Éjinai Szent Nektáriosz (+1920) 

Éjinai Szent Nektáriosz (+1920) kétségkívül a XX. századi Ortodox Egyház egyik legkedveltebb és legnagyobb tiszteletnek örvendő szentje.   Pentapolisz püspöke, Éjina csodatévője igen népszerű, nemcsak Görögországban, hanem a nyugat-európai ortodoxok körében is, ahol vallásos tisztelete igen elterjedt. Ez elsősorban számos közbenjárásának és számtalan csodás gyógyításának köszönhető. Miután Krisztus iránti szeretetéből sok rágalmat, megvetést és zaklatást szenvedett el türelemmel, a benne hívők szenvedéseivel való együttérzést is megtanulta. Mély egyszerűséggel átitatott katekizmusa tanúsítja, mennyire közel áll spirituális törekvéseinkhez, különösen a köztünk legkisebbekhez, legalázatosabbakhoz.

***

A KISÉRTÉSEK

A kisértéseket azért engedi meg Isten, hogy általuk megmutatkozzanak rejtett szenvedélyeink, mert így tudjuk azokat leküzdeni és így gyógyul a lelkünk. Ezek szintén az isteni könyörületesség jelei. Bízzatok ezért Istenben és kérjétek segítségét, hogy erősítsen meg benneteket küzdelmetekben. Az Istenbe vetett remény sohasem vezethet kétségbeeséshez. A kisértések alázatra nevelnek. Isten mindnyájunk tűrőképességét ismeri és erőnk mértéke szerint engedi meg a kisértéseket. Igyekezzünk azonban éberek és óvatosak lenni, nehogy saját magunk kergessük magunkat kisértésbe.

Bízzatok a jóságos, hatalmas, élő Istenben, és Ő majd megnyugvást ad nektek. A megpróbáltatásokat lelki öröm követi. Az Úr figyelemmel kiséri mindazokat, akik iránta való szeretetből tűrik a megpróbáltatásokat és a szomorúságot. Ne legyetek tehát kishitűek és ne hátráljatok meg.

Nem akarom, hogy minden olyan dolog miatt elszomorodjatok, vagy meginogjatok, ami akaratotok ellenére történik, bármennyire jogos is az, amit akartok. Ez a szomorúság önzésről tanúskodik. Ügyeljetek arra az önzésre, amely az ember saját igazának tudata alatt rejtőzik. Figyeljetek arra a helytelen bánatra is, amely egy igazságos bírálat után keletkezik. Minden hasonló esemény miatti túlzott szomorúság kisértésnek számít. Egyetlen igazi szomorúság létezik: az, amelyik akkor keletkezik, amikor jól megismertük lelkünk nyomorúságos állapotát. Az összes többi szomorúságnak semmi köze Isten kegyelméhez.

Törekedjetek arra, hogy megőrizzétek szívetekben a Szentlélek örömét, és ne hagyjátok, hogy a Gonosz keserűséggel töltsön el. Vigyázzatok! Vigyázzatok, nehogy a bennetek lévő mennyország pokollá változzék.

AZ IMA   

Az ember első munkája az ima. Az ember arra van teremtve, hogy dicsérje Istent. Ez az a munka, amely megfelel Istennek. Egyedül ez a magyarázata az ő lelki lényének. Egyedül ez igazolja az ő kivételes helyét a teremtésben. Az ember arra van teremtve, hogy Istent imádja, és részt vegyen az Ő isteni jóságában és boldogságában.

Mint Isten képmása, szomjúhozza Őt, és vágyakozva igyekszik felemelkedni Hozzá. Örvendezik az imában és a dicséretekben. Lelke örül és szíve repes az örömtől. Minél többet imádkozik az ember, annál jobban megtisztítja lelkét minden földi vágytól, annál inkább eltelik mennybéli javakkal. És minél inkább lemond a földi javakról és az élet élvezeteiről, annál inkább részesül a menyei örömben. Mind a próba, mind a tapasztalat megerősíti ezt az igazságot.

Isten azoknak az imáknak örül, amelyeket a megfelelő módon, vagyis tökéletlenségünk és méltatlanságunk tudatában ajánlunk fel neki. Ahhoz azonban, hogy ez a tudat legyen bennünk, teljesen el kell vetnünk rossz énünket, és engedelmeskednünk kell Isten parancsolatainak. Ehhez pedig alázat és szüntelen lelki munkálkodás szükséges.

Minden gondotokat Istenre vessétek, mert neki gondja van rátok. Ne féljetek és ne nyugtalankodjatok. Aki az ember lelkének legmélyebb titkait vizsgálja, a ti igaz kívánságaitokat is ismeri, és a maga módján eleget tud tenni azoknak. Kérjetek Istentől és ne csüggedjetek el. Ne gondoljátok, hogy azért, mert a vágyatok szent, joggal panaszkodtok, ha az imátokat nem hallgatja meg. Isten számotokra ismeretlen módon elégíti ki vágyaitokat. Legyetek tehát békében és fohászkodjatok Istenhez.

Az imák és a könyörgések önmagukban nem tesznek bennünket tökéletessé. Csakis az Úr vezet bennünket a tökéletességre, aki eljön, hogy bennünk lakozzék, miután teljesítjük parancsolatait. És az egyik első parancsolat az, hogy ne a mi saját akaratunk, hanem Istené teljesüljön. Mégpedig olyan pontosan, ahogy azt az angyalok teszik a mennyben. Azért, hogy mi is mondhassuk: “Uram, ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Te”, és “Legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is”. Ha tehát Krisztus nem lakik bennünk, imáink és könyörgéseink tévútra visznek bennünket.

A BÉKE

A béke isteni ajándék, amely gazdagon van szétosztva mindazok között, akik kibékültek Istennel és teljesítik parancsolatait. A béke világosság, és menekül a bűntől, amely sötétség. A bűnös emberben sohasem lakozhat béke. Harcoljatok a bűn ellen és ne aggódjatok, ha a szenvedélyek felébrednek bennetek. Ha győztesen kerülsz ki, a szenvedélynek ébredése új öröm és béke forrása lesz számodra. Ha alulmaradsz – amitől Isten mentsen – akkor szomorúság és aggodalom kerekedik felül. Ha ismét előfordul, hogy egy kemény küzdelem után a bűn pillanatnyilag győzedelmeskedik feletted, te csak folytasd kitartóan a harcot, és végül győztesen és megbékélten kerülsz ki belőle.

“Békességre törekedjetek mindenkivel és megszentelődésre, mert enélkül senki sem fogja meglátni Istent” (Zsid 12,14).

A béke és a megszentelődés a két szükséges előfeltétel annak számára, aki sóvárogva törekszik Isten arcát meglátni. A béke az alap, amelyre a megszentelődés épül.

A megszentelődés nem marad meg egy zaklatott és haragos szívben. A harag, ha a lelkünkben időzik, ellenségességet és gyűlöletet ébreszt felebarátunk iránt. Ezért szükséges gyorsan kibékülni testvérünkkel, nehogy nélkülözzük Isten kegyelmét, amely megszenteli a szívünket.

Aki önmagával békében van, az a felebarátjával és Istennel is békében van. Egy ilyen embert eltölti a megszentelődés, mert maga Isten lakozik benne.

Ford.: Pountney-Győry Katalin

(Folytatása következik)