Kedves Híveink, Olvasóink!
Most kezdődő sorozatunkkal a „A szent józanok Filokáliájából” (Velence 1782 – Athén 1982; Dobrotoljubije 1895 – Áthoszi Szent Panteleimon monostor), a „Szép és jó szeretetéből” szándékozunk válogatott tanításokat, mondásokat közzé tenni. A görög kiadást több helyen bővíti az áthoszi orosz, amit itt következő válogatásunkban is figyelembe vettünk. Reméljük, hogy mindaz a szépség és jóság, amit a szent józanok, Krisztus követői gyakoroltak és tanítottak, mások számára is hasznosnak bizonyul.
(Ezt a sorozatot az “Olvasókönyvtár” menüpontban is megtalálják.)
Szent Pál és Szent Antal találkozása
„Akik ismerik Istent, eltelnek minden jósággal, szeretettel, és a mennyiek után vágyakozva nem törődnek életükkel: ám az ilyenek nem sokak tetszését keresik, nem is sokaknál találnak tetszésre.”
Egyiptomi Szent Antal: „A krisztusi életről, a jó erkölcsről és más mondások”
Kik az értelmes emberek?
Az emberek helytelenül azt gondolják, azok az értelmesek, akik áttanulmányozták a régi bölcsek írásait, könyveit. Ámde valójában azok rendelkeznek értelmes lélekkel, akik meg tudják különböztetni, hogy mi a jó és mi a rossz: menekülnek attól, ami a léleknek rossz és káros, de buzgón gyakorolják azt, ami jó és a léleknek hasznos. Csak az ilyen embereket lehet igazából értelmesnek nevezni.
Kinek tárjuk fel gondolatainkat, kivel osszuk meg rejtett gondjainkat?
Nem kell bárki előtt feltárni a gondolataidat, hanem csak azok előtt, akik orvosolni tudják a lelkedet.
Hogyan válasszunk lelki vezetőt?
A jó lelki vezető legfőbb ismérve tanításának tisztasága, azaz, szavai összhangban vannak a Szentírás szavaival; egyúttal pedig életének tisztasága. (Az ariánusok és más eretnek tanítások képviselői épp az istenfélő és szigorú erkölcsök látszatával gyakoroltak sokakra vonzerőt!)
Kálisztosz, aki később konstantinápolyi pátriárka lett és Ignátiosz Xantopulosz is tanít arról, hogyan válasszunk igazi lelki vezetőt:
Neked kell megkeresned, erőfeszítést tenned, hogy jó lelki vezetőt találj. Élete és szavai között legyen összhang. Értelme legyen emelkedett, de a szíve alázatos. Ámde vigyázz a hitetlenségre és a gőgre, mert az Ellenség, aki minden szépséget és harmóniát gyűlöl, e gyöngeségek alapján megpróbálhat ellentétet támasztani kettőtök között.
Ehhez a témához kapcsolódnak még Egyiptomi Szent Antal következő mondásai:
Minden testvérhez légy kedves, de ne legyen mindenki a tanácsadód.
A barátot tedd előbb próbára, ne engedj bárkit közel magadhoz, ne bízd rá magadat bárkire. Ha lehet, válassz magadnak egyetlen barátot, de az istenfélő legyen. Ámde mindennél jobb, ha Istenhez ragaszkodsz, ahogy egy gyermek ragaszkodik az apjához.
Ha valamilyen feladatot vállalsz az egyházi közösségben, oktatást, betegápolást, betegek látogatását, éneklést, hogyan végezd?
Végezd engedelmességgel, szívesen és szeretettel. Így két jutalmat kapsz Istentől: egyiket az engedelmességért, másikat azért, mert a feladatot szeretettel, szívesen végzed.
Ha a buzgóság kihűlt bennünk, ha langyosak, közömbösek vagyunk, mivel serkentsük a lelkünket?
Nem jó ezzel az állapottal megbékélni, nehogy a lámpás végleg kialudjon bennünk.
Serkentsük magunkat az elmúlásra való emlékezéssel. Mit mondott Isten a példabeszédben az esztelen gazdagnak?
„Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?”
Mi lesz a halál után? Mindez fölkelti az istenfélelmet.
Buzgóságunkat belülről is kell serkenteni, hogy valóban belülről, a szívünkből fakadjon. Hogyan? Emlékezz az Isten iránti első szeretetre:
„Az efezusi gyülekezet angyalának írd meg:…Tudom, hogy van benned állhatatosság, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg, de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet” (Jel 2,1-4).
„Harmadszor is szólt hozzá: »Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?« Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: »Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged. « Jézus ezt mondta neki: »Legeltesd az én juhaimat! «” (Jn 21,17)
Mit tegyek, ha nem tudok szabadulni valamilyen szenvedélyemtől, netán vétkes szokásomtól? Kövesd Ezékiást, Péter apostolt és a rosszhírű asszonyt:
Emlékezz Ezékiás királyra, aki könnyeiért nemcsak a betegségtől való gyógyulást kapta meg, hanem még tizenöt évet az életéhez:
„Azokban a napokban Ezékiás halálosan megbetegedett. Akkor bement hozzá Ézsaiás próféta, Ámosz fia, és azt mondta neki: »Így szól az Úr: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben!« Erre Ezékiás a fal felé fordította arcát, és imádkozott az Úrhoz. Ezt mondta: »Ó, Uram, emlékezzél meg, kérlek, arról, hogy hűséggel és egész szívvel jártam színed előtt, és azt tettem, ami jó a te szemedben!« És sírt Ezékiás, hangos sírással. Ekkor szólt az Úr szava Ézsaiáshoz: »Menj, és mondd meg Ezékiásnak: Így szól az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam könnyeidet; íme, megtoldom napjaidat tizenöt évvel. Asszíria királyának kezétől megmentelek téged és ezt a várost… «” (Iz 38,1-6).
Mit tett Péter apostol, miután háromszor azt vallotta, hogy nem ismeri az Urat?
„Péter visszaemlékezett Jézus szavára, aki azt mondta neki: »Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.« Aztán kiment onnan, és keserves sírásra fakadt” (Mt 26,75). (Olyannyira megszabadult a félelem szenvedélyétől, hogy Néró idejében a vértanúságtól sem riadt vissza, megvallotta Krisztust, és kérte, hogy fejjel lefelé feszítsék meg, mivel nem méltó arra, hogy ugyanúgy haljon meg, mint a Mestere.)
Mit tett a rosszhírű asszony, aki eljött a farizeus házába, hogy megkenje Jézust a kenettel?
„Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát…” (Lk 7,37-38).
Mit tegyek, ha úgy érzem, válaszút elé értem, itt van karnyújtásnyira a boldogság – tegyük hozzá, kétes boldogság – megragadhatnám, de Krisztust sem akarom elveszíteni?
Az Úr Jézus azzal mutatta meg számunkra kivételes irgalmát és szeretetét, hogy értünk elviselte a kereszthalált. Ha ezt megértjük és átérezzük, akkor az apostollal együtt ki tudjuk mondani, hogy elsősorban nem önmagunknak élünk:
„Krisztus szeretete ugyanis sürget minket. Mert azt gondoljuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor valamennyien meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor 5,14-15).
Jézus keresztje számunkra a tökéletes türelem mintaképe is:
„Gondoljatok őrá, aki a bűnösök részéről ekkora ellentmondást viselt el, hogy ne lankadjatok, és bensőleg el ne csüggedjetek” (Zsid 12,3).
Ha elfogadjuk, hogy nem önmagunknak élünk, hanem Krisztusnak, ha magunkévá tesszük Krisztus Urunk türelmét, amelyet a kereszten mutatott nekünk, ezt az ígéretet kapjuk:
„Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya” (Jn 12,26).
„Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róm 8,32)
„Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is” (2Tim 2,12).
„Vigyázzatok, testvéreim, senkinek se legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől. Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától. Mert részeseivé lettünk a Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk” (Zsid 3,12-14).
2021. november 23.
(Folytatjuk)
