2023. április 23.
Húsvét utáni második vasárnap. Tamás vasárnapja. Szent György Nagyvértanú, az oltár ünnepe.
ApCsel 5,12-20; Jn 20,19-31; a nagyvértanúnak: ApCsel 12,1-11; Jn 15,17-16,2.
+
Szent György nagyvértanú imája,
melyre szenvedése előtt kis haladékot kért, hogy elmondhassa
Uram és Istenem, Te vagy, akihez születésemtől fogva tartozom, és akibe minden reményemet vetettem; Te vagy, aki bátorságot adtál és felkészítettél e küzdelemre; Te, aki édes reményem vagy, ígéret, akiben nem csalatkozom, a szent lelkek állhatatos szerelme; Te, aki figyelmesen vizsgálod szívünk szándékait, és teljesíted kívánságainkat, mielőtt kérésünkkel Hozzád fordulnánk; kérlek, segíts, hogy e küzdelem, melyet neved megvallásáért vállaltam, sikeres véget érjen, és fogadd magadhoz lelkemet; és ha sértetlenül megóvod a gonosz lelkektől, számláld azok közé, akik kezdettől fogva örvendeznek Benned. Bocsásd meg, Uralkodóm, e népnek mindazt, amit ellenem tudatlanságból elkövetett, és méltasd őket arra, hogy valóban megismerjenek Téged,
mert áldott vagy mindörökkön örökké. Ámin.
+
Tropárion, 5. hang
Krisztus feltámadt halottaiból, halállal eltiporván a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozván.
Apostoli olvasmány
Felolvasás Apostolok Cselekedeteiből (5,12-20)
Az apostolok keze által pedig sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan egy szívvel voltak együtt Salamon csarnokában. Mások közül senki sem mert közéjük elegyedni, de a nép nagyra becsülte őket. Az Úrban hívő férfiak és nők sokasága egyre növekedett. A betegeket kivitték az utcákra, hordágyakra és ágyakra rakták őket, hogy amikor Péter arra megy, legalább az árnyéka érje valamelyiküket, s megszabaduljanak betegségeiktől. Sőt, Jeruzsálem szomszédos városainak néptömege is odaáradt, hozták a betegeket és a tisztátalan lelkektől megszállottakat, s ezek mind meggyógyultak.
Felállt ekkor a főpap, és mindnyájan, akik vele tartottak – vagyis a szaddúceusok pártja –, elteltek irigységgel. Elfogták az apostolokat, és a nyilvános börtönbe vetették őket. Az Úr angyala azonban éjjel kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket, és azt mondta: »Menjetek, álljatok ki és hirdessétek a templomban a népnek a tanítást erről az életről.«
Evangéliumi olvasmány (Jn 20,19-31)
Felolvasás János Szent Evangéliumából
(Jézus megjelenik a tanítványoknak)
Mikor azon a napon, a hét első napján este lett, és a helyiség ajtaja, ahol a tanítványok összegyűltek, be volt zárva a zsidóktól való félelem
miatt, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: »Békesség nektek!« Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat. Aztán újra szólt hozzájuk: »Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.« S miután ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: »Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.«
(Jézus és Tamás)
Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívnak, nem volt velük, amikor eljött Jézus. A többi tanítvány elmondta neki: »Láttuk az Urat!« Ő azonban így szólt: »Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjamat a szegek helyére nem teszem, és kezemet az oldalába nem helyezem, én nem hiszem!«
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Jézus eljött – bár az ajtó zárva volt –, megállt középen, és így szólt: »Békesség nektek!« Azután azt mondta Tamásnak: »Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő!« Tamás azt felelte: »Én Uram és én Istenem!« Jézus erre azt mondta neki: »Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.«
Jézus még sok egyéb csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. 31Ezeket pedig azért írták le, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hit által az ő nevében életetek legyen.
“A mi békességünk”
Kedves Testvéreim!
Krisztus Feltámadt!
A Feltámadt Úr így köszönti egybegyűlt tanítványait: „Békesség nektek!”
A mi békességünk az, hogy Urunk visszajött a halálból az életbe, a halál rajta többé nem fog, a tanítványok ismét láthatják! Előre meg is mondta:
Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék szívetek és ne féljen. Hallottátok, hogy azt mondtam nektek: Elmegyek, és visszajövök hozzátok.
Urunk a békesség szolgálatára küld bennünket: ezzel a békességgel készüljünk reggel a munkahelyünkre, menjünk az iskolába tanulni, vagy a tanító, a tanár tanítani, hogy békességben és szeretetben legyünk felebarátainkkal, végezzük minden dolgunkat harag, indulat, vita, irigység, ítélkezés nélkül!
A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat.
Ezt az örömöt is, amely nem mérhető semmilyen más örömhöz, előre megjövendölte:
Még egy kis idő, és már nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem.…Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti sírtok majd, és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog. Ti szomorkodtok majd, de szomorúságotok örömre fordul.
Az öröm szolgálatára küld el bennünket: végezzük hát minden munkánkat ezzel az örömmel, hálaadással, imádkozzunk örömmel, tegyünk minden jót örömmel, készséggel, szívesen, engedelmesen!
Ne légy hitetlen, hanem hívő – mondja az Úr Tamásnak. Legyünk hívők, hűségesek, megbízhatók a munkánkban, a tanulásunkban, jó cselekedeteinkben, és kitartók jó sorban és nem jó sorban. Higgyünk a Feltámadott Úrban és szeressük őt, mert ez a két dolog teszi a keresztény embert kereszténnyé. Az asszonyok nem tudtak elszakadni az Úr Jézus szeretetétől. Számoltak ellenkezéssel, veszéllyel , mégis elindultak a sírhoz, hogy a kenetekkel megadják neki a végtisztességet. És, bár nem látták a Feltámadottat, hittek az angyal szavának:
Miért keresitek az élőt a holtak között? Nincs itt, hanem feltámadt.
Végül, a mi Urunk bátor szolgálatra küld bennünket! Mivel kezdődik a kihallgatás a főtanács előtt?
Parancsban hagytuk meg nektek, hogy ne tanítsatok az ő nevében, s lám, ti betöltöttétek Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét. Péter és az apostolok azt felelték: Inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek.
Ez ma is érvényes. Bátran kell tanúságot tennünk Feltámadott Megváltónkról, hiszen mások, nem keresztények is bátran megvallják azt a hitet, amelyet követnek. Hit és bátorság kell ahhoz, hogy elsősorban Isten tetszését keressük minden kimondott szavunkkal, gondolatunkkal, cselekedetünkkel.
I. T.
