2023. március 5.
Nagyböjt első vasárnapja. Az Ortodoxia Vasárnapja.
Csodatévő Szent Konón iszauriai vértanú (1-2. sz.).
Szent Konón, a „Kertész” vértanú (249-251).
Aszkéta Szent Márk (530 k.).
Bolgár Szent János újvértanú (1784).
Rapszáni Szent György újvértanú (1818).
Zsid 11,24-26;32-12,2; Jn 1,43-51.Ötödik hang.
+
Szent György nagyvértanú imája,
melyre szenvedése előtt kis haladékot kért, hogy elmondhassa
Uram és Istenem, Te vagy, akihez születésemtől fogva tartozom, és akibe minden reményemet vetettem; Te vagy, aki bátorságot adtál és felkészítettél e küzdelemre; Te, aki édes reményem vagy, ígéret, akiben nem csalatkozom, a szent lelkek állhatatos szerelme; Te, aki figyelmesen vizsgálod szívünk szándékait, és teljesíted kívánságainkat, mielőtt kérésünkkel Hozzád fordulnánk; kérlek, segíts, hogy e küzdelem, melyet neved megvallásáért vállaltam, sikeres véget érjen, és fogadd magadhoz lelkemet; és ha sértetlenül megóvod a gonosz lelkektől, számláld azok közé, akik kezdettől fogva örvendeznek Benned. Bocsásd meg, Uralkodóm, e népnek mindazt, amit ellenem tudatlanságból elkövetett, és méltasd őket arra, hogy valóban megismerjenek Téged, mert áldott vagy mindörökkön örökké. Ámin.
Apostoli olvasmány (Zsid 11,24-26;32-12,2)
Testvéreim!
Mivel hitt, azért utasította el Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó leánya fiának mondják. Inkább azt választotta, hogy gyötrelmet szenvedjen Isten népével, mint hogy az ideig-óráig tartó bűn gyönyörűségét élvezze. Az egyiptomiak kincsénél nagyobb gazdagságnak tartotta Krisztus gyalázatát, mert a jutalomra tekintett… És kit említsek még? Kifogynék az időből, ha beszélnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról, akik, mivel hittek, legyőztek országokat, igazságosságot cselekedtek, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, elfojtották a tűz erejét, megmenekültek a kard élétől, felgyógyultak betegségükből, diadalmaskodtak a harcban, megfutamították az idegenek táborát; asszonyok feltámadás által visszanyerték halottaikat. Másokat viszont kínpadra vontak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy jobb feltámadást nyerjenek, mások meg gúnyt és megvesszőzést szenvedtek, ezenfelül még bilincseket és börtönt is; megkövezték, szétfűrészelték, kardélre hányva megölték őket, szerte bujdostak juhok és kecskék bőrében, szűkölködve, szorongatást szenvedve, nyomorogva, akikre nem volt méltó a világ, sivatagokban bolyongtak, hegyek közt, barlangokban és a föld üregeiben. És mindezeken, akiket hitük tanúságtétele igazolt, nem teljesült be az ígéret, mert számunkra Isten valami jobbat rendelt, s ők nélkülünk nem juthattak el a tökéletességre. Azért mi is, akiket a tanúknak ilyen nagy felhője vesz körül, tegyünk le minden terhet és a minket környező bűnt, kitartással fussuk végig az előttünk álló küzdőpályát. Tekintsünk fel a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki az eléje tárt öröm helyett keresztet szenvedett, nem törődve a gyalázattal; és Isten trónjának jobbján ül.
Evangéliumi olvasmány (Jn 1,43-51)
Felolvasás János Szent Evangéliumából!
Másnap, amikor Jézus Galileába készült menni, találkozott Fülöppel. Azt mondta neki: »Kövess engem!« Fülöp Betszaidából való volt,
András és Péter városából. Fülöp találkozott Natanaellel, és elmondta neki: »Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben és a próféták: Jézust, József fiát Názáretből.« Natanael erre megjegyezte: »Jöhet valami jó Názáretből?« Fülöp azt felelte neki: »Gyere és lásd!« Amikor Jézus meglátta a közeledő Natanaelt, azt mondta róla: »Íme, egy igaz izraelita, akiben nincs álnokság.« Natanael megkérdezte: »Honnan ismersz engem?« Jézus azt felelte: »Mielőtt Fülöp hívott volna téged, láttalak, amikor a fügefa alatt voltál.« Natanael azt válaszolta: »Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!« Jézus erre így szólt: »Mivel azt mondtam neked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobb dolgokat fogsz majd látni ezeknél.« Aztán hozzátette: »Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok a megnyílt eget, s hogy az Isten angyalai föl- és leszállnak az Emberfia fölött.«
„Felismered Megváltódat?”
Az Úr Jézus Galileába készült menni, találkozott Fülöppel és elhívta: „Kövess engem!” Fülöp első szóra engedelmeskedett, felállt, és követte az Úr Jézust. Nagypénteken túl Húsvétig, Pünkösdig, egészen a vértanúságig. Tudta, hogy kit követ? Hát hogyne tudta volna! Hiszen ő is „Betszaidából való volt, András és Péter városából”, ugyanúgy hallhatta, mint ez a két apostol Keresztelő János tanúságtételét, aki így szólt, amikor meglátta a Jordán partján a hozzá közeledő Jézust:
„Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét.”
Mi történt vele, hogy egyetlen hívó szavára követte Jézust? Az történt, hogy a földre eljött és Megtestesült szeretet szava lángra gyújtotta a szívét! Mi történt az Emmauszba tartó két tanítvánnyal, akikhez csatlakozott a Feltámadott Úr az úton? Nem tudták, hogy az ismeretlen vándor ruhájában maga Jézus csatlakozott hozzájuk, nem ismerték fel, mégis lángra gyúlt a szívük, amikor elkezdte nekik magyarázni az Írásokat. Később, miután felismerték, de ő eltűnt a szemük elől, így idézték fel ezt a csodás élményt:
„Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat (Lk 24,32)?”
Keresztelő Jánosról is azt olvassuk, hogy már az anyja méhében felrepesett, amikor felismerte az anyjához látogató Szűz Máriában a Megváltót, akit a Szűzanya akkor már a szíve alatt hordott. Ugyanígy ismerte fel Fülöp apostol a Szentlélek által az őt elhívó Jézusban a Messiást.
Volt egyszer egy fiatalember, aki nem volt keresztény, és amikor megtért, nagyon szeretett volna mihamarabb megkeresztelkedni, ezért megkérdezte:
― „Mi a feltétele, hogy részesüljek a szent keresztségben és az Egyház tagja legyek?”
― „Higgy az Úr Jézusban, mint Megváltóban, Isten Fiában, mint igaz Istentől való igaz Istenben, és igyekezz mindenben úgy élni, ahogy ő tanítja és parancsolja.”
― „Van-e még valami, ami nagyon fontos, amit tudnom kell, hogy keresztény legyek?”
― „Ismerd fel az ő szavaiban, cselekedeteiben, hogy Ő az, aki valóban értünk jött, ő az, akire ráismerünk, mint valódi Urunkra és Teremtőnkre. Ahogy egy gyermek ráismer a szüleire. Csak így szabad felvenni a szent keresztséget. András, Péter, Fülöp, Nátánáel, Keresztelő János, Istenfogadó Szent Simeon és Anna is ráismertek, felismerték Benne Teremtőjüket és Megváltójukat.”
A mai evangéliumban nem olvasunk arról, hogy Fülöp meg akarta volna magyarázni Nátánáelnek, amit átélt a Jézussal való találkozáskor, hanem csak ennyit mondott neki: „Gyere és lásd!” Nátánáel saját maga győződjék meg arról, hogy ő, a „Názáreti” Jézus a megígért Messiás. És így is lett. Nátánáel felismerte Jézusban a Megváltót, és így szólt:
„Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!”
Andrásnak, Fülöpnek kivételes lehetősége volt arra, hogy a nem-hívőket, a kételkedőket magához Jézushoz vezesse, így ők maguk ismerjék fel Jézusban a Megváltójukat.
Számunkra, mai keresztények számára is adott az Úr Jézus egy kivételes lehetőséget, hogy a nem-hívőket, a kétkedőket Hozzá vezethessük. Ezt mondta búcsúbeszédében:
„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretni fogjátok egymást” (Jn 13,34-35).
I. T.
2023. március 5.
Tropárionok
Feltámadási tropárion, 5. hang
Az Atyával és a Lélekkel együtt öröktől való Igét, ki a Szűztől a mi üdvösségünkre született, magasztaljuk hívők, és hódoljunk Néki, mert kegyes volt testben felmenni a keresztre, és elszenvedni a halált, és az elhunytakat is feltámasztani, az Ő dicsőséges feltámadásával!
Tropárion Ortodoxia Vasárnapján, 2. hang
Legtisztább képed előtt hódolunk, Jóságos, vétkeink bocsánatát kérve, Krisztus Isten; mert önként jónak láttad testileg felmenni a keresztre, hogy megszabadítsd az ellenség rabságából azokat, akiket alkottál. Ezért hálával kiáltjuk Hozzád: Örömmel töltöttél el mindeneket Üdvözítőnk, aki eljöttél, hogy üdvözítsd a világot.
A tropárion egyházi görög nyelven
A tropárion egyházi szláv nyelven (kórusének)
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és mindörökkön örökké.
Kondákion 2. hang
Az Atyának leírhatatlan Igéje, Tőled Isten Szülőjétől megtestesülve leíratott, és a beszennyezett képet régi alakjában viszszaállítva, az isteni szépséggel egyesítette. Vallomást téve az üdvözülésről, cselekedetben és szóban ábrázoljuk azt.
+
