2023. november 26. Pünkösd utáni 25. vasárnap.

Oszlopos Szent Alüpiosz (7. sz.). Szentéletű „Metanoeite” Nikón, a „bűnbánat prédikátora” (X. sz.).

Szent Sztülianosz, paflagóniai csodatévő (5-6. sz.). Sinai Szent Akakiosz.

Szent Ince, irkutszki püspök (1731). Hioszi Szent György újvértanú (1807).

Kol 3,12-16; Lk 18,18-27 (olvasmányok a 30. vasárnap szerint). Nyolcadik hang.

(Hal és bor fogyasztása meg van engedve.)

+

Apostoli olvasmány (Kol 3,12-16)

Felolvasás Pál apostolnak a Kolosszéiakhoz írt leveléből!

Testvéreim!

Evangéliumi olvasmány (Lk 18,18-27)

Felolvasás Lukács Szent Evangéliumából!

(A gazdag ifjú)

Abban az időben

Egy előkelő ember megkérdezte tőle: »Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?« Jézus ezt mondta neki: »Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. Ismered a parancsokat: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, tiszteld apádat és anyádat«. Az így felelt: »Ezt ifjú korom óta mind megtartottam.« Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: »Egy valami hiányzik még belőled: add el mindenedet, amid van, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem!« Ennek hallatára az nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt. Amikor Jézus látta, hogy elszomorodott, így szólt: »Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akik gazdagok! Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.« Akik hallották, megkérdezték: »Hát akkor ki üdvözülhet?« Ezt felelte nekik: »Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges.«

+

„Novemberi szentjeink”

November 17/30.

Szentéletű Nyikon radonyezsi apát, Radonyezsi Szent Szergij tanítványa (1426)

Szentéletű Nyikon atyánk abban a városban született, amelyet Jurjevnek neveznek. Igazhitű volt és cselekedeteiben igaz szokásokat követett. Zsenge ifjúkorától kezdve Istennek akart szolgálni, ezért felkereste monostorában Radonyezsi Szent Szergijt és áldást kért tőle, hogy a szerzetesi életmódot választhassa. Szent Szergij a viszocki monostorba küldte tanítványához, Afanaszijhoz, aki a szent parancsára szerzetessé nyírta, hogy a viszocki monostorban töltse életét teljes alázatban.

Amikor elérte a felnőtt férfikort, ugyanabban a monostorban pappá szentelték, majd ismét Szent Szergijhez ment és elsajátította tőle a szerzetesi élet törvényeit. A szent igen szerette őt, tanításával oltotta lelkének szomját. Nyikon pedig buzgón hallgatott mesterére, egy cellában lakott vele. Mindezek után Szent Szergij, halála előtt hat hónappal összehívta a testvéreket, és a jelenlétükben apáttá tette maga helyett Nyikont, rábízta a teljes monostort, a testvérek vezetését, ő maga pedig ettől kezdve csendességben és magányban élt.

Hat hónap elteltével Szent Szergij e földi életből az Úrhoz költözött (1392. szeptember 25.), a boldog Nyikon pedig a testvérekkel együtt tisztességgel és könnyek között eltemette szentéletű atyjuk testét. Nyikon minden tanítást betartott, amit lelki atyjától hallott, teljességgel olyanná vált, mint ő, ezért jelenléte olyan tanítás volt a testvérek számára, mintha maga a boldog Szergij atya lett volna közöttük. Mindezek után, 1408-ban a törvénytelen Jegyigej kán barbár katonák sokaságával az igaz hitre támadt. A mi Urunk, Krisztus nem akarta, hogy e szent hely elpusztuljon és az istentelen barbárok prédája legyen, ezért, miután Nyikon kis időre lepihent, megjelent előtte Szent Szergij, két főpap, Szent Péter és Csodatevő Alekszij, Rusz metropolitái társaságában, és így szólt hozzá: „Isten ítélete úgy akarja, hogy ide is elérjen a barbárok özöne, te pedig, fiam, ne szomorkodj, mert a monostor újjá fog születni.”

A szentek megáldották a boldog Nyikont és eltűntek. Ő pedig fölkelt és látta, hogy a cellájából a templom felé tartottak. Ezután az említett barbárok végig pusztították a környéket és egészen Szent Szergij monostoráig jutottak. A Szentéletű Nyikon atya és a testvérek elmenekültek, átadták a monostort az eljövendő haragnak, a barbárok pedig elözönlötték a szent helyet és tűz martalékává tették.

A barbárok távozása után a boldog Nyikon a testvérekkel együtt visszatért a monostorba, és igen elszomorodtak, látva a szeretett helyet romokban, Szent Szergij atya fáradozásainak pusztulását, az istentelen barbárok keze nyomát, az égett romokat. Ezután egy akarattal, buzgón és sietve kis templomot emeltek, valamint étkezőt és cellákat a szerzetesek szükségleteire. Azután, már sietség nélkül, kőtemplom építésébe kezdtek Szentéletű Szergij atya sírja felett, a Szentséges Háromság nevére, felékesítették ikonokkal és sokféle drágasággal. Szentéletű Nyikon atyánk 37 esztendeig viselte az apáti címet, lelki mesterének tanácsait végrehajtotta, testvérei számára pedig nagy lelki hasznot hajtott.

Késő öregségét elérve, érezte, hogy meggyengült, közeledik életének a vége, ezért magához vette a mi Urunk, Jézus Krisztus legszentebb Testét és Vérét, látomásban bizonyságot kapott üdvössége felől, Szent Szergij jóvoltából ugyanis látta megérdemelt nyugalmának a helyét. Ezért halála előtt így szólt a testvérekhez: „Most már vigyetek fényes pihenőkamrámba, amelyet az én atyám, Szent Szergij imái készítettek elő számomra, mert e helyet nem bírom tovább elviselni.”

Hosszú ideig beszélt hozzájuk, majd megáldotta őket békességgel és átadta lelkét az Úrnak november hónap 17. napján. A testvérek nagy tisztességgel helyezték testét Szentéletű Szergij atyánk sírja közelébe, ahol ma is mindketten nyugszanak, és ahol sokan nyernek gyógyulást, ha hittel közelednek hozzájuk. Legyen ezért a mi Istenünknek dicsőség most és mindenkor és mindörökkön örökké.

+

November 26.

Szentéletű Sztülianosz, paflagóniai csodatévő

Szent Sztülianosz jó keresztény szülők gyermekeként jött a világra, abban a korban, amikor az ortodox keresztény Kelet féktelen császároktól szenvedett. Bizánc akkori uralkodói üldöztek mindenkit, aki a szent ikonokat tisztelte, számos főpap, teológus, pap, szerzetes és hívő esett a szent ikonok üldözőinek áldozatául. Sztülianosz szülei gazdagok voltak, nem az üldöztetés, hanem más fájdalom kínozta őket, mert minden gyermeküket megszületése után rövidesen elvesztették.

Egyetlen gyermekük maradt életben, Sztülianosz, akit szülei félelemmel vegyes szeretettel vettek körül, tartva attól, hogy elveszíthetik. Sztülianosz egész életén nyomott hagyott, hogy a szülői házban nem voltak vele a testvérei, ezért úgy nőtt fel, hogy kiolthatatlan szeretettel volt a gyermekek és könyörületes minden szenvedő iránt.

Szülei vallásos életre nevelték és ő vonzódott a lelki élet iránt. Elnyert életéért, mintegy hálából, szülővárosának templomában talált második otthonra, a templomi szertartások vallásos légkörében megtalálta életének igazi értelmét. Miután szülei meghaltak, Sztülianosz minden öröklött vagyonát eladta, Isten szegényei között szétosztotta, és az akkoriban Kis-Ázsiában található számtalan monostor egyike felé vette útját. A lelki élet egyik várában, Paflagónia tartományban telepedett le, nem messze Nagy Szent Vazul hazájától, a kappadókiai Cezárea ősi keresztény településétől. Paflagónia hegyvidéken terül el, a magas hegyekben, a számos barlangban virágzott a szerzetesi és a remete élet. A török uralom alatt ezek nagy része kiürült, de némelyik máig őrzi a keresztény festészet emlékeit.

Egy ilyen monostorban lelt menedéket az ifjú Sztülianosz, készségesen gyakorolta az engedelmességet, hűségesen követte az idős szerzetesek lelki útmutatásait. Elöljárója, látva a szerzetesi életmód iránti buzgóságát és Krisztushoz vonzódó szeretetét, úgy látta jónak, hogy Sztülianoszt az egyházi rend papi fokozatának felvételére készítse. Ám ő nem tartotta méltónak magát arra, hogy magára vegye az angyali rendeknél is fönségesebb szolgálatot, akárcsak egykor az Istent hirdető Teológus Szent Gergely vagy Aranyszájú Szent János, ezért azt kérte elöljárójától, hogy a monostor közelében található barlangok egyikébe vonulhasson vissza, remeteként. Egy ilyen barlangban élt hosszú éveken keresztül böjtben és imádságban. Sziklák között folytatott remete élete és Istenhez felemelkedő értelme nem akadályozta meg abban, hogy továbbra is a szükséget szenvedő keresztényekre árassza szeretetét és könyörületét. Lelki gyermekeitől, akik gyakran felkeresték tanácsért, vagy azért, hogy imádkozzon értük, megtudta, hogy a környéken súlyos járvány tombol, amely elsőként gyermekeket sújt halálra. Visszaemlékezve szüleinek sokszori sírására és bánkódására, könyörületre gyulladt, megnyitotta szívét Istennek és alázatos imádságokkal könyörgött a járvány elmúlásáért.

Imádkozott, második Illésként, aki a szidoni Szarepta özvegyének fiát feltámasztotta, és forró imádsága meghallgatásra talált Istennél: a járvány elcsitult és sok gyermek menekült meg a haláltól. Miután a környékbeli asszonyok megtudták, hogy Sztülianosz milyen forró szeretettel viseltetik a gyermekek és mindazok iránt, akiket nyomorúság vagy szenvedés gyötör, s azt, hogy Istenhez intézett imáinak milyen nagy az ereje, kezdték hozzá vinni beteg gyermekeiket, hogy imái által visszakapják egészségüket és életben maradjanak.

Imáinak akkora ereje volt, hogy az anyák majdnem mindig boldogan tértek vissza. Hírneve mindjobban terjedt, nemcsak a környéken, hanem távoli vidékeken is, alázata azonban felülmúlta a tiszteletet, amellyel az emberek hozzá fordultak. Az Isten iránti forró szeretetben élte életét, az áldozatos könyörület táplálta imádságait, amelyeket azokért mondott, akiket valamilyen baj sújtott. Ebben az állapotban költözött el az örök hazába, a csodák azonban, amelyeket a barlangban művelt, ezzel nem értek véget.

Romlatlan testét anyamonostorába vitték, amely gyógyító erejét ugyanúgy megőrizte, mint életében. Az Egyház, ismerve sokak buzgóságát, a szeretet erejét, amellyel tisztelői körülvették, valamint a csodákat, amelyek ereklyéi előtt történtek, oltárra emeléséről döntött s a szentéletű csodatevők sorába iktatták, emlékének napjául pedig november huszonhatodikát jelölték meg, amelyen az örök létbe költözött.

(Forrás: https://doxologia.ro/calendar-ortodox/2022-11)

 (Ford. Aranyosi-Vitéz Gellért)

(Kedves Látogatóink!

Szent Nyikon és Sztülianosz életrajzát, a korábbi kalendáriumi szentekkel együtt, “Olvasókönyvtár-Katekézis” oldalunkon is megtalálják a “Szentek Élete” gyűjteményben.)

+

Tropárionok