2022. január 2. Vízkereszt előtti vasárnap.

Szent Szilveszter római püspök. Szent Theagenész, parioni püspök vértanú.

Szent Kozma, konstantinápolyi pátriárka. Szárovi Szent Szerafim.

2Tim 4,5-8; Mk 1,1-8.

+

Apostoli olvasmány (2Tim 4,5-8)

Fiam, Timóteus!

Te vigyázz mindenre, viseld el a szenvedéseket, végezd az evangélista dolgát, töltsd be szolgálatodat. Engem ugyanis már kiöntenek, mint italáldozatot, elköltözésem ideje közel van. A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Készen vár már rám az igazságosság koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, sőt nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik sóvárogva várják az ő eljövetelét.

Evangéliumi olvasmány (Mk 1,1-8)

Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete.

Amint meg van írva Izajás prófétánál:
»Íme, elküldöm küldöttemet színed előtt,
aki elkészíti utadat; a pusztában kiáltónak szava:
‘Készítsétek az Úr útját,
tegyétek egyenessé ösvényeit’«,

János megjelent a pusztában: keresztelt és hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. Kiment hozzá Júdea egész vidéke és a jeruzsálemiek mindnyájan. Megkeresztelte őket a Jordán folyóban, miután megvallották bűneiket. János öltözete teveszőrből volt, és bőröv a csípője körül, sáskákat és vadmézet evett.
Így prédikált: »Utánam jön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó leborulva megoldani a saruja szíját. Én vízzel kereszteltelek titeket, ő pedig Szentlélekkel fog benneteket megkeresztelni.«

2022. január 2. A szinaxárion tanításából

A hónap 2. napján SZILVESZTER atyánk, RÓMAI pápa emlékét ünnepeljük.

Szilveszter atyánk istenfélő római család sarja volt, s gyermekkorától fogva nagy buzgalmat tanúsított a hit védelme és terjesztése iránt. Az üldözés alatt nagy bátorsággal gyakorolta a vendégszeretetet a hatóságok által üldözött hitvallók, különösen Antiochiai Szent Timóteus vértanú iránt, akit kivégzése után titokban el is temetett. Miután elfogták, csodás módon kiszabadult, majd Szent Miltiades pápa pappá szentelte, illetve ez utóbbi halála után (314) a hívek, akik nagyra becsülték erényeit és szeretetét, arra késztették, hogy örökébe lépjen. Szilveszter ekkor méltó követőjévé vált Péter apostolnak, mind a lelki nyája felé megnyilvánuló pásztori gondoskodása, mind pedig a szent dogmák iránti buzgósága révén. Nagy gonddal szervezte meg a szegényekkel való törődést, bevezetett számos egyházi szokást, hogy megkülönböztesse azt a pogány gyakorlattól, valamint számos csodával is kitűnt.

Amikor Nagy Konstantin a tiszteletreméltó Kereszt hatalma által legyőzte Maxentiust, bevonult Rómába, és kiadott számos, a kereszténységre nézve kedvező rendeletet, Szent Szilveszter végre kiléphetett a rejtőzködésből, és hozzáfoghatott, hogy tömegeket oktasson a hit titkaira. Nagy sokaság nyerte el ekkor a keresztséget általános örvendezés közepette. Ami a császárt illeti, a szent bevezette ugyan a hit alapjaiba, ő azonban inkább várakozott még megkeresztelkedésének időpontjával, hogy az új életbe a Jordánban nyerjen bevezetést, ugyanazon a helyen, ahol Üdvözítőnk is megkeresztelkedett.[1] Szent Szilveszter tanácsára Konstantin hét nagy bazilikát emeltetett, hogy a keresztények megülhessék, most már akadálytalanul, az Úr és a szent vértanúk ünnepeit.

Az ördög azonban, az emberi nem ellensége dühében fogait csikorgatva, bosszút forralt. A császár anyjának, az akkor még zsidó hitet követő Szent Helénának [május 21] azt sugallta, hogy szervezzen nagy, nyilvános vitát a mágikus praktikákat ismerő Zambri vezetése alatt álló, legtudósabb tizenkét írástudó, valamint tizenkét keresztény püspök között, akik élén Szilveszter állt. A boldogságos főpap a zsidók minden ellenvetésére megcáfolhatatlan módon, a próféták szavait felhasználva kimutatta, hogy az Ószövetség valamennyi eseménye és Isten valamennyi ígérete az Üdvözítő Krisztus személyében találja meg beteljesedését. Először kifejtette nekik, hogy a három Személy: az Atya, Fiú és Szentlélek megvallása nem mond ellent, sokkal inkább alátámasztja Isten egységének gondolatát, aki természete szerint Egy, majd a Megtestesülésre vonatkozó kérdéseikre válaszolt különféle példák segítségével. A császár bíborpalástját kezébe véve így szólt: „Amiként szükségszerű volt, hogy ezen a nyers vásznon erőszakot tegyenek és megdolgozzák, bíborral fessék meg, kiszabják és megfelelő módon kialakítsák, hogy a császári méltóság díszére és jelévé váljék, anélkül, hogy az uralkodónak ebből bármit is ki kellene állnia, ugyanígy szükséges volt az, hogy Krisztus teste, amelyet felvett, próbát álljon ki, anélkül, hogy istensége bármiben szenvedett volna, hogy az ember teljes egészében, lelkében és testében egyaránt méltó díszévé váljon Isten dicsőségének.” Krisztus halálára vonatkozó másik ellenvetésükre így válaszolt: „Mivel az ember a halál foglya lett a törvényszegés által, Isten nem egyik angyalát küldte el, hanem saját Fiát, hogy kiváltsa, és mintegy túszként kiszolgáltassa a halálnak. Az azonban felfedezve, hogy zsákmánya romolhatatlan, mivel nem más, mint maga a megtestesült Isten, kivetette magából, s vele együtt az egész emberi természetet, mivel rájött saját tehetetlenségére. Így Krisztussal, az Isten–emberrel együtt a bukott ember nem csupán megszabadult a haláltól, de a mennyet és az Istennel való lakozást is elnyerte.” A zsidó írástudók teljesen elnémultak ilyen érvek hallatán. Zambri azonban, meg akarva mutatni Istenének hatalmát, mágikus szót mormolt egy vad bika fülébe, amitől az egy pillanat alatt felfordult, s felszólította Szilvesztert, hogy tegyen ő is ugyanígy. „Az én Istenem nem a halált adja, hanem az életet és a feltámadást” – válaszolta Szilveszter, majd az ég felé emelve karjait feltámasztotta a barmot, s megszelídítve elküldte. A császár és a tömeg nagy üdvrivalgással megéljenezte a szentet, és ennek hatására sokan döntöttek úgy, hogy megkeresztelkednek. Szent Szilveszter továbbra sem hagyott fel tevékenységével az Egyház dicsőségére és a szent dogmák védelmében. 335. december 31-én adta át lelkét Istennek.

Szent Szilveszter imái által, Urunk Jézus Krisztus, irgalmazz nékünk!

[1]
Egyesek szerint Nagy Konstantint Szent Szilveszter keresztelte meg; az egyházi történetírók (Theodorétosz, Szókratész és Szózomenosz) szerint azonban a keresztséget halála közeledtével vette fel, Nikomédia környékén [máj. 21.].

(Forrás: Le synaxaire. Vies des Saints de l’Église Orthodoxe. Adaptation française par le hiéromoine Macaire de Simonos-Pétras. To Perivoli tis Panaghias, Thessalonique, DEUX JANVIER.)

Ford. K. E.

Imádság új esztendőre

(Könyörögjünk az Úrhoz – Uram irgalmazz!)

Urunk és Istenünk,

aki az időket és korokat saját hatalmadban tartod,

aki – hisszük – kezdet és vég nélkül és minden koron túl létezel,

akitől idegen a létezők bármilyen átalakulása és a változás,

aki minden elmúlt, jelenvaló és eljövendő kort betöltesz,

aki kimondhatatlan hosszantűrésedben arra méltattál minket, hogy ebbe az új esztendőbe lépjünk;

te magad, jóságos Urunk,

áldd meg e kezdetet isteni kegyelmeddel;

ajándékozz csendes esőket, hogy a föld bő termést hozzon;

küldj tiszta és mérsékelt levegőt embernek és jószágnak;

add nekünk, hogy az új év folyamán békességben és teljes egyetértésben járjunk,

magunkat az erények dicső koszorújával ékesítsük,

és a te parancsolataid fényében, illő módon, mintegy nappal, útjainkat jól járjuk.

 

Szent Egyházunkat jól őrizd meg.

Az ifjakat neveld,

az időseket támogasd,

a szétszórtakat gyűjtsd egybe,

az eltévelyedetteket vezesd vissza és kösd szent Egyházadhoz.

 

Jöjjön el hozzánk a te Országod,

örök Országod,

jóságod,

igazságosságod és békességed Országa,

és méltass minket arra, hogy egy szájjal és egy szívvel énekeljük és dicsőítsük

a Háromságban kezdet nélkül való Istent,

mindörökkön örökké.

Ámin.

(Forrás: https://www.askitikon.eu/efchologio/efches/619/efchi-gia-to-neo-etos_-kyrie-o-theos-imon_/)

(Ford. I. T. – Ö. Cs.)

Feltámadási tropárion, 3. hang

Örvendezzenek az égiek és vigadjanak a földiek, mert hatalmasat cselekedett karjával az Úr: eltiporta a halállal a halált, elsőszülötté lett a halottak közül, a pokol gyomrából szabadított ki minket, és megadta a világnak a nagy irgalmat.

Az előünnep tropárionja, 4. hang

Készülődj Zebulon, és örvendezz Neftalim,
Jordán folyó állj meg, ujjongva fogadd a keresztelésre jövő Uralkodót.

Vigadj Ádám az ősanyával együtt,

ne rejtőzzetek már, mint egykor a Paradicsomban,

mert megjelent az, aki mezítelenül látott benneteket,

hogy az első ruhátokba öltöztessen titeket.

Megjelent a Krisztus, hogy megújítsa az egész teremtést.

Szent György tropárionja, 4. hang

Mint a foglyoknak szabadítója, és szegényeknek oltalmazója,betegeknek orvosa, királyoknak pártfogója, győzedelmes György nagyvértanú, járj közre Krisztus Istennél, hogy üdvözítse a mi lelkünket!

„Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és mindörökkön örökké.”

Az előünnep kondákionja, 4. hang

Ma a Jordán folyásához jött el az Úr, és így szólt Jánoshoz: Ne félj megkeresztelni engem, mert üdvözíteni jöttem az elsőnek teremtett Ádámot!

+