(Olvasandó: János 5,1-15)
A fürdő maradványai, falai, oszlopai, benne kevés vízzel, ma is láthatók Jeruzsálem óvárosában. Mellette áll a r. katolikus Szent Anna templom. A hagyomány szerint Joachim és Anna, a Szűzanya szülei nem messze laktak a Bethesda fürdőtől. Innen az elnevezés. A templom helyén az ókorban egy pogány kultuszhely állt. Itt épült a bizánci időkben, az ötödik században egy bizánci keresztény templom, amelyet az arabok a 7. században leromboltak. A keresztesek építették újjá a 12. században. Az arabok ismét elvették, majd a törökök az 1800-as évek derekán Franciaországnak ajándékozták a krimi háborúban tanúsított lojalitásuk miatt.
A Bethesda fürdő volt az a hely, ahol betegek, vakok, sánták, bénák sokasága feküdt az evangéliumi történet szerint. Az Úr Jézus egy emberre különösen felfigyelt. János apostol csak annyit mond, hogy megtudta, már 38 éve fekszik a fürdő mellett. Talán éppen ez a körülmény keltett kivételes szánalmat az Úrban. Hiszen látta a lelkét. A beteg nem gyónta meg a vétkeit, Urunk mégis ― a történet végén derül ki ― mindent tudott róla: „Vigyázz, többé ne vétkezz, nehogy még rosszabbul járj.” A 38 éve tartó betegség tehát valamilyen vétek következménye volt. Ezzel a beteg is egész biztosan tisztában volt. Onnan tudhatjuk, hogy nagy alázat volt benne: nem panaszkodott, se Istenre, se emberre. Amikor az Úr megkérdezi tőle, „akarsz-e meggyógyulni”, a szegénységére hivatkozik: „Uram, nincs emberem, aki bevinne a tóba.” Csak ennyit mond, mintegy mentegetőzve, hogy még mindig itt van és nem tudott meggyógyulni. Senkit sem ítél el azért, hogy nincs embere, nincs segítő hozzátartozója vagy fizetett ápolója. Pedig hányszor halljuk manapság magunk körül a panaszt: „Rosszak az emberek, önzők, irigyek, mindenki csak önmagára gondol!”
„Akarsz-e meggyógyulni?” – kérdezi tőle az Úr. Micsoda kérdés! Hát épp ezért fekszik a fürdő mellett. De nem sértődik meg a kérdés miatt. Alázat költözött a lelkébe.
Akarsz-e meggyógyulni? A 38 éve beteg akart, ezért hallgatott az Úr szavára: „Kelj föl, vedd ágyadat és járj”. Felkelt, vette ágyát és járt. Szó szerint megtette azt, amit az Úr mondott. És meggyógyult. Ha meg akarunk gyógyulni, hallgassunk az Úr Jézus szavára, olvassuk szent törvényét, evangéliumát, engedelmeskedjünk mi is minden szavának, és gyógyulást nyer a lelkünk!
Ám a meggyógyult emberre rászóltak: „Szombat van, nem szabad vinned az ágyadat.” Ő azonban megvédi az Úr Jézust és gyógyulást hozó parancsát. Bár még nem tudja, ki gyógyította meg: „Aki meggyógyított, ő mondta nekem: Vedd ágyadat, és járj.”
Első kell, hogy legyen életünkben az Úr Jézus szava, neki kell először tetszenünk, rá kell először hallgatnunk, és csak utána az emberre. Nem fordítva, mert az nem hoz gyógyulást! Az Úr Jézus szavain keresztül kell minden más emberi szót megszűrnünk, és akkor minden a jó helyére kerül az életünkben.
Miután a már meggyógyult ember ismét találkozik Jézussal a templomban (akkor, a fürdőben nem ismerhette meg, de most már tudja, ki a gyógyítója), tovább is adja az örömhírt. Bár a csodát kivizsgálók nem kérdezték tőle újból, „ki gyógyított meg”. Maga megy el, és tesz tanúságot az Úr Jézusról. Most már nem csak megvédeni akarja jótevőjét, hanem hirdetni is akarja szeretetét, isteni hatalmát.
Add, Uram Jézus, ha elhagyjuk templomodat, legyen látható életünkön, hogy gyógyító helyről jöttünk, hogy általad gyógyulást nyertünk. Add, Uram, hogy a Te szavadat hűségesen megtartsuk, szavad minden más szónál drágább legyen életünkben, és hirdessük, szó nélkül, életünk tetteivel, gyógyító szeretetedet, hatalmadat!
I. T. 2022. május 18.
