2020. augusztus 23. Pünkösd utáni 11. vasárnap.
Nagyboldogasszony ünnepkörének vége;
Szent Lupusz vértanú (306 k.);
Szent Iréneusz lyoni püspök vértanú (202-203);
Szent Iréneusz (Ernye) sirmiumi püspök vértanú (304 k.);
Szent Kalinikosz konstantinápolyi pátriárka (706).
Délelőtti istentisztelet
„Szent Atyáink imái által, Urunk Jézus Krisztus, Istenünk, irgalmazz nékünk.”
Szent Isten, Szent Hatalmas, Szent Halhatatlan, irgalmazz nékünk. (3x)
Szentséges Háromság, irgalmazz nékünk…
Dicsőség…most és mindenkor…
Miatyánk…
-
antifon, 102. zsoltár
Áldjad, én lelkem, az Urat! Áldott vagy, Uram!
Áldjad, én lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad, én lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg. Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé…
Irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy.
Áldjad, én lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldott vagy, Uram!
-
antifon, 145. zsoltár
Dicsérd, lelkem, az Urat! Dicsérem az Urat, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, míg csak leszek. Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud megtartani. Ha elszáll a lelke, visszatér a földbe, és azonnal semmivé válnak tervei. Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az Úrban van a reménysége, aki az eget és a földet alkotta, meg a tengert, és ami csak bennük van; ő meg is tart hűségesen mindenkor. Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, kiszabadítja a foglyokat az Úr. Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr fölegyenesíti a görnyedezőket, az Úr szereti az igazakat. Az Úr őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a bűnösöket tévútra vezeti. Mindörökké uralkodik az Úr, a te Istened, ó, Sion, nemzedékről nemzedékre.
„Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámin.
Istennek Egyszülött Fia és Igéje, aki halhatatlan vagy, és aki a mi üdvösségünkért megtestesülni kegyeskedtél, Istennek Szent Szülőjétől és Örökszűz Máriától, változatlanul lettél emberré. Megfeszíttetvén, Krisztus Isten, halállal eltiportad a halált, ki egy vagy a Szentháromságból, és kit együtt dicsőítünk az Atyával és a Szentlélekkel, üdvözíts minket!
-
antifon.
Boldogságok: Máté evangéliuma: 5. fej., 3-12.
Emlékezzél meg rólunk Urunk, midőn eljössz a Te Országodba.
Boldogok a lelki szegények, mert övék a Mennyek Országa.
Boldogok, akik bánkódnak, mert ők megvigasztaltatnak.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik majd a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek.
Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.
Boldogok, akik szívükben tiszták, mert ők meglátják az Istent.
Boldogok a békéltetők, mert ők Isten fiainak neveztetnek.
Boldogok, akik üldöznek az igazságért, mert övék a Mennyek Országa.
Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és üldöznek titeket, és hazudva, minden gonoszságot mondanak ellenetek énérettem.
Örvendezzetek és vigadjatok, mert bőséges a jutalmatok a mennyekben.
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámin.
Apostoli olvasmány (1Kor 9,2-12)
Felolvasás Pál apostolnak a Korinthusiakhoz írt első leveléből!
Testvéreim!
Ha másoknak nem is volnék apostola, nektek bizony az vagyok; mert az én apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban. Ez az én védekezésem azok előtt, akik kérdőre vonnak engem. Vajon nincs jogunk enni és inni? Vajon nincs jogunk asszonytestvért magunkkal vinni, mint a többi apostol, az Úr testvérei és Kéfás? Vagy csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk arra, hogy ne dolgozzunk?
Ki katonáskodik a saját zsoldján? Ki ültet szőlőt, és nem eszik annak gyümölcséből? Vagy ki legeltet nyájat, és nem élvezi a nyáj tejét? Vajon emberi módon mondom ezeket? Nem ugyanezt mondja a törvény is? Mert írva van Mózes törvényében: »Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!«Vajon az ökrökre van gondja Istennek? Nem inkább miértünk mondja ezt? Bizony, értünk írták meg ezt, hogy aki szánt, reménységben szántson, és aki csépel, abban a reményben csépeljen, hogy része lesz a termésben. Ha mi lelki javakat vetettünk nektek, nagy dolog-e, ha anyagi javaitokat aratjuk? Ha mások részesülnek a ti javaitokból, miért nem sokkal inkább mi? De nem éltünk ezzel a hatalommal, hanem mindent eltűrünk, hogy akadályt ne állítsunk Krisztus evangéliuma elé.
Evangéliumi olvasmány (Máté 18,23-35)
Felolvasás Máté Szent Evangéliumából.
Abban az időben ezt mondta az Úr:
Hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte az elszámolást, odavitték hozzá az egyiket, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megadnia, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyerekeit, és mindenét, amije csak van, és úgy fizessen. A szolga erre a földig hajolt, és leborulva kérte: ‘Légy türelemmel irántam, és mindent megadok neked.’ Megesett a szíve az úrnak a szolgán, elbocsátotta hát őt, és még az adósságot is elengedte neki. Ez a szolga azonban, mihelyt kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki tartozott neki száz dénárral. Megragadta őt, fojtogatta és követelte: ‘Add meg, amivel tartozol.’ A szolgatársa a földig hajolt, és kérlelte: ‘Légy türelemmel irántam, és megadom neked.’ Az azonban nem engedett, hanem elvitte és börtönbe vetette őt, amíg megadja a tartozását.
Amikor a szolga társai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszéltek uruknak mindent, ami történt. Akkor az úr magához hívta őt és azt mondta neki: ‘Te gonosz szolga! Én az egész tartozást elengedtem neked, mert kértél engem. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is megkönyörültem rajtad?’ És az úr haragjában átadta őt a kínzóknak, amíg csak meg nem adja egész tartozását. Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát a testvérének.«
Pár szó Szent István királyunk “Intelmeiről”
Szeretett Testvéreim!
Aug. 20-án emlékeztünk meg Szent István apostoli királyunkról.
Imre herceghez intézett Intelmei a magyarországi keresztény irodalom egyik legszebb emléke. Ebből szeretnék pár igen tanulságos és időszerű gondolatot megosztani kedves Testvéreimmel. Szent István intelmei a mai kor keresztényeihez éppúgy szólnak, mint ezer évvel ezelőtt.
Legelőször az igaz hitben lévő ősök iránti engedelmességet köti fiának lelkére:
Ádám, aki Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve, nem őrizte meg méltóságát, széttörte az isteni törvények bilincseit, elveszítette a paradicsomot. Roboám, Salamon király fia és utóda, nem követte apja bölcsességét, nem hallgatott a vének bölcs mérsékletet javasló tanácsára Izráel népével szemben, akik pedig készek voltak alávetni magukat neki, ha könnyít sorsukon. Az őt körülvevő ifjakra hallgatott, akik még keményebb bánásmódot javasoltak neki: „válaszold ezt nekik, apám ostorral fenyített, én skorpióval foglak fenyíteni titeket”. El is pártolt tőle egész Izráel.
Szent István lelkére köti fiának az igaz, egyetemes, apostoli hithez való ragaszkodást. Akik hamisat hisznek, vagy a hitet jó cselekedetekkel nem ékesítik, azok nem nyerik el az örök koronát:
Egy Isten van, akiben erősen kell hinni, a mindenható Atyaisten, és az ő Egyszülött Fia, a mi Urunk, akit angyal hirdetett meg, Szűz Máriától született, a világ üdvösségéért keresztfán szenvedett, és a Szentlélek, aki a próféták, az apostolok és az evangélisták által szólt. Egyetlen, tökéletes, oszthatatlan istenség! Akik az így egységbe fűzött Szentháromságot megosztani, kisebbíteni vagy nagyobbítani próbálják, eretnekség szolgái, akik megrontják és szétszórják az Egyház népét.
Lelkére köti fiának, hogy ne akárkitől kérjen tanácsot, hanem a jobbaktól, bölcsebbektől, megbecsült vénektől. Ifjak a fegyverben, vének a tanácsban legyenek! Ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék. Ha az ifjak tanácsa jó, akkor is terjeszd – mondja – az öregek elé.
Mennyire más ez, mint amiről manapság hallunk Európában. De a mi hazánkban is van már példa rá, hogy az ifjabb nemzedékeket szembe akarják állítani az idősebbekkel. És így elvágni múltjuktól, természetes gyökereiktől. Szent István nem ezt tanította.
Királyunk hangsúlyozza az Intelmekben az imádság fontosságát: ha Isten nincs velünk, hiábavaló minden erőfeszítés. Emlékezzünk csak mit mond a zsoltáros Salamon? „Ha nem az Úr építi a házat, építői hiába dolgoznak rajta. Ha nem az Úr őrzi a várost, őre hasztalan virraszt felette.”
Végül, de nem utolsósorban, a király az erények megszerzésére buzdítja fiát: az istenfélelemre, az igazság, az igaz ítélet szeretetére, az irgalomra, amely – ahogy számos egyházatyánál olvassuk – az igazság elválaszthatatlan párja, az alázatra, a mértékletességre mindenben, és a szelídségre, ami azt jelenti, hogy sohase harcoljon az igazság ellen.
Ugyanakkor, azt is üzeni, hogy a keresztény embernek az igazságért, és elsősorban a keresztény hit igazságáért, amely biztonsággal irányítja életének minden lépését, mindig, minden időben, így ma is, mindenütt meg kell küzdeni.
I. T.
Hitvallás
„Hiszek egy Istenben…”
Bűnvalló imádság
„Nézd el, engedd el, bocsásd meg, Isten, vétkeinket, amelyeket szándékosan vagy szándéktalanul, szóval vagy cselekedettel, tudattal vagy öntudatlanul, nappal vagy éjjel, értelemmel vagy gondolattal elkövettünk, bocsásd meg nékünk mint jóságos és emberszerető.”
„Miatyánk, ki a menyekben vagy…”
Tropárionok
Feltámadási tropárion, 2. hang
Midőn leszállottál a halálba, Halhatatlan Élet, megölted a poklot az Istenség villámával; midőn pedig a halottakat a föld mélyéből feltámasztottad, minden Mennyei Hatalmak így kiáltottak: Életet adó Krisztus Istenünk, dicsőség Néked!
Nagyboldogasszony tropárionja, 1. hang
Szülésben a szüzességet megőrizted, elhunytodban a világot el nem hagytad, Istennek Szülője. Az Élethez költöztél át, mert Anyja vagy az Életnek, és közbenjárásaiddal megmented a haláltól a mi lelkünket.
Szent György tropárionja, 4. hang
Mint a foglyoknak szabadítója, és szegényeknek oltalmazója, betegeknek orvosa, királyoknak pártfogója, győzedelmes György nagyvértanú, járj közre Krisztus Istennél, hogy üdvözítse a mi lelkünket!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és mindörökkön örökké.
Nagyboldogasszony kondákionja, 2. hang
A közbenjárásban meg nem pihenő Istenszülőt, és az oltalomnak szilárd reménységét, a sírbolt és a halál le nem győzhette, mert mint az életnek Anyját, az Élethez költöztette az örökszűz méhnek Magzatja.
„Uram irgalmazz” (Tizenkétszer)
(Olvasva, Hymnologion I. 311. old.)
„Szentséges Háromság, egylényegű Hatalom, oszthatatlan Királyság, minden javak Kútfeje, légy kegyes hozzám, bűnöshöz, erősítsd meg, tedd értelmessé szívemet, és moss le rólam minden tisztátalanságot. Világosítsd meg elmémet, hogy mindenkor dicsőítselek, dicsérjelek és imádjalak, ezt mondván: Egy a Szent, egy az Úr: Jézus Krisztus, az Atyaisten dicsőségére. Ámin.”
„Legyen áldott az Úr neve, most és mindenkor és mindörökkön örökké.”
„Dicsőség…most és mindenkor…”
-
zsoltár
