk így, mert az alsó angyali hierarchia angyalainak elöljárói ők, akik alárendeltjeiket az isteni parancsok teljesítésére sarkallják. Rájuk bízta Isten az egész világ őrzését, a királyok és fejedelmek oltalmazását, ők védelmezik az országokat, a népeket, a nemzet(ség)eket és a nyelveket. Mert minden országnak, nemzet(ség)nek és nyelvnek saját védelmezője van, egy angyali Fejedelem, aki megvédi teljes határvidékét. Gergely értelmezése szerint ennek az angyali seregnek az a feladata, hogy megtanítsák az embereknek elöljáróik tiszteletét, mindegyiknek saját méltósága szerint. A Fejedelemségek az arra méltókat a legtiszteletreméltóbb főpapi fokozatra emelik, és tanítják őket, hogy a méltóságot ne saját hasznuk keresésére és anyagi gyarapodásukra használják, sem a tisztelet és a hiábavaló dicsőség elérésére, hanem Isten dicsőségére, az ő dicséretének növelésére és gyarapodására és felebarátaik hasznára, hogy szolgálják a népet mindenben, ami hatalmuk alá tartozik.

Az Arkangyalok nagy és jó hírt hozó angyalok, ők hirdetik meg a nagy és dicsőséges szent titkokat, az ő feladatuk, ahogy a nagy Dénes mondja, a próféciák felfedése, Isten akaratának megismerése és a fölöttük álló angyali seregek üzeneteinek közvetítése az alattuk álló angyali seregek, és így az emberek felé. Dialógus Szent Gergely azt mondja: „Ezek sokasítják meg a szent hitet az emberek között, megvilágosítják értelmüket a Szent Evangélium megértésére, és felfedik előttük az igaz hit rejtelmeit”.

Az Angyalok serege a mennyei hadrendben minden más seregnél alacsonyabban helyezkedik el, vagyis ők állnak legközelebb az emberekhez. Ők adják hírül az embereknek Isten titkait és kisebb parancsait, tanítják őket, hogy helyesen cselekedjenek és Isten igazságában éljenek. Feladatuk az is, hogy bennünket, minden egyes keresztényt védelmezzenek. Akik tehát jók, azokat megőrzik, hogy el ne essenek, akik pedig elbuknak, azokat felemelik. Soha nem hagynak el bennünket, akkor sem, ha vétkezünk, és mindig készek segíteni, ha mi is akarjuk.

Ugyanezzel a névvel illetjük az összes mennyei sereget, angyaloknak hívjuk őket, bár Isten rendelése és gondviselése szerint mindegyiknek más neve is van, a tőle kapott ajándékok elnevezése szerint, úgy mint: Szeráfok, Kerubok, Trónusok és így tovább. Azonban közös néven angyaloknak nevezzük ezeket, mert az angyal megnevezés nem természetükre utal, hanem szolgálatukra. Tehát mind angyalok, mert mindnyájan Istent szolgálják, ahogy írva van: „Ők ugye mindnyájan szolgáló lelkek, s szolgálatra küldték őket” (Zsid 1,14).

Szolgálataik azonban különfélék, és nem egyformák, mert minden seregnek megvan a maga kirendelt és hozzá illő feladata. Hiszen a mindeneknél bölcsebb Teremtő nem fedi fel mindenki előtt isteni akaratának titkait, hanem közvetítőket alkalmaz, vagyis a felsőbb angyali seregeket, akik megvilágosítják az alattuk állókat. Így mutatja meg szent akaratát, és az angyalok parancsára az megvalósul, ahogy Zakariás próféta könyvében is látjuk. Amikor az angyal a prófétához beszélt, másik angyal jött ki elé, aki megparancsolta, hogy ez menjen a prófétához és jelentse neki, mi fog történni Jeruzsálemben. Így van írva: „Az angyal, aki hozzám beszélt, mozdulatlan maradt, és egy másik angyal jött eléje. Az előző így szólt: „Szaladj, mondd el ezt annak az ifjúnak: Nem övezi majd fal Jeruzsálemet a benne lakó emberek és állatok sokasága miatt. Ezt mondja az Úr: Magam leszek a tüzes fal körülötte, és én leszek a dicsősége” (Zak 2,7–9).

Ezekről a szavakról Szent Gergely azt mondja: „Amikor egyik angyal a másikhoz így szól: szaladj, mondd el ezt annak az ifjúnak, nem kétséges, hogy egyik angyal küldi a másikat, vagyis a felsőbb angyalok küldik az alsóbb angyalokat. Kisebbek tehát, akiket küldenek, és nagyobbak, akik küldik őket.” Dániel próféciájában is azt olvassuk, hogy egyik angyal megparancsolja a másiknak, hogy beszélje el a látomást Dánielnek (vö. Dán 8,15–17). Ebből láthatjuk, hogy az alsóbb seregek angyalainak a felsőbb seregek angyalai viszik meg a hírt, ők világosítják meg alattvalóikat Alkotójuk isteni akaratával.

Ezért november hónap nyolcadik napján, amely hónap a kilencedik márciust követően, amikor is a világ megteremtetett, a mi szent küzdő Egyházunk, akinek szüksége van a segítségre, csodálatos énekekkel üli meg a szent angyalok kilenc seregének ünnepét. Mindezek a mennyei seregek összegyűlnek majd a mi Urunk félelmetes ítéletének napján, amelyet az Egyház isteni tanítói a nyolcadik napnak is neveznek: ennek a kornak a vége után el fog jönni az Emberfia, az igazságos Bíró, az ő dicsőségében, és vele minden angyala, ahogyan azt az Úr szent evangéliumában mondja: Elküldi angyalait trombita hangjával, és egybegyűjti választottait az ég négy tája felől, azaz keletről, nyugatról, északról és délről, a föld végétől az ég határáig (vö. Mk 13, 27).

Bárcsak akkor kiválasztottjai seregébe gyűjtene bennünket is, akik tisztelettel megüljük az angyaloknak e közös ünnepét!

Ennek a három alsó seregnek pedig, amint Hitvalló Szent Maximosz mondja, Istentől rendelt fejedelmei Szent Mihály és Gábriel arkangyalok, akik Isten bizalmas szolgái, akik a sátán bukásának idején (mert büszkesége és Istentől való eltávolodása miatt bukott el) egybegyűjtötték e három alsó sereget s mennyei haderőt, és Mihály arkangyal nagy szóval így kiáltott: „Figyeljünk! Álljunk illendően, álljunk félelemmel az előtt, aki minket alkotott, és ne gondoljunk Isten akaratával ellenkező dolgokat. (Hiszen ezek közül valók voltak azok is, akik elbuktak, és ragyogó, fényes angyalokból büszkeségük miatt sötét ördögökké lettek.) Figyeljünk, miként estek szenvedélybe azok, akik velünk együtt teremtettek és velünk együtt részesültek az isteni fényességben. Figyeljünk, hogyan lettek rögvest fényből sötétséggé felfuvalkodottságuk miatt, és hogyan dobattak le a mélységbe. Figyeljünk, hogyan zuhant le az égből a hajnalcsillag (Lucifer), amely reggel kelt föl, és hogyan zúzódott szét a földön.”

Így kiáltva Mihály arkangyal az angyali seregekhez, dicsőíteni kezdte az első helyen álló szeráfokkal, kerubokkal és minden mennyei hatalmakkal együtt a szent és egylényegű és oszthatatlan Háromságot, az Egy Istent, ünnepi hangon szólva: „Szent, szent, szent az Úr, a Seregek Ura! Telve az ég és a föld a Te dicsőségeddel!”

A szent angyaloknak ezt az együtt dicsőítését angyali egybegyülekezésnek, közös figyelmezésnek, közös gondolatnak, közös hangnak, egyesülésnek hívjuk, mert együtt és egy hangon dicsőítik az Atyát és a Fiút és a Szentlelket, a Szentháromságot, akinek mi is, porból valók, hozzunk dicséreteket  mindörökké. Ámin.

***

Megjegyzés: Szent hitünk szerint az Egyház két részre oszlik. A küzdő Egyházra, vagyis arra, amely egybegyűjti a még élő hívőket, és harcol minden rossz ellen; és a győzedelmes Egyházra, amely azokat a keresztényeket foglalja magába, akik az életből átmentek a halálba, legyőzték a gonosz minden mesterkedését és a mennyben együtt uralkodnak az Úrral.

(Forrás: https://doxologia.ro/calendar-ortodox)

(Ford. Aranyosi-Vitéz Gellért)