»VII. Az Egyház: tanúságtétel a párbeszédben
20. Az Egyházat érzékenyen érinti azok sorsa, akik elszakadtak a vele való szentségi közösségtől, de azokra is gondja van, akik nem értik a hangját. Annak tudatában, hogy Krisztus élő jelenlétét testesíti meg a világban, konkrét cselekedetekre váltja Istennek az emberhez történt üdvözítő leereszkedését, és minden rendelkezésére álló eszközt felhasznál arra, hogy megbízható tanúságot tegyen az igazságról, teljes hűségben az apostoli hithez. Ebben a lelkületben, a tanúságtétel és az áldozat szükségességének a felismerésében az Ortodox Egyház mindig is nagy jelentőséget tulajdonított a párbeszédnek, különösen annak, amelyet a nem ortodox keresztényekkel folytat. E párbeszéd révén a keresztény világ többi része mára sokkal jobban ismeri az ortodoxiát és hagyományának hiteles voltát. Azt is tudja, hogy az Ortodox Egyház soha nem fogadta el a teológiai minimalizmus elvét, és annak sem engedett, hogy dogmatikai hagyományát és az evangéliumon alapuló etikáját megkérdőjelezzék. A keresztények közötti párbeszéd alkalmat adott az ortodoxiának arra, hogy kifejtse, milyen tisztelettel viszonyul az Atyák tanításához, és megbízható tanúságot tegyen az egy, szent, egyetemes (katolikus) és apostoli Egyház hiteles hagyományáról. Az Ortodox Egyház által felvállalt sokoldalú párbeszédek soha nem jelentették, ma sem jelentik, és a jövőben sem fogják azt jelenteni, hogy kész kompromisszumokat kötni a hit dolgaiban. Ezek a párbeszédek tanúságtételek az ortodoxiáról az evangéliumi üzenet alapján: „gyere és lásd” (Jn 1,46), azaz lásd, hogy „Isten a szeretet” (1Jn 4,8).
***
Ebben a lelkületben az Ortodox Egyház szerte a világon, mint Isten Országának a megnyilatkozása Krisztusban, megtapasztalja Istennek az emberhez történt üdvözítő leereszkedését szentségi életében, középpontjában a szent eucharisztiával, amelyben nem veszendő és romlandó táplálékot nyújt számunkra, hanem az Úr valódi, életet árasztó Testét, a „mennyei Kenyeret”, amely „a halhatatlanság orvossága, a halál ellenszere, hogy Jézus Krisztus által Istenben éljünk, tisztító szer a gonosz kiűzésére (Antiókhiai Szent Ignác, „Levél az Efezusiakhoz” 20, PG 5.756). A szent eucharisztia ugyanakkor az egyházi test zsinati működésének a szíve, valamint, Szent Iréneusz szavai szerint, az egyházi hit ortodoxiájának hiteles megerősítése: „A mi tanításunk összhangban van az eucharisztiával és az eucharisztia igazolja a tanításunkat” („Az Eretnekségek ellen”, 4.18, PG 7.1028).
Amikor az Úr parancsa szerint közhírré tesszük az evangéliumot az egész világnak, és „a nevében megtérést hirdetünk a bűnök bocsánatára minden népnek” (Lk 24,47), kötelességünk „önmagunkat és egymást és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánlanunk” és szeretnünk egymást, egy értelemmel megvallva „az Atyát és Fiút és a Szentlelket, az egylényegű és oszthatatlan Háromságot”. E szavakat küldjük, zsinatilag, legszentebb Ortodox Egyházunk gyermekeinek szerte a világon, valamint az egész világnak, követve a szent Atyákat és a zsinati rendelkezéseket, hogy megőrizzük a hitet, amelyet őseinktől kaptunk, és „jó napokat lássunk” mindennapi életünkben, az általános feltámadás reményében, és a három valóságú Istent szent énekekkel dicsőítjük:
„Ó, Mindenható Atya és Ige és Lélek, három személyben egyesülő egy természet, léten túli és istenségen túli Isten, a Te nevedre kereszteltettünk, s Téged áldunk mindörökkön örökké” (Húsvét vasárnapi kánon, 8. óda).«
† Bertalan, Konstantinápoly, elnök,
† Teodor, Alexandria,
† Teofil, Jeruzsálem,
† Irinej, Szerbia,
† Dániel, Románia,
† Krizosztom, Ciprus,
† Jeromos, Athén és Görögország,
† Száva, Varsó és Lengyelország,
† Anasztáz, Tirana, Duránc (Durrës) és Albánia,
† Rasztiszláv, Eperjes (Presov), Cseh Földek és Szlovákia,
(és az általuk vezetett patriarkátusok, ill. autokefál érsekségek velük lévő küldöttségeinek tagjai név szerint).
(Forrás: www.orthodoxcouncil.org)
(ford. I. T.)