2024. január 5. Vízkereszt előünnepe.

(Apostoli olvasmány: 1Kor 9, 19–27; evangéliumi olvasmány: Lk 3, 1–18)

+

1Kor 9, 19–27

Testvéreim!

Én, bár mindenkitől független voltam, mindenki szolgájává tettem magam, hogy minél többeket nyerjek meg. ²⁰A zsidóknak olyan lettem, mint zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény alatt levőknek, mintha a törvény alatt volnék – bár én magam nem vagyok a törvény alatt –, hogy a törvény alatt levőket megnyerjem; ²¹a törvény nélkül levőknek, mintha a törvény nélkül volnék – bár nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye alatt élek –, hogy megnyerjem a törvény nélkül levőket. ²²A gyöngéknek gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket; mindenkinek mindene lettem, hogy egyeseket megmentsek. ²³Mindent az evangéliumért teszek, hogy nekem is részem legyen benne. ²⁴Nem tudjátok, hogy akik a versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a díjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! ²⁵Az pedig, aki részt vesz a versenyben, mindentől tartózkodik: ők azért, hogy hervatag koszorút nyerjenek, mi pedig, hogy hervadhatatlant. ²⁶Futok tehát, és nem csak vaktában; mérem az ökölcsapásokat, s nem csak úgy, a levegőbe csapkodva; ²⁷hanem sanyargatom a testemet és szolgaságba vetem, nehogy, míg másokat tanítok, magam elvetésre méltó legyek.

Lk 3, 1–18

¹Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében, amikor Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, Heródes pedig Galilea negyedes fejedelme, Fülöp, a testvére Itúrea és Trachonitisz tartomány negyedes fejedelme, és Lizániász Abilína negyedes fejedelme, ²Annás és Kaifás főpapok alatt, elhangzott az Úr igéje Jánoshoz, Zakariás fiához, a pusztában. ³S ő elment a Jordán egész környékére, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, ⁴amint írva van Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében:

»A pusztában kiáltónak szava:

‘Készítsétek az Úr útját,

tegyétek egyenessé ösvényeit!

⁵Minden völgyet betöltenek,

minden hegyet és halmot elhordanak;

ami görbe, egyenes lesz,

a göröngyös pedig sima úttá:

⁶és meglátja minden test Isten üdvösségét’«.

⁷Így szólt tehát a sokasághoz, amely kiment, hogy megkeresztelkedjen nála: »Viperák fajzata! Ki tanított titeket menekülni a jövendő haragtól? ⁸Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcseit, és ne mondogassátok magatokban: ‘Ábrahám a mi atyánk’. Mert mondom nektek: Isten képes ezekből a kövekből is fiakat támasztani Ábrahámnak. ⁹A fejsze már a fák gyökerén fekszik. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek.«

¹⁰Ekkor megkérdezte őt a tömeg: »Mit cselekedjünk tehát?« ¹¹Ő ezt felelte nekik: »Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek nincsen; és akinek ennivalója van, hasonlóképpen tegyen.« ¹²Odajöttek a vámosok is, hogy megkeresztelkedjenek, és megkérdezték tőle: »Mester! Mit cselekedjünk?« ¹³Ő ezt válaszolta nekik: »Semmit ne követeljetek azon felül, ami elő van írva nektek.« ¹⁴Megkérdezték őt a katonák is: »Hát mi mit cselekedjünk?« Azt mondta nekik: »Senkit se bántalmazzatok, ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal.«

¹⁵A nép pedig várakozott, és mindenki tanakodott szívében János felől, vajon nem ő-e a Krisztus. ¹⁶János így szólt mindnyájukhoz: »Én csak vízzel keresztellek titeket. De jön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó a saruszíját megoldani. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. ¹⁷Szórólapátja a kezében van, és megtisztítja szérűjét. A búzát összegyűjti a magtárjába, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti.«

¹⁸Még sok egyébre is intette a népet, és hirdette nekik az evangéliumot. 

+

Vízkereszti himnusz (kondákion 4. hang), egyházi görög nyelven:

Megjelentél ma a földkerekségnek Urunk, és a Te világosságod megjelöltetett mirajtunk, kik teljes tudattal magasztalunk Téged. Eljöttél, megjelentél, megközelíthetetlen Világosság.

„A pusztában kiáltó szó”

Kedves jó Testvéreim!

A mai szent evangéliumban már találkozunk Keresztelő Szent Jánossal, akit Egyházunk Szent Prófétának és Előhírnöknek nevez, mert ő az emberiség történetének nagy választóvonalán áll, félig még az Ótestamentumban, mint az utolsó próféta, félig pedig már az Újtestamentumban, mint Krisztus Urunk eljövetelének előre jelzője.

Emlékezzünk vissza a Szentséges Istenszülő és Erzsébet találkozására, amikor már mindkettőjük méhében ott vannak a magzatok, és amint Erzsébet megpillantja Máriát, méhében a magzat, azaz Keresztelő János felujjong, így üdvözli a világ Üdvözítőjét, így adja tudtára a két asszonynak, hogy tudja, ki közeledik. Ugyanez a János harminc esztendei készülődés, várakozás, böjt, imádság, szigorú remeteéletmód után fellép Júdeában és az emberek özönleni kezdenek hozzá és hallgatják tanítását. Pedig, ha megfigyeljük, egyáltalán nem finomkodik, hanem igen keményen szól hozzájuk. „Viperák fajzata! (…) Teremjétek a megtérés méltó gyümölcseit!” (Lk 3, 7b.8) „A fejsze már a fák gyökerén fekszik. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek.” (Lk 3, 9) És ezek az emberek nem lázadnak, nem kövezik meg, nem verik meg, hanem alázatosan ezt kérdezik: „Mit cselekedjünk?” (Lk 3, 10)

János megtérésre inti őket, és konkrét tanácsokat ad nekik: „Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek nincsen; és akinek ennivalója van, hasonlóképpen tegyen.” (Lk 3, 11) Azaz, legyetek könyörületesek, vegyétek észre, hogy a mellettetek élő bajban van és ne sajnáljátok odaadni neki a sajátotokat. Szent atyáinktól azt tanuljuk, hogy a pénzhez és az anyagi javakhoz való ragaszkodás az egyik legveszélyesebb szenvedély. Júdást is ez hajszolta az árulásba és végzetes cselekedetébe. A pénz szeretetének gyógyszere pedig Damaszkuszi Szent János szerint a könyörületesség és az alamizsna, az, amire az Előhírnök biztatja hallgatóit.

Nem csupán az egyszerű nép kereste fel őt, hanem még a vámosok is, római hivatalnokok, akik nagy hatalommal rendelkeztek, a nép körében viszont megvetés tárgyai voltak. Nem szégyellték kérni Jánostól a bűnbánat keresztségét. János nekik is ad tanácsot: „Semmit ne követeljetek azon felül, ami elő van írva nektek.” (Lk 3, 13) Itt nem csupán a pénzről van szó, hanem a hatalommal való visszaélésről és a „falánkságról”, a birtoklás vágyáról is, és János azt a tanácsot adja, hogy legyenek mértéktartók, önmegtartóztatók, és ne akarjanak másokon élősködni.

S ha még nem lenne elég okunk a csodálkozásra, hogy lám, Jánost még a vámosok is felkeresték, megjelennek a katonák, megalázkodnak, és katonához nem illő módon ők is tanácsot kérnek tőle. Nekik azt mondja: „Senkit se bántalmazzatok, ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal.” (Lk 3, 14) Azaz: legyetek szelídek, legyetek alázatosak, uralkodjatok magatokon, ne bántsatok másokat és elégedjetek meg azzal a bérrel, ami jogosan ki van nektek rendelve.

Mivel ismerjük a Szent Próféta, Előhírnök és Keresztelő János életét, tudjuk, miért adta ezeket a tanácsokat követőinek. Ő „a prófétáknál tiszteletreméltóbbnak bizonyult”, Krisztus Urunk szerint pedig „asszonyok szülöttei között nem volt nagyobb Keresztelő Jánosnál” (Mt 11,11). Angyali életet élt itt a földön, szigorú önmegtartóztatásban, és az ikonokon azt is látjuk, milyen a ruhája, milyen a haja, testének nem tulajdonított túl nagy jelentőséget, tökéletesen megalázta magát, és készült a nagy feladatra, hogy „készítse az Úr útját és tegye egyenessé ösvényeit” (Lk 3, 4, ill. Iz 40, 3). Mindent elhagyott ebben a világban, eljutott a szentség és az aszkézis magas fokára, ez a magyarázata annak, hogy ilyen sokan követték, és hittek neki, sőt, többen azt hitték, hogy ő a Messiás, amit ő határozottan elhárított magától. Fellépése során többször is tanúságot tett alázatosságáról, ami, mint tudjuk, a legnagyobb erény, és minden más erényt helyettesít. Fogadjuk meg tehát tanácsait és tanuljunk tőle mi is, és kérjük mennyei pártfogását.

Ámin.

A-V. Gellért

2024. január 5.