2023. május 28.
Húsvét utáni hetedik vasárnap. Az I. Nikaiai Egyetemes Zsinat Atyáinak Vasárnapja.
Szent Eutükhiosz vértanú. Szent Helikónisz vértanúnő. Krisztusért balga Szent András.
ApCsel 20,16-18, 28-36; Jn 17,1-13.
+
Szent György nagyvértanú imája,
melyre szenvedése előtt kis haladékot kért, hogy elmondhassa
Uram és Istenem, Te vagy, akihez születésemtől fogva tartozom, és akibe minden reményemet vetettem; Te vagy, aki bátorságot adtál és felkészítettél e küzdelemre; Te, aki édes reményem vagy, ígéret, akiben nem csalatkozom, a szent lelkek állhatatos szerelme; Te, aki figyelmesen vizsgálod szívünk szándékait, és teljesíted kívánságainkat, mielőtt kérésünkkel Hozzád fordulnánk; kérlek, segíts, hogy e küzdelem, melyet neved megvallásáért vállaltam, sikeres véget érjen, és fogadd magadhoz lelkemet; és ha sértetlenül megóvod a gonosz lelkektől, számláld azok közé, akik kezdettől fogva örvendeznek Benned. Bocsásd meg, Uralkodóm, e népnek mindazt, amit ellenem tudatlanságból elkövetett, és méltasd őket arra, hogy valóban megismerjenek Téged,
mert áldott vagy mindörökkön örökké. Ámin.
Apostoli olvasmány (20,16-18;28-36)
Felolvasás Apostolok Cselekedeteiből!
Pál ugyanis úgy határozott, hogy Efezus mellett elhajózik, hogy ne kelljen időznie Ázsiában. Sietett, hogy ha lehetséges, pünkösd napján már Jeruzsálemben
legyen.
Milétoszból üzent tehát Efezusba, és hívatta az egyház presbitereit. Amikor azok odaértek és együtt voltak, így szólt hozzájuk: »Tudjátok, hogy Ázsiába jövetelem első napjától fogva hogyan voltam veletek az egész idő alatt.
Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, amely fölé a Szentlélek elöljáróul helyezett titeket, hogy kormányozzátok Isten egyházát, amelyet tulajdon vérén szerzett. Tudom, hogy miután elmegyek, ragadozó farkasok jönnek közétek, és nem fogják kímélni a nyájat. Sőt köztetek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukkal ragadják a tanítványokat. Őrködjetek azért és tartsátok emlékezetben, hogy három éven át éjjel-nappal könnyek között szüntelenül intettem mindegyikteket.
Most pedig Istennek ajánllak titeket, és az ő kegyelme igéjének. Neki van hatalma, hogy gyarapodást és örökséget adjon az összes megszentelt számára. Nem kívántam el senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját. Magatok tudjátok, hogy ezek a kezek dolgoztak meg azért, amire szükségem volt nekem és azoknak, akik velem vannak. Mindenben megmutattam nektek, hogy így kell fáradozni, segíteni a gyöngéken, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondta: ‘Nagyobb boldogság adni, mint kapni.’«
Miután ezeket elmondta, letérdelt, és együtt imádkozott mindnyájukkal.
Evangéliumi olvasmány (Jn 17,1-13)
Felolvasás János Szent Evangéliumából!
Amikor Jézus mindezt elmondta, szemét az égre emelve így szólt: »Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, mivel hatalommal ruháztad fel őt minden test fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek téged a földön: befejeztem a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. Most te dicsőíts meg engem, Atyám, önmagadnál, azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt nálad, mielőtt a világ lett.
Megismertettem nevedet az emberekkel, akiket a világból nekem adtál. Ők a tieid voltak, és nekem adtad őket, s ők megtartották a te szavadat. Most már megtudták, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van, mert az igéket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik; ők elfogadták, és valóban felismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem.
Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert ők a tieid. Mindaz, ami az enyém, a tiéd, és ami a tiéd, az enyém, és én megdicsőültem bennük. Én már nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek.
Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megtartottam őket nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy az Írás beteljesedjék. Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük.
“Egység igazságban és szeretetben”
János evangéliumában az Úr ezekkel a szavakkal fejezi be búcsúbeszédét:
„A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot” (Jn 16,33).
És ezek után mondja el főpapi imáját. Ha megpróbáltatások, kísértések érnek bennünket, bűnbánatot kell tartanunk és imádkoznunk kell, hozzá kell fordulnunk hittel és reménységgel. Azért érnek bennünket megpróbáltatások, kísértések, hogy hitünk valódiságának a próbatétele legyen, és az Úr Jézust keressük, a próbatételből megerősödve kerüljünk ki, és életünket visszavonhatatlanul hozzá kössük.
Készen kell lennünk arra, hogy mindazt, amit kérünk és várunk Istentől, de azt is, amit nem kérünk, de mégis elér bennünket, fogadjuk úgy, mint ami Isten kezéből jön:
„Az Istent szeretőknek minden javukra válik” (Róm 8,28).
Az Úr legfőképpen az egységre tanít, az egységért imádkozik főpapi imájában:
„Hogy egyek legyenek, mint mi, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.”
Nem valamilyen kompromisszumra, békésen eltűrt egyetértésre és az ebből megszülető “egységre” hív el bennünket. Ellenkezőleg, a szeretetben alapot vetett igazság közös felmutatására, ami teljes, valódi, hitelt érdemlő és maradandó egységet jelent. Már nem csupán földi, evilági egység, hanem világ fölötti, világon túli. Az örök élet reménye van benne. Hiszen ősképe, fundamentuma sem evilági, hanem az Atya és a Fiú egysége:
„Hogy mindnyájan egy legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.”
Az egység fundamentuma tehát nem a földben, hanem az égben van, nem emberi okoskodás, kompromisszum, közös eltűrés eredménye, hanem osztatlan tudás és osztatlan élet a Szentháromságban egy Istenben. Élet igazságban és szeretetben! Ha valamelyik, akár az igazság, akár a szeretet kárt szenved, vagy hiányzik, az egység szenved kárt, sőt, valóságban meg is szűnik.
Az is fontos, hogy az egység nem önmagában való, nem öncélú. Urunk egyetlen szava, egyetlen tette sem volt öncélú itt a földön. Mindent értünk tett. Tehát most is, szolgálatot, munkát bíz vele ránk:
„Hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.”
Ne mások, a fölöttünk állók, a fő-fő pásztorok feladatára és szolgálatára gondoljunk itt. Mert hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a szeretetben és igazságban fundamentumot vetett egység nem rajtunk múlik. Gondoljunk ehelyett saját kicsiny vagy nagyobb vallásos közösségünkre. Vagy saját keresztény családunkra. Arra a mindennapi közösségre, ahová Isten állított bennünket. Vajon mindent megtettünk itt és most a szeretetben és igazságban fundamentumot vetett egységért? De gondoljunk azokra is, akik – az Úr Jézus szavaival – „nincsenek ellenünk”. Sőt, gondoljunk arra is, ahogyan még pár napja, egészen Mennybemenetelig az utolsó húsvéti sztihirában énekeltük: „Szóljunk így, »Testvérek«, azokhoz is, kik gyűlölnek bennünket.” Szólítsuk tehát „Testvéreknek” azokat is, akik ellenszenvvel vannak irántunk! Mert Ádámban és Évában mindnyájan testvérek vagyunk.
Számos feladatunk van tehát, minden áldott nap van bőven tennivalónk, munkánk! Urunk, lásd és jöjj, és adj gyógyulást lelkünknek!
I. T.
