2023. március 12.
Nagyböjt második vasárnapja.
Palamasz Szent Gergely thesszalonikai érsek emléke (1359).
Szent Theofanész hitvalló (817-818).
„Dialógus” Nagy Szent Gergely római pápa (604).
Újteológus Szent Simeon (1022).
Zsid 1,10-2,3; Mk 2,1-12; a szent főpapnak: Zsid 7,26-8,2; Jn 10,9-16. Hatodik hang.
+
Szent György nagyvértanú imája,
melyre szenvedése előtt kis haladékot kért, hogy elmondhassa
Uram és Istenem, Te vagy, akihez születésemtől fogva tartozom, és akibe minden reményemet vetettem; Te vagy, aki bátorságot adtál és felkészítettél e küzdelemre; Te, aki édes reményem vagy, ígéret, akiben nem csalatkozom, a szent lelkek állhatatos szerelme; Te, aki figyelmesen vizsgálod szívünk szándékait, és teljesíted kívánságainkat, mielőtt kérésünkkel Hozzád fordulnánk; kérlek, segíts, hogy e küzdelem, melyet neved megvallásáért vállaltam, sikeres véget érjen, és fogadd magadhoz lelkemet; és ha sértetlenül megóvod a gonosz lelkektől, számláld azok közé, akik kezdettől fogva örvendeznek Benned. Bocsásd meg, Uralkodóm, e népnek mindazt, amit ellenem tudatlanságból elkövetett, és méltasd őket arra, hogy valóban megismerjenek Téged,
mert áldott vagy mindörökkön örökké. Ámin.
Apostoli olvasmány (Zsid 1,10-2,3; a főpapnak: Zsid 7,26-8,2)
Felolvasás Pál apostolnak a Zsidókhoz írt eveléből!
»Kezdetben te, Uram, megvetetted a föld alapját,
és az egek a te kezed művei.
Elmúlnak ezek, de te megmaradsz;
és mint a ruha, mind elavulnak,
összegöngyölöd őket, mint egy köntöst,
és elváltoznak, mint a ruha;
te azonban ugyanaz vagy,
és éveid el nem fogynak«.
Angyalai közül melyiknek mondta valaha is:
»Jobbom felől foglalj helyet,
míg lábad zsámolyává teszem ellenségeidet«?
Ők ugye mindnyájan szolgáló lelkek, s azok szolgálatára küldték őket, akiknek az a hivatása, hogy örököljék az üdvösséget? Ezért még inkább figyelnünk kell mindarra, amit hallottunk, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. Mert ha már az angyalok által hirdetett ige is olyan hatalmas volt, hogy minden bűn és engedetlenség elnyerte igazságos, megérdemelt büntetését, hogyan fogunk megmenekülni mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel? Ezt, miután kezdetét vette az Úr tanításával, azok, akik hallották, megerősítették számunkra.
***
Illő volt ugyanis, hogy ilyen főpapunk legyen: szent, ártatlan, szeplőtlen, a bűnösöktől elkülönített, és fölségesebb az egeknél; akinek nincs arra szüksége, hogy mint a papok, minden nap először a saját vétkeikért mutasson be áldozatot, azután a nép vétkeiért, mert ő ezt egyszer s mindenkorra megtette, amikor önmagát feláldozta. A törvény ugyanis gyarló embereket rendelt papokká; az eskü szava pedig, amely a törvény után jött, az örökké tökéletes Fiút. Mindabból azonban, amit mondunk, ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a Fölség trónjának jobbján ül az egekben, mint a szentély szolgája és az igaz sátoré, amelyet nem ember, hanem az Úr épített.
Evangéliumi olvasmány (Mk 2,1-12; a főpapnak: Jn 10,9-16)
Felolvasás Márk Szent Evangéliumából!
(A béna meggyógyítása)
Néhány nap múlva újra bement Kafarnaumba, és elterjedt a híre, hogy a házban van. Sokan összegyűltek, úgyhogy már az ajtóhoz sem fértek, és hirdette nekik az igét. Közben odajöttek hozzá néhányan, akik egy bénát hoztak, négyen cipelték. Mivel nem tudták eléje vinni a tömeg miatt, kibontották a ház tetejét, ahol ő volt, és átlyukasztva azt, lebocsátották az ágyat, amelyen a béna feküdt. A hitüket látva Jézus így szólt a bénához: »Fiam! Bűneid bocsánatot nyertek.«
Ültek ott néhányan az írástudók közül is. Ezek azt gondolták magukban: »Hogyan beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnöket más, mint egyedül az Isten?« Jézus rögtön észrevette lelkében, hogy így gondolkodnak magukban, ezért azt mondta nekik: »Miért gondoljátok ezeket szívetekben? Mi könnyebb, azt mondani a bénának: ‘Bocsánatot nyertek bűneid’, vagy azt mondani: ‘Kelj föl, vedd ágyadat és járj’? Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani – ekkor a bénához fordult: –
Mondom neked, kelj föl, vedd ágyadat és menj haza!« Az pedig mindjárt fel is kelt, fogta az ágyát, és elment mindenki szeme láttára, úgyhogy mindnyájan csodálkoztak, és dicsőítették az Istent. Ezt mondták: »Ilyet még nem láttunk soha.«
Felolvasás János Szent Evangéliumából!
(Hasonlatok a pásztorról és a juhokról)
Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.
(Jézus a jó Pásztor)
Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, amikor látja, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elfut – a farkas pedig elragadja és szétszéleszti azokat –, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor: ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, amint engem ismer az Atya, és én is ismerem az Atyát; és én életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy akol lesz, és egy pásztor.
„Ép lélekben ép test…”
Hatalmas tömeg gyűlt össze az Úr kafarnaumi háza előtt. Most nem betegek jöttek hozzá, hanem Isten szavára kiéhezett emberek. Mert úgy beszélt, hogy amit mondott, maga volt a megtestesült isteni szeretet és maga a megtestesült isteni igazság. Az Úr Jézus minden szava gyógyír volt a lelküknek.
Most csak egyetlen beteget hoztak, de négyen hozták. A beteg nem szólt semmit, a négy ember sem szólt semmit. Nem tudhatjuk, kik voltak, de Jézus szavaiból megismerhetjük őket:
A beteg bűnöket elkövetett ember volt, a négy mélyen vallásos ember. Jézus mind a beteg, mind a négy ember szívébe belelátott. A beteg beszélte-e rá a négyet, hogy vigyék Jézus elé, vagy – látva sok szenvedést – a négy ajánlotta fel, hogy Jézushoz viszik, nem tudhatjuk. Nem egyszerűen szolgák voltak. Mert ha csak szolgák lettek volna, és nem tudnak Jézus elé jutni, beletörődtek volna, és talán le is tették volna valahol a tömeg mögött. Hátha így is történik valami. Ahogy mi is sokszor elbizonytalanodunk, olykor fel is adjuk, ha nehéz fizikai, szellemi vagy lelki feladat áll előttünk. De az a négy nem adta fel. Ők mindenáron Jézus elé akartak jutni. Nagy hit volt ebben, nagy akarás, nagy bizalom és szeretet Jézus iránt. Bár méltatlanok, gyarló emberek vagyunk, biztos nem fog bennünket elutasítani! Alázat nélkül, lelki-testi erőfeszítés nélkül, bizalom és szeretet nélkül nem lehet Jézushoz jutni.
És úgy is lett, ahogy hitték. Nem csalódtak. Bátor, mondhatni vakmerő tettet hajtottak végre, amikor hátulról felmentek a háztetőre, kibontották és leeresztették a beteget a hordágyon. Jézus így szólt a beteghez: „Bízzál fiam, bűneid bocsánatot nyertek.”
Néhány írástudó ezt gondolta magában: „Ki bocsáthatja meg a bűnöket más, mint egyedül az Isten?”
Mi könnyebb ― kérdezi Jézus ― azt mondani: ‘Bocsánatot nyertek bűneid’, vagy azt mondani: ‘Kelj föl, vedd ágyadat és járj’? Nem mi a könnyebb dolog, hanem mit könnyebb kimondani: „Bűneid bocsánatot nyertek”, ezt bárki mondhatja, mert a bűnbocsánat nem látható, a gyógyítás eredménye vagy eredménytelensége viszont látható. Azt tehát, hogy „kelj föl, vedd ágyadat és járj”, lehetetlen kimondani annak, aki nem tudja előre, hogy mi fog történni, mert ha kimondja és nem történik gyógyulás, az emberek szemében hitelét veszti. Jézus, amit könnyebbnek hittek, a bűnbocsánat kimondását, azzal teszi láthatóvá, kézzel foghatóvá, hogy kimondja a nehezebbet: „kelj föl, vedd ágyadat, és járj”. És a szó nemcsak szó maradt, a csoda megtörtént. Mondani valamit és meg is tenni két különböző dolog. De Jézusnál a szó és a cselekedet egy! Milyen jó lenne, ha a mi kimondott szavaink és tetteink között is mindig ilyen összhang lenne…!
Valójában nem is a testi gyógyulás a nehezebb, hanem a lélek gyógyulása, a lélek megalázkodása, a bűnbánat. Itt a bizonyíték rá: ha valami bajunk van, elmegyünk orvoshoz, gyógyszert kapunk, és egy-két hét alatt felépülünk. Vagy műtétre kerül sor, szenvedünk, túlesünk rajta, és Isten segítségével felkelünk az ágyból. De milyen nehéz valamilyen rossz szokásunktól, vétkünktől, szenvedélyünktől megszabadulnunk! A testi egészségünk helyreállításáért minden megteszünk, de a lelkünk gyógyítását elhanyagoljuk, elhalasztjuk, vagy egyszerűen tehetetlenek vagyunk. Pedig a kettő szorosan összefügg. Sőt, a lélek gyógyulása előbbre is való. Az Úr is ezt mondja először: „Bízzál fiam, bűneid bocsánatot nyertek.” Először a léleknek van szüksége gyógyulásra, és csak ezután mondja: „Kelj föl, vedd ágyadat, és járj.”
Járuljunk hát bizalommal és szeretettel a lelkünk Urához és Megváltójához, Jézushoz, mert egyedül ő az, „az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét”, aki képes arra, hogy meggyógyítsa lelkünk és testünk minden baját, és átvigyen a halálból az életre.
I. T.
Feltámadási tropárion, 6. hang
Angyali Hatalmak szálltak a sírboltodra, és az őrizők megbénultak, és ott állott Mária a sírban keresve szeplőtelen testedet. Meghódítottad a poklot, meg nem kísértetve tőle, találkoztál a Szűzzel, életet ajándékozva. Aki halottaidból feltámadtál, Urunk, dicsőség Néked!
Szent György tropárionja, 4. hang
Mint a foglyoknak szabadítója, és szegényeknek oltalmazója, betegeknek orvosa, királyoknak pártfogója, győzedelmes György nagyvértanú, járj közre Krisztus Istennél, hogy üdvözítse a mi lelkünket!
A szent tropárionja 8. hang
Igaz hitnek fényforrása, Egyházunknak támasza és tanítója, szerzetesek ékessége, hittudósok győzhetetlen védelmezője, csodatevő Szent Gergely, Thesszalonikának büszkesége, kegyelemnek hirdetője, esedezz mindenkor a mi lelkünk üdvözüléséért!
