Határok nélkül?
Egy „fölöttébb hasznos elbeszélés”
Számos helyen tapasztaljuk ma, bennünket körülvevő szűkebb vagy tágabb világunkban, hogy alapvető, évezredes keresztény parancsolatokat, értékeket kérdőjeleznek meg, vetnek el, tartanak idejétmúltnak egy „be-„ és „elfogadónak” hirdetett társadalomban. Ami önmagában vonzónak tűnhet, csak az a veszély, hogy nem látható, hol van a be- és elfogadás határvonala. Az alábbi, az ún. „Konstantinápolyi Szinaxárionban” feljegyezett történetet ez a szinaxárion, más hasonló történetekkel együtt, a lélek számára „fölöttébb hasznos” jelzővel illeti. Egy – a bibliaiak mellett – azon számos és tanulságos hagiográfiai történet közül, amely keresztény parancsolat kérdésében húz világos határvonalat. Egyben megtapasztalása a lélek halál utáni „vámjairól” szóló hagyományos tanításnak, amellyel számos egyházatya művében és a szentek életében találkozunk:
„Arról a csodáról, amely az afrikai Karthágó városában történt.
Hérakleiosz császár és Nikéta patrícius idejében a következő csoda történt Afrikában. Miután halált hozó romlás csapott le a városra, egy palotaőr Karthágóban a város melletti birtokára menekült a feleségével, hogy a halált elkerülje. Ám az ördög bűnre csábította, házasságtörést követett el földművese feleségével, majd az ágyéka megdagadt, és meghalt. Három óra elteltével kiáltozni kezdett a sírból: „Könyörüljetek rajtam!” A sírt felnyitották és élve találták, de nem tudott beszélni. Thalassziosz, Afrika pápája vette gondozásába, és négy nap elteltével már tudott beszélni: „A lelkem távozni készült testemből, én pedig félelmetes szerecseneket láttam fölém magasodni, de utána két szép fiatal jött, és amikor megláttam őket, megörült a lelkem. Megfogtak és felvittek a mennybe. A szerecsenek vámjainál minden bűnömet kivizsgálták: egyik a hazugságot, a másik az irigységet, a harmadik a kapzsiságot. Ám az angyalok szembeállították velük jótetteimet. Amikor a mennyek kapujához értünk, a paráznaság osztagával találtuk szembe magunkat, ezek pedig felhozták ellenem imént elkövetett házasságtörésem bűnét. Végül felülkerekedtek, lehúztak a föld legalsó részeibe, ahol a bűnös lelkek bűnhődnek, amit nyelv nem képes elbeszélni. Ahogy így keseregtem, megjelent a két ifjú, én pedig sírva mondtam nekik: Könyörüljetek rajtam, hogy a bűnömet megbánhassam. Akkor az egyik így szólt a másikhoz: Kezeskedsz érte, hogy megbánja a bűnét? Az így felelt: kezeskedem. Ezután felvezettek, bevittek a sírba, ahol láttam a testemet, csupa sár és iszap volt, ezért nem akartam belemenni. Ám ők így szóltak: Lehetetlen másként megbánni a bűnödet, mint abban a testben, amellyel vétkeztél. Akkor belementem, és miután a testem életre kelt, kiáltozni kezdtem. Miután mindezt elmondta, negyven napig böjtölt, ételt nem vett magához, csak sírt és jajgatott, majd újból elhunyt.”
(Forrás: Synaxarium ecclesiae Constantinopolitanae, opera et studio Hyppolyti Delehaye. Bruxellis, Apud Socios Bollandianos, 1902, Mén aprilliosz, SYNAXARIA SELECTA, April. 29.)
(Ford. I. T.)
+
„Három Királyok” történetéhez
Olvasandó (Máté 2,1-23)
Három bölcs érkezett „napkeletről Jeruzsálembe…”
Mennyi viszontagságot vállalhattak az akkori viszonyok között! Feltehetőleg a távoli Perzsiából jöttek. Azért jöttek, hogy rátaláljanak a megszületett Messiásra. Nem sajnáltak semmilyen fáradságot. Mi volt ennek a titka? Az, hogy maga Isten adta tudtukra az örömhírt a Messiás-király megszületéséről a csillag csodás megjelenésével. És akiknek Isten a szívét megérintette és megindította, azok nem érznek fáradságot, megpróbáltatásokat, megaláztatásokat. Nincsenek kielégítetlen vágyaik, bosszúságaik, csalódásaik, nincs a szívükben sem irigység, sem gyűlölet.
„Hol van a zsidók királya, aki most született?” – kérdezik, miután Jeruzsálembe érkeznek. „Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.”
Valószínűleg csak a Messiás eljöveteléről szóló próféciát ismerték az Ószövetségből, akit a Szentírás „felkelő csillagnak” nevez: „Szól Bálám, Beor fia, szól a bezárt szemű ember… Látom őt, de nincs még itt, nézem őt, de nincs még közel. Csillag támad Jákobból és királyi pálca kél fel Izraelből” (Szám 24,15-17).
Mikeás jövendöléséről azonban már nem tudtak: „Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba” (Mik 5,1).
A bölcs „királyok” most segítségre szorulnak. Feltehető, hogy elvesztették azt a bizonyosságot és lelki tüzet, amelyet a csillag feltűnésekor éreztek. Amikor Isten betöltötte a szívüket. Onnan is tudhatjuk, hogy amikor elindultak Jeruzsálemből, és a csodás csillag ismét feltűnt, azt olvassuk, „igen nagy örömmel örvendeztek”.
Az ember életében eljöhet az elbizonytalanodás korszaka. Meg van ugyan keresztelve, tudja, ki a Megváltó Úr Jézus Krisztus, tudja, kinek hitt, kereszténynek is vallja magát, mégis, egy adott időben nem tudja, merre vezet tovább az út, nem érzi a korábbi örömet, a csillag nem világítja meg az utat, amelyet induláskor oly világosan látott.
Mire támaszkodik hát ebben az állapotban a három bölcs? Először is az értelmére, akaratára, hűségére, az Istennel való igazi találkozás emlékére. „Az első szeretetre”, ahogy János evangélista mondja (Jel, 2,4). De megállni, emlékekből élni vég nélkül nem lehet. Tovább kell menni.
A három bölcs tovább is megy. Útbaigazítást kérnek. És Heródes, bár szándéka öncélú, akaratlanul is Isten eszköze lesz: a Szentírás tanítását tárja a bölcsek elé. Mikeás jövendölését az eljövendő Megváltóról és Betlehemről. De nem ő találja meg, és nem ő emeli ki a Szentírásból, hanem „összegyűjti a nép minden főpapját és írástudóját.” Az ószövetségi Egyház egybehangzó magyarázatára támaszkodik. Amit mi keresztények így mondunk, „az atyák egybehangzó tanítására” ― consensus patrum. Ezt tolmácsolja a bölcseknek. Így találják meg újra az utat a Messiáshoz, így tűnik fel újra a csillag, így költözik újra nagy öröm a szívükbe, így borulnak le a megtalált Messiás előtt, akinek szentsége, istensége, ragyogása megolvasztja a szívüket. Visszavonhatatlanul követői lesznek, nem fordulnak már vissza Heródeshez, más úton térnek vissza hazájukba.
Ha tehát úgy érezzük, hogy elbizonytalanodtunk, a kezdeti örömet, bizonyosságot most nem találjuk, kövessük a három bölcset: Olvassuk buzgón a Szentírást. Eligazítást és vigasztalást ad nekünk mindenben. Olvassuk buzgón az egyházatyák egybehangzó tanításait. Olvassuk életüket is, mert nemcsak tudósok, teológusok – szentek is voltak, mert megszerezték a Szentlelket. Kövessük életmódjukat! A keresztény egyház tanítása csak az egyházatyák egybehangzó tanítása lehet, mivel bennük ugyanaz a Szentlélek működött, aki az apostolok közösségére leszállt Pünkösdkor, Jeruzsálemben. És olvassuk a művelt vagy egyszerű szentek, vértanúk életét. Lám, Szent Bonifác korábban érzéketlen volt Isten dolgai iránt és tékozló életet élt. De amikor szemtanúja lett a vértanúk kitartásának, hősiességének, szíve lángra gyúlt bensőjében, és buzgón követőjük lett. Helyesebben – ahogyan a három bölcs is -, a Messiás követője, akiért bölcsek, atyák, szentek és vértanúk éltek és haltak.
2021 Karácsony – Vízkereszt
I. T.
+
Imádság az új esztendőre
(Könyörögjünk az Úrhoz – Uram irgalmazz!)
Urunk és Istenünk,
aki az időket és korokat saját hatalmadban tartod,
aki – hisszük – kezdet és vég nélkül és minden koron túl létezel,
akitől idegen a létezők bármilyen átalakulása és a változás,
aki minden elmúlt, jelenvaló és eljövendő kort betöltesz,
aki kimondhatatlan hosszantűrésedben arra méltattál minket, hogy ebbe az új esztendőbe lépjünk;
te magad, jóságos Urunk,
áldd meg e kezdetet isteni kegyelmeddel;
ajándékozz csendes esőket, hogy a föld bő termést hozzon;
küldj tiszta és mérsékelt levegőt embernek és jószágnak;
add nekünk, hogy az új év folyamán békességben és teljes egyetértésben járjunk,
magunkat az erények dicső koszorújával ékesítsük,
és a te parancsolataid fényében, illő módon, mintegy nappal, útjainkat jól járjuk.
Szent Egyházunkat jól őrizd meg.
Az ifjakat neveld,
az időseket támogasd,
a szétszórtakat gyűjtsd egybe,
az eltévelyedetteket vezesd vissza és kösd szent Egyházadhoz.
Jöjjön el hozzánk a te Országod,
örök Országod,
jóságod,
igazságosságod és békességed Országa,
és méltass minket arra, hogy egy szájjal és egy szívvel énekeljük és dicsőítsük
a Háromságban kezdet nélkül való Istent,
mindörökkön örökké.
Ámin.
(Forrás: https://www.askitikon.eu/efchologio/efches/619/efchi-gia-to-neo-etos_-kyrie-o-theos-imon_/)
(Ford. I. T.)
Ez az ima bővebb változatban is megtalálható a Budapesten, 1997-ben, a Magyar Orthodox Adminisztratúra által kiadott Evchologionban (Szertartáskönyvben). Ford. Berki Feriz.
+
(Hírlevelünket Olvasóink “A TEMPLOM HÍRLEVELE / 2021. szeptember – december” oldalunkon is megtalálják)
+
H-6720 Szeged, Kazinczy u. 7. Tel. 06 62 420-397. Email: szentgyorgyvertanu@gmail.com
