Pünkösd utáni 10. vasárnap.

Szent Tádé apostol (44 k.).

Szent Bassza vértanúnő és három gyermeke, Theogniosz, Agapiosz és Pisztosz (4. sz.).

Szent Sándor papvértanú (1918). Szent Pál papvértanú (1937). Szent Ignác vértanú (1942).

1Kor 4,9-16; Mt 17,14-23.

+

Apostoli olvasmány (1Kor 4,9-16)

Testvéreim!

Úgy gondolom, hogy Isten minket apostolokat az utolsó helyre állított, mint halálra szántakat, mert látványossága lettünk a világnak, az angyaloknak is, s az embereknek is. Mi oktalanok vagyunk Krisztusért, ti pedig okosak Krisztusban; mi gyöngék, ti pedig erősek; ti megbecsültek, mi pedig megvetettek. Mind ez óráig éhezünk és szomjazunk, nincs ruhánk és verést szenvedünk, nincs otthonunk, és saját kezünkkel dolgozva fáradozunk. Ha átkoznak minket, mi áldást mondunk; ha üldözést szenvedünk, mi eltűrjük; ha gyaláznak minket, mi jó szóval felelünk; szinte salakja lettünk a világnak, mindennek a söpredékévé mind ez ideig.
Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem azért, hogy mint kedves fiaimat intselek. Mert ha tízezer tanítótok is volna Krisztusban, atyátok nincs sok, hiszen Krisztus Jézusban az evangélium által én adtam nektek életet. Kérlek tehát titeket: kövessétek példámat!

Evangéliumi olvasmány (Mt 17,14-23f)

Felolvasás Máté Szent Evangéliumából

(A holdkóros fiú meggyógyítása)

Abban az időben,

amikor visszaértek a tömeghez, odajött hozzá egy ember, térdre esett előtte és azt mondta: »Uram! Könyörülj a fiamon, mert holdkóros és nagyon szenved. Sokszor tűzbe esik, máskor meg vízbe. Odavittem őt a tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.« Jézus ezt felelte: »Ó, hitetlen és romlott nemzedék! Meddig legyek még veletek? Meddig tűrjelek még titeket? Hozzátok őt ide hozzám!« Jézus ráparancsolt, az ördög kiment belőle, és a gyermek meggyógyult abban az órában. Ekkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz és megkérdezték: »Mi miért nem tudtuk kiűzni?« Azt felelte nekik: »A kishitűségetek miatt. Mert bizony, mondom nektek: ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a hegynek, „menj innen oda”, elmegy, és semmi sem lesz lehetetlen nektek. (Ezt a fajtát pedig nem lehet másképp kiűzni, csak imádsággal és böjttel.«)

(Jézus másodszor szól haláláról és feltámadásáról)

Amikor Galileában összegyűltek, Jézus azt mondta nekik: »Az Emberfiát át fogják adni az emberek kezébe, megölik őt, de harmadnapon föl fog támadni.«

+

“Egy vita tanulságai”

Az Úr Jézus, miután lejött a Színeváltozás hegyéről, látta, hogy írástudók vitatkoznak a tanítványaival. Megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztok velük?”

Az Úr megvédi az övéit! Arra tanít bennünket, hogy az Egyháznak is meg kell védenie az övéit. És meg kell védenie az igaz hitet. De az Úr igazságosan akarja megvédeni a tanítványait! Megkérdezi, miről vitatkoznak. Ha választ kap, és ha valamiben nem lenne igazuk, kész engedni, és tanítványait kiigazítani! Milyen becsületesség és szeretet van ebben. És milyen tisztelet a másik ember, Isten képe és hasonlatossága iránt. És nagy alázat! Létrás Szent János atyánk tanítja a „Létra” 25. fejezetében: „Alázat – Isten neve.”

Ámde nem tudjuk meg, csak elképzelhetjük, miről vitatkoztak. Írástudók – szemben az egyszerű apostolokkal. Talán kioktatták őket? Ahogy Jób barátai kioktatták Jóbot a Szentírás ismeretéből, miután mindene odaveszett és nagy beteg is lett: Ismerd meg vétkeidet és Isten igazságosságát!

Mégis megtudhatunk valamit az apától: „Odavittem őt a tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.” Tehát valószínűleg a gyógyítás sikertelenségének okáról vitatkoztak!

„Ó, hitetlen és elfajult nemzedék” – mondja az Úr. Nem az szeret igazán, aki mindig dicsér: „minden jó, minden szép”, mert ez az ellenségtől jön. Hanem az, aki, ha kell, kimondja számunkra az igazságot.

Kinek szólt most elsősorban az igaz szó? Minden bizonnyal az apának. Hiszen nagy nyilvánosság előtt kiprédikálja az apostolok sikertelenségét, nem úgy fordult Jézushoz, ahogyan illett volna, mondván, „Uram, bűnös és hitetlen ember vagyok, ezért nem tudták tanítványaid a fiamat meggyógyítani”, hanem látszólag nem tudatosan, mégis váddal: „a tanítványaid a kudarc okai”. De a lelke ép, mert a kemény szemrehányás után azonnal magába száll, már nem vádol senkit, csak magát: „Uram, hiszek! Segíts hitetlenségemen!

„Hozzátok őt ide!” – mondja az Úr. Az igazi szeretet tud kemény lenni az igazság tekintetében, de mindig irgalmas az emberi bajok, szenvedések, gyöngeségek és a tudatlan hitetlenség tekintetében!

„Mi miért nem tudtuk kiűzni?” – kérdezik később az Úrtól az apostolok. Milyen jó és tiszta lelkületre vall a kérdés! Nem igazolni akarják magukat: „Úgy van, ő volt a hibás, hitetlen volt, ezért nem gyógyult meg a gyermek”, hanem a sikertelenség okát önmagukban keresik. És az Úr Jézus meg is erősíti őket az őszinte lelkiismeretvizsgálatban: „A ti kishitűségetek miatt.” Azaz, nem a másik hitét kell megítélnünk, ahogy manapság is hallani, és talán mi is elkövetjük: „az a másik csak színleli a hitet, tettei nem igazolják hitét, csak máz rajta a kereszténység”, hanem a saját hitünket! Ez a krisztusi lelkület ― lelkünk gyógyulásának a feltétele.

Még valamire tanít bennünket az Úr, az apostolokkal együtt, az evangéliumi holdkórós történetében: 

„Ez a fajta nem megy ki másként, csak imádság és böjt által.”

Azaz türelmet, állhatatosságot, lelki munkát és alázatot kell tanulnunk. És hosszú távra is be kell rendezkednünk. Ne szűnjünk meg jót tenni, ne szűnjünk szolgálni és imádkozni mindazokért, akiknek a lelke, élete valamilyen formában ránk van bízva! És reménykedjünk, hogy a mi Istenünk letekint az alázatos és állhatatos szívre!

I. T. 

2022. augusztus 21.

Feltámadási tropárion, 1. hang

Bár a sírkövet a zsidók lepecsételték, és a vitézek őrizték szeplőtelen testedet, feltámadtál harmadnapon, Üdvözítő, életet ajándékozva a világnak. Ezért a Mennyei Hatalmak ezt kiáltják Néked, az Életet adónak: Dicsőség a Te feltámadásodnak, Krisztus, dicsőség a Te Országodnak, dicsőség a Te gondviselésednek, egyedül Emberszerető!

Nagyboldogasszony tropárionja, 1. hang

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámin”

Nagyboldogasszony kondákionja, 2. hang

Nagyboldogasszony magasztalása