Pünkösd utáni 23. vasárnap.
Szűz Mária templomi bevezetésének előünnepe.
Csodatévő Dekapoliszi Szent Gergely (842). Szent Proklosz, konstantinápolyi érsek (446-447).
Szent Dasziosz, durostorumi vértanú (305. k.)
Ef 5,8-19; Lk 12,16-21 (olvasmányok a 26. vasárnap szerint). Hatodik hang.
(Hal fogyasztása meg van engedve)
+
Euergetinosz Pál imája Isten Szentséges Szülőjéhez, a lenyugvási istentiszteletből
Szeplőtelen, feddhetetlen, romlatlan, érintetlen, tiszta Szűz, Isten Jegyese, Nagyasszonyunk, aki különös foganásoddal az Isten Igét az emberekkel egyesítetted, és nemzetségünk elvetett természetét az égiekkel összekapcsoltad, reményvesztettek egyetlen reménysége, ostromlottak segítője, a Hozzád folyamodók készséges gyámola, és minden keresztény menedéke, ne riadj el tőlem, bűnöstől, tisztátalantól, aki szennyes gondolatok, szavak és tettek révén mindenestől haszontalanná váltam, és rest akaratommal az élet élvezeteinek szolgája lettem, hanem mivel az emberszerető Isten Anyja vagy, mint emberszerető könyörülj rajtam, bűnösön és tékozlón, és fogadd el beszennyezett ajkamról Néked felajánlott könyörgésemet, és mivel anyai bizodalmad van hozzá, kérleld Fiadat, a mi Uralkodónkat és Urunkat, hogy nyissa meg nekem is jóságos és emberszerető szívét, és elnézve számtalan vétkemet vezessen bűnbánatra, és tegyen parancsolatainak hű megtartójává. Légy mindenkor velem mint irgalmas, együtt érző és kegyes, forró közbenjáróként és segítőként a jelenvaló életben, aki visszavered az ellenséges támadásokat és üdvösségre vezérelsz, halálom óráján is gondot viselsz gyarló lelkemre, és messzire űzöd tőle a gonosz démonok sötét árnyait. Az ítélet félelmetes napján ments meg az örök kínoktól, és tégy a Te Fiad és a mi Istenünk kimondhatatlan dicsőségének örökösévé. Nagyasszonyunk, Istennek Szentséges Szülője, hadd legyen e dicsőség osztályrészem, közbenjárásod és gyámolításod által, a Te Egyszülött Fiad és a mi Urunk és Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus kegyelméből és emberszeretetéből, őt illeti minden dicsőség, tisztelet és hódolat, kezdet nélkül való Atyjával és szentséges, jóságos és Életet adó Lelkével együtt, most és mindenkor, és mindörökkön örökké. Ámin.
Apostoli olvasmány (Ef 5,8-19)
Felolvasás Pál apostolnak az Efezusiakhoz írt leveléből!
Testvéreim!
Valamikor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban. Úgy éljetek, mint a világosság gyermekei – a világosság gyümölcse pedig csupa jóság, igazságosság és igazság –, keressétek azt, ami az Úrnak tetszik. Ne vegyetek részt a sötétség meddő cselekedeteiben, sőt inkább korholjátok azokat. Mert amiket ők titokban tesznek, még kimondani is szégyen. Mindenre azonban, ami elmarasztalásban részesül, világos
ság derül, s minden, ami napvilágra jut, világossággá válik. Innen a mondás: »Kelj fel alvó, támadj fel a halottak közül, és Krisztus rád ragyog!« Gondosan ügyeljetek tehát arra, hogyan éltek, ne mint esztelenek, hanem mint bölcsek. Jól használjátok fel az időt, mert rossz napokat élünk! Ne legyetek tehát ostobák, hanem értsétek meg, hogy mi az Úr akarata! Ne részegedjetek le bortól, mert abból erkölcstelenség fakad, inkább teljetek el Lélekkel! Magatok közt zsoltárokat, szent dalokat és lelki énekeket zengjetek, énekeljetek és zengedezzetek szívetekben az Úrnak!
Evangéliumi olvasmány (Lukács 12,16-21 )
Felolvasás Lukács Szent Evangéliumából!
Abban az időben az Úr
példabeszédet is mondott nekik: »Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott. Akkor így gondolkozott magában: „Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet.” Majd azt mondta: „Ezt fogom
tenni: Lebontom magtáraimat, nagyobbakat építek, és oda gyűjtöm minden termésemet és vagyonomat. Azután azt mondom lelkemnek: Én lelkem! Van sok javad, sok esztendőre eltéve; nyugodjál, egyél, igyál, élvezd az életet!” Isten azonban így szólt hozzá: „Esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?” Így jár az, aki kincset gyűjt magának, és nem az Istenben gazdag.«
„A jó pásztor”
Moszkvai Szent Filaret metropolita
(1782–1867; november 19/december 2.)
Moszkvai Szent Filaret (Vaszilij Mihajlovics Drozdov) 1782. december 26-án született Kolomna városában. Szülei mindketten papi családból származtak. Vaszilij a kolomnai szemináriumban kezdte meg tanulmányait, majd Radonyezsi Szent Szergij Lavrájának iskolájában folytatta. Ritka adottságai kiváló buzgalommal párosultak. Kinevezték a szemináriumi kórház vezetőjévé. A betegek gondozása során elsajátította a felebaráti együttérzést, megismerte az ember testi természetének gyöngeségét, romlandóságát, lelke pedig hozzászokott, hogy szüntelenül emlékezzen a halálra.
Új feladatot kapott, rendszeresen prédikált a Lavra étkezőjének Szent Szergij templomában. A tehetséges diákra Platon moszkvai metropolita figyelt fel.
Tanulmányai befejeztével kinevezték a verstan tanárává. Ugyanakkor am Lavra igehirdetője lett. Maga Platon metropolita is híres szónok volt, de elismerte pártfogoltjának kiemelkedő képességeit: „Én úgy írok, mint egy ember, ő pedig úgy ír, mint egy angyal”, mondta egy alkalommal.
A tanítói feladatok és a prédikálás nem vonta el Vaszilijt az imádságos élettől. Lelkére nagy békesség szállt.
- november 16-án szerzetessé nyírták, Irgalmas Szent Filaretről kapta a nevét. Platon metropolita hamarosan diakónussá szentelte.
1810-ben a Szentpétervári Teológiai Akadémia tanára, majd 1812-ben a rektora lett. Teljes teológiai és egyháztörténeti előadásokat dolgozott ki. Szent Filaret volt az addigi latin nyelvű oktatás helyett orosz nyelven tartott előadásokat.
1812-ben sújtotta az országot a napóleoni invázió katasztrófája.
Az orosz társadalom szellemi állapota Sándor cár uralkodása alatt riasztó volt. Egyfelől a honvédő háború tragédiái elmélyítették az emberekben a vallási iránti érdeklődést, másfelől azonban sokan voltak, akik spirituális keresésük során nem őseik hite felé fordultak, hanem nyugati teológusok és misztikusok könyveit kezdték olvasni.
Filaret, aki akkor már főapát volt, látta kortársai tévedését, de mindig megkülönböztette a tévelygő embert magától a tévelytől, és jóindulattal viszonyult az emberi lélek minden őszinte rezdüléséhez. Úgy látta, hogy az emberek misztikus érdeklődése csupán a lélek őszinte szomjúsága, amely téves útra vezetett, mert a törvényes út nem volt elég vonzó.
Ezért buzgón hozzálátott a Szentírás lefordításához modern orosz nyelvre.
A Szent Szinódus egyszemélyben rá bízta a bibliafordítás felelősségét. Ő volt az, aki a fordítóbizottság tagjait kijelölte, magára vállalta János evangéliumának lefordítását. Hamarosan el is készültek a négy evangélium fordításával.
1817-ben Filaret archimandritát a szentpétervári Alexandr Nyevszkij-Lavrában Revel püspökévé szentelték, 1819-ben tveri érseki rangra emelték és a Szent Szinódus tagjává választották.
Az isteni gondviselés 1821-ben helyezte a moszkvai püspöki trónra Filaret érseket.
1823-ban jelent meg híres munkája, „Az ortodox keleti görög-orosz egyház keresztény katekizmusa”, amelyet úgy elkapkodtak, mint valami friss süteményt. A könyv olyan népszerű lett, hogy még abban az évben másodszor is kiadták, és több nyelvre lefordították.
1824-ben rosszakarói el akarták távolítani Moszkvából. Amikor ennek híre elterjedt, így nyilatkozott: „A szerzetes olyan, mint a katona, ott kell őrséget állnia, ahová helyezik, oda kell mennie, ahová küldik.” Eltávolítása végül nem járt sikerrel.
1826-ban Szent Filaretet kinevezték moszkvai metropolitává.
Különös figyelmet szentelt az ortodoxiától erővel vagy kényszerrel elszakított keresztények („unitusok”) sorsára. Aktívan részt vett az egyesülési ügyekkel foglalkozó bizottság munkájában. Nagy fájdalma volt az ószertartásúak szakadása, amely korábban törést okozott az orosz nép vallási egységében. Munkálkodásának hatására négy püspököt és azok híveit fogadhatta vissza az ortodox egyházba.
Szent Filaret a nyugati keresztény világ sorsa iránt sem maradt közömbös. Bölcs óvatossággal, kiegyensúlyozottsággal, az ortodoxia és a keresztény szeretet igazságába vetett megingathatatlan hittel követte a nem ortodox egyházak lelkiállapotát. Életrajzírója lejegyezte nem sokkal halála előtt mondott szavait: „Mindenki, aki a Szentháromság nevében keresztelkedett meg, keresztény, függetlenül attól, milyen felekezethez tartozik. Csak egy igaz hit létezik: az ortodox hit; de az Üdvözítő türelme és hosszantűrése folytán minden keresztény felekezet fennmaradhat. A Szent Evangélium mindenütt ugyanaz, bár nem mindenki érti és magyarázza ugyanúgy. Az Egyetemes Egyháztól elszakadt felekezetek tévedései nem terhelik azokat, akik ezekbe a felekezetekbe születtek, akik egyik vagy másik hitvallás szerint nevelkedtek. Az egyszerű lelkek ebben az egyszerűségben élnek, a nekik átadott tanítás szerint hisznek, és nem zavarják meg őket a tőlük távol lévő vallási viták. Ezekben lelki vezetőik vesznek részt. Minden keresztény nemzetben vannak tanult teológusok, és jámbor embereket egyaránt találunk a görögkatolikus, az ortodox és a római katolikus egyházban.”
A nagy főpásztor az egyház oszlopa, az állam egyik pillére volt. Cárok és nagyhercegek, miniszterek és szenátorok, kormányzók és tábornokok hallgatták beszédeit, tanácsait, bölcsességét. Szent Filaret figyelte a közéletet, egyetlen fontos eseményt sem hagyott figyelmen kívül. Neve szorosan kapcsolódik az 1861-es oroszországi földreformhoz, melynek során 23 millió orosz parasztot szabadítottak fel a jobbágyterhek alól.
A szent a törvénynek hiánytalanul engedelmeskedett, a cárnak is, mint az ország vezetőjének, ám megtagadta a cári parancs teljesítését, ha az a keresztény hitnek ellentmondott. 1829-ben I. Miklós cár a napóleoni támadás ellen védekező honvédő háború emlékére Moszkvában diadalkapu építését rendelte el. Az emlékmű alapításakor Szent Filaret könyörgő istentiszteletet végzett. Amikor az építmény elkészült, a cár a főpaptól azt kérte, hogy szentelje fel, a szent azonban megtagadta, és ezt üzente: „Lehetetlen, hogy az igaz Isten szolgája felszenteljen és szenteltvízzel meghintsen egy olyan kaput, amelyre hamis pogány isteneket ábrázoló szobrokat faragtak.” A cár válaszát is feljegyezték: „Én nem vagyok Nagy Péter, ő nem Mitrofán.” A nép azonban ebben a döntésben Voronyezsi Szent Mitrofán tettének megismétlését látta. (Nagy Péter cár ugyanis egy alkalommal Voronyezsbe látogatott, és magához rendelte Voronyezsi Szent Mitrofánt. Amikor a püspök belépett a cár palotájába, és végigment a folyosón, maga körül mindenütt pogány szobrokat látott, ezért szó nélkül sarkon fordult, és a cári utasítást figyelmen kívül hagyva távozott. A cár megüzente neki, hogy akár halállal is büntetheti, mire a szent azt üzente vissza, hogy mielőtt meghalna, szeretne a nagytemplomban imádkozni bűneinek bocsánatáért. Ennek hatására a cár minden pogány szobrot kivitetett a palotából, mert Szent Mitrofán csak így volt hajlandó meglátogatni.
Moszkvai Szent Filaret metropolita legfontosabb főpapi kötelességének a szent liturgia végzését tartotta. Idős korában, legyengült állapotban is minden vasárnap szolgált, hacsak betegsége ágyhoz nem kötötte. Hangja telve imádságos lelkülettel és szépséggel. Az istentiszteletek után mindenkit megáldott a kereszt jelével, aki a templomban volt. A templomok felszentelése nagy örömet jelentett a szentnek, fél évszázados szolgálata alatt több mint egy tucat újonnan épült templomot szentelt fel Moszkvában.
Szent Filaret minden istentiszteleten prédikált. Halk, gyenge hangon beszélt, szinte soha nem rögtönzött, nem fejből beszélt, hanem mindig papírról olvasott. A Lavra apátja, Antonyij (Medvegyev) főapát egyszer megkérdezte tőle: „Miért nem szólsz az emberekhez felkészülés nélkül?” „A bátorság nem elég”, válaszolta alázattal a szent, aki az igehirdetés ritka ajándékát kapta meg Istentől.
- november 19-én tért meg az Úrhoz. Radonyezsi Szent Szergij Szentháromság-Lavrájában temették el.
Egy moszkvai kereskedő kezében gyógyíthatatlan gyulladás volt, és az orvosok úgy döntöttek, levágják. A műtét előtti este egy ószertartású ismerős látogatta meg a beteg feleségét. Amikor értesült a helyzetről, gúnyosan ezt mondta: „Miért nem fordulsz a metropolitátokhoz, hiszen szentként tisztelitek?” A kereskedő felesége a gúnyolódást intő jelnek vette, és azonnal felkereste a szentet, hogy imádkozzon súlyosan beteg férjéért. A metropolita magához hívatta a templom papját és utasította, hogy 40 napon keresztül végezzen szent liturgiát és emlékezzen meg a betegről. Ugyanezen az estén a beteget álmában meglátogatta Szent Filaret és megáldotta. Másnap a kereskedő megáldozott. Amikor az orvosok felkeresték, hogy a műtétet elvégezzék, meglepődve látták, hogy meggyógyult.
Egy földműves egy alkalommal Moszkvába tartott, de erős hóvihar támadt, és eltévedt az úton. Fáradtságában összeesett, és azt látta, hogy egy árny közeledik hozzá. Mivel vadállatnak vélte, ami szét akarja szaggatni, imádkozni kezdett Istenhez bűnei bocsánatáért, és segítségül hívott minden szentet. Amint az árny közeledett, egy öregembert látott szerzetesi csuhában és fejfedőben, aki azt kérdezte tőle: „Ki vagy és honnan származol?” Amikor a paraszt mindent elmesélt, az öreg kézen fogta és azt mondta neki: „Ne szomorkodj, kelj fel, elvezetlek a faluba.” Az ember érezte, hogy erőre kap, fölkelt, és az öreg könnyedén elvezette a közeli faluba. Az öreg ezt mondta neki: „Az Úr veled van, most már megmenekültél.” A földműves a hála könnyei között kérdezte, kiért imádkozzon. Az öreg ezt felelte: „Imádkozz a moszkvai Filaretért”, majd láthatatlanná vált.
Ezek után a megmenekült ember sokáig kereste megmentőjét, járta a monostorokat, és bár talált ilyen nevű szerzeteseket, nem ismerte fel bennük szabadítóját. Több napig tartózkodott Moszkvában, és már hazafelé készült. A Kreml egyik kapuja mellett elhaladva egy ismeretlen kereskedő került az útjába, aki látta, hogy szomorkodik. Azt hitte, hogy koldus, ezért alamizsnát akart neki adni, de az ember nem fogadta el. Amikor megkérdezte, mi a szomorúságának az oka, és az elbeszélte a történteket, a kereskedő így szólt: „Bizonyára a mi metropolitánk mentett meg téged.” Akkor útba igazította a Szentháromság-monostorhoz, ahová éppen akkor érkezett meg Szent Filaret. Az ember azonnal felismerte, a földre borult előtte, és így kiáltott: „Itt az én megmentőm!” De a püspök megparancsolta neki, hogy maradjon csendben és kövesse őt. Miután bementek az épületbe, a paraszt mindent részletesen elmondott Szent Filaretnek. Miután meghallgatta, a szent ezt mondta neki: „Ezt ne nekem tulajdonítsd. Imádkozz Szent Szergijhez, ő mentett meg téged.” És Szent Szergij ikonját ajándékozta neki.
Moszkvai Szent Filaret metropolitát 1994-ben emelték a szentek sorába.
Az Ő esedezései által, Urunk, Jézus Krisztus, Istenünk, irgalmazz nekünk és üdvözíts minket.
(Forrás: https://doxologia.ro/calendar-ortodox/2022-11)
(Ford.: Aranyosi-Vitéz Gellért)
