(Szentháromság-Szergij Lavra, 1969. július 18 ‒ Szeged, 2019. július 21.)

„Kegyes és irgalmas Isten vagy,

türelmes és nagyirgalmú” (Jón 4,2)

(Olvasandó: Máté 8,28-9,1)

A Pünkösd utáni ötödik vasárnapra rendelt szent evangélium a két megszállottról szól.

„Két megszállott…”

Lehet jóra, de lehet rosszra is szövetkezni. Isten mindig arra hívta az embert szent prófétái hosszú sora, majd az idők végén Egyszülött Fia által, hogy eredendő bukásából okulva a jóra szövetkezzék. Ezt hirdeti a szent egyház világszerte: Istenünk, aki Krisztus Urunkban megváltást szerzett nekünk, a legfőbb jó, földünkre hozott tanítása a legkívánatosabb jó e világon. Őt, a legfőbb Jót kell tehát keresnünk,  erre a legkívánatosabb jóra kell tehát szövetkeznünk. Más, földi, jó és kívánatos dolgainkban lehet más és más az, ami vonz bennünket: irodalomunkban, zenénkben, nemzeti érzésünkben, anyanyelvünkben, politikai szimpátiánkban. Ámde Krisztus igaz, ép tanítása és igaz, ép erkölcse tekintetében nem lehet más és más az, ami vonz minket!

Tisztában kell lennünk viszont, ahogyan régen voltak, úgy ma is vannak, akik – tudatosan vagy öntudatlanul – a rosszra szövetkeznek, hamis dolgokat tesznek vagy hirdetnek. Ennélfogva nekünk a jót a rossztól, az igazat a hamistól minden esetben meg kell tudnunk különböztetni! Erre gyermekeinket is időben meg kell tanítani. Az Úr ezt mondja apostolainak: „Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé…!” És ezt is: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik bárányok képében jönnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok.”

„Két megszállott ment elé…”

Urunk Jézus együttérzéssel és imával ment a megszállottak elé. Mennyivel másként, mint ők Jézus elé! Saját példájának követésére buzdít. Hiszen mindent értünk tett és mondott! Embertársainkkal való találkozásaink, amennyire rajtunk múlik, legyenek gyógyítók mind számukra, mind számunkra. Popovics Szent Jusztin figyelmeztet bennünket arra, hogy „minden ember Isten képe és hasonlatossága…”. Így kell tehát közeledni minden emberhez.

„Nagyon veszélyesek voltak, ezért senki sem mert azon az úton járni…”

Hálaadó imádság

Urunk Jézus arra tanít példájával, hogy szorongás és félelem nélkül nézzünk szembe minden feladatunkkal, szolgálatunkkal, utunkkal, mindazzal, amit meg kell tennünk, amit el kell végeznünk, ahová meg kell érkeznünk:

„Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét.” (2Tim 1,7) A félelem megbénítja az ember lelkét és tetteit.

„Ha tehát száddal vallod, hogy ’Jézus az Úr!’, és a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt halottaiból, üdvözülsz. A szív hite megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál.” (Róm 10,9-10)

Szolgálattévők az évfordulón

És – ahogy az Apostol mondja – hívjuk segítségül az ő nevét: „Bármit tesztek, szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, és adjatok hálát az Atyaistennek általa!” Tegyünk így, ha belépünk egy templom, felebarátunk, munkahelyünk, iskolánk, hivatalunk, kórházunk, üzletünk kapuján.

„Mi közünk hozzád, Isten Fia…?”

A megszállottak felismerték, meg is vallották, életük mégsem változott meg. Isteni beavatkozásra volt szükség, hogy minden megváltozzon. Az ismerte fel Isten Fiát, az vallotta meg, aki mindenki másnál jobban akarja szeretni, hiszen Pétertől is ezt kérdezi: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem,mint ezek?” Az ismerte fel, az vallotta meg, aki őt mindennél és mindenki másnál előbbre helyezi, és életében minden megváltozott!

A szent liturgia után

I. T.

Május-június-júliusi Hírlevelünk teljes tartalma ezen az oldalon található:

A SZEGEDI SZENT GYÖRGY TEMPLOM HÍRLEVELE / 2019. május-június-július