2024. január 1. Az Úr körülmetélése. Nagy Szent Vazul cézáriai érsek. Polgári újév.
(A böjt január 4-ig fel van oldva.)
(Olvasmányok a vecsernyén: Ter 17,1-12; f14; Péld 8,22-30; Péld 10,31-11,12;
a szent liturgián: Kol 2,8-12; Zsid 7,26-8,2; Lk 2,20-21;40— 52; Lk 6,17— 23.)
+
Szent György nagyvértanú
Apostoli olvasmányok (Kol 2,8-12; Zsid 7,26-8,2)
Az ünnepé: Kol 2,8-12
Felolvasás Pál apostolnak a Kolosszéiakhoz írt leveléből!
Testvéreim!
Vigyázzatok, hogy senki rabul ne ejtsen titeket bölcselettel és hiú megtévesztéssel, amely emberi hagyományhoz, a világ elemeihez, nem pedig Krisztushoz igazodik. Mert őbenne lakik az istenség egész teljessége testi formában, és benne jutottatok teljességre, benne, aki minden fejedelemségnek és hatalmasságnak a feje. Benne körül is metélkedtetek, nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem az érzéki test levetésével, a Krisztus szerinti körülmetéléssel, amikor vele együtt eltemetkeztetek a keresztségben, és vele együtt fel is támadtatok, annak az Istennek erejébe vetett hit által, aki őt feltámasztotta a halottak közül.
A szent főpapé:
Testvéreim!
Mert ilyen főpap illett hozzánk: szent, ártatlan, szeplőtlen, aki a bűnösöktől elkülönített, és aki magasabbra jutott az egeknél. Neki nincs szüksége arra, mint a főpapoknak, hogy napról napra előbb saját bűneikért mutassanak be áldozatot, azután a nép bűneiért. Ugyanis ezt egyszer s mindenkorra megcselekedte, amikor önmagát adta áldozatul. 28. Mert a törvény erőtlen embereket rendelt főpapokká, a törvény utáni eskü igéje pedig a Fiút, aki örökre tökéletes.
(Krisztus új szövetség közbenjárója)
Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben, annak a szentélynek és igazi sátornak szolgájaként, amelyet az Úr épített, nem pedig ember.
Evangéliumi olvasmányok (Lukács 2,20-21; 40-52; Lk 6,17— 23.)
Az ünnepé: Lukács 2,20-21; 40-52.
(Abban az időben)
A pásztorok pedig visszatértek, magasztalták és dicsérték Istent mindazokért a dolgokért, amiket hallottak és láttak úgy, ahogy megmondták nekik. Amikor elérkezett a nyolcadik nap, hogy körülmetéljék a gyermeket, a Jézus nevet adták neki, úgy, amint az angyal nevezte, mielőtt anyja méhében fogantatott.
(A tizenkét éves Jézus a templomban)
A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta. A szülei pedig minden évben elmentek Jeruzsálembe a Húsvét ünnepére. Mikor azután tizenkét esztendős lett, fölmentek mindnyájan Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. Amikor elteltek az ünnepnapok és már visszatérőben voltak, a gyermek Jézus ottmaradt Jeruzsálemben, és nem vették észre a szülei. Úgy gondolták, hogy az úti társaságban van. Megtettek egy napi utat, s akkor keresték őt a rokonok és az ismerősök között. Mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, hogy megkeressék. És történt, hogy három nap múlva megtalálták őt a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezte őket. Mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak okosságán és feleletein. Mikor meglátták őt, elcsodálkoztak, és anyja ezt mondta neki: »Fiam! Miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én bánkódva kerestünk téged.« Ő pedig ezt felelte nekik: »Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám házában kell lennem?« De ők nem értették meg, amit nekik mondott.
Akkor hazatért velük. Elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja megőrizte szívében mindezeket a szavakat. Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt.
A szent főpapé:
Majd lement velük és megállt egy sík helyen. Vele volt tanítványainak egy nagy csoportja és hatalmas népsokaság egész Júdeából, Jeruzsálemből, Tírusz és Szidon tengermellékéről, akik eljöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyuljanak betegségeikből. Akiket pedig tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és meggyógyította mindnyájukat.
Akkor szemeit tanítványaira emelte, és így szólt: Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd megelégíttettek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek, gyaláznak benneteket, és kitörlik neveteket mint gonosz nevet, az Emberfiáért. Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok! Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, mert ugyanezt tették atyáik a prófétákkal.
+
„Új esztendő – új út”
Karácsony után közeledik Vízkereszt ünnepe. Mi volt valójában az Előfutár és Keresztelő Szent János küldetése?
»Íme, elküldöm küldöttemet színed előtt, aki elkészíti utadat; a pusztában kiáltónak szava: ‘Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit’.«
Nekünk, mai keresztényeknek is fel kell ismernünk, jóllehet külön-külön sokféle hivatásunk van, új esztendőnek új útjain, valódi hivatásunk szerint mindenekelőtt arra kaptunk elhívást, hogy Isten küldöttei legyünk. Mindabban ugyanis, amit elgondolunk, amit kimondunk, amit teszünk, amit eldöntünk, ahogyan szolgálunk, ahogyan dolgozunk ebben a világban, az Úr Krisztus útját készítjük elő szűkebb vagy tágabb világunk számára.
Első kérdésünk tehát, hogyan készítsük az Úr útját? Kezdők vagyunk? Csekély a bölcsességünk, tapasztalatunk? Forduljunk a Bibliához. Mi a bölcsesség megszerzésének kezdete? A Példabeszédek könyvében ezt olvassuk:
»A bölcsesség kezdete az Úr félelme« (Péld 1,7).
Mi az istenfélelem? Egyházunk azt tanítja, aki féli Istent, az irgalmas, szereti és szolgálja felebarátját, mindenkin segít, szívesen, örömmel segít, ha látja, felebarátja valamiben szükséget szenved. Aki féli Istent, nem ítéli el, nem gúnyolja, nem gyalázza felebarátját, nem fuvalkodik fel, nem vitázik, mert tudja, minden ember, igaz vagy nem igaz úton járó, Isten képére és hasonlatosságára van teremtve. Aki féli Istent, nem vesztegeti el idejét, amit itt a földön kapott Teremtőjétől, hanem arra törekszik, hogy lelki, szellemi, fizikai munkája maradandó, Istennek tetsző és felebarátainak üdvös gyümölcsöket teremjen:
»Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon (Jn 15,16).«
Aki féli Istent, »mindenkinek mindene akar lenni ― ahogy az Apostol mondja ―, hogy egyeseket megmentsen« (1Kor 9,22), ámde más vétkében, bár annak lelki terhét hordozza, nem osztozik, hitében nem tesz engedményt. Aki féli Istent, nem játszadozik bűnnel a szívében. Aki féli Istent, nem forgatja fejében, hogy egy magzat életét kioltsa. Aki féli Istent, nem sértődik meg, akár jogos, akár nem jogos kritika éri, és maga is igyekszik senkit meg nem sérteni. Aki féli Istent, mindenkor, mindenben Isten igazsága és Isten szeretete szerint igyekszik gondolkodni, szólni, cselekedni, dönteni, mivel tudja, az igazság szeretet nélkül háborút szülhet, a szeretet igazság nélkül viszont hitehagyáshoz és erkölcsi romláshoz vezethet.
Aki féli Istent, így teszi »egyenessé az Úr ösvényeit«, így lesz új esztendeje, új élete az Úr Krisztus eljövetelét előkészítő új út, így teljesíti be valódi hivatását a földön.
I. T.
