2023. november 19. Pünkösd utáni 24. vasárnap.
Szent Abdiás próféta (Kr. e. 9-8. sz.). Szent Barlaam, antiokhiai vértanú (4. sz.).
Szent Agapiosz gázai vértanú (4. sz.). Szentéletű Hilarion, grúz csodatévő (875-882 k.).
Szent Simon, kalábriai csodatévő (10. sz.).
Szentéletű Varlaam, a Kijevi Barlangmonostor apátja (1065).
Szent Filaret, moszkvai metropolita (1867).
Ef 5,8-19; Lk 12,16-21 (olvasmányok a 26. vasárnap szerint). Hetedik hang.
+
Apostoli olvasmány (Ef 5,8-19)
Testvéreim!
Valamikor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban. Úgy éljetek, mint a világosság gyermekei, a világosság gyümölcse pedig csupa jóság, igazságosság és igazság, keressétek azt, ami az Úrnak tetszik. Ne vegyetek részt a sötétség meddő cselekedeteiben, sőt inkább korholjátok azokat. Mert amiket ők titokban tesznek, még kimondani is szégyen. Mindenre azonban, ami elmarasztalásban részesül, világosság derül, s minden, ami napvilágra jut, világossággá válik. Innen a mondás: »Kelj fel alvó, támadj fel a halottak közül, és Krisztus rád ragyog!«
Gondosan ügyeljetek tehát arra, hogyan éltek, ne mint esztelenek, hanem mint bölcsek. Jól használjátok fel az időt, mert rossz napokat élünk! Ne legyetek tehát ostobák, hanem értsétek meg, hogy mi az Úr akarata! Ne részegedjetek le bortól, mert abból erkölcstelenség fakad, inkább teljetek el Lélekkel! Magatok közt zsoltárokat, szent dalokat és lelki énekeket zengjetek, énekeljetek és zengedezzetek szívetekben az Úrnak!
Evangéliumi olvasmány ( Lk 12,16-21)
+
„A valódi jó és a látszólag jó”
Szeretett Testvéreim!
A mai apostoli olvasmány egy figyelmeztetésével kezdődik:
„Senki se vezessen félre benneteket üres beszéddel…”
Mi az üres beszéd?
Először is minden bizonnyal az, ami hiábavaló, haszontalan, amivel csak az időnket vesztegetjük.
Ámde az üres beszéd lehet látszólag tetszetős, logikus, sőt, tűnhet egyenesen humánusnak, ám nincs mögötte valódi hit, nincs mögötte valódi keresztény erkölcs. Mégpedig azért nincs, mert a valódi jó és a valódi rossz, az igazság és a hamisság, az erény és a bűn között egyszerűen elmosódik a határ! Egybeötvözi a jót és a rosszat és azt mondja rá, hogy ez az igazán jó! És így félrevezeti azokat a lelkeket, akiket félre lehet vezetni… Vajon szánalomból beengedjük-e az ittas embert a templomba? Nem az az igazi szánalom, ha rámutatunk, Isten házába nem léphet be ittasan? Ha hétköznapi szóval élve, azt valljuk, „a jó bor jó egészség”, de az ittasság betegség? Vajon szánalomból beengedjük-e az egyházi közösségbe azt, aki nem egy férfi és egy nő szentségi kapcsolata képében képzeli el vagy tervezi a házasságát? Nem az az igazi szánalom, ha rámutatunk, mi a valódi jó és mi a látszólag jó? A valódi jó az, amit a mi Istenünk jónak nevez, a látszólag jó, tehát a valójában rossz pedig az, amit a mi Istenünk rossznak nevez. És a kettő között nincs keveredés. Ahogy a sötétség sem keveredik a világossággal, se a világosság a sötétséggel. A nap is így jár: az éjjeli sötétségből világosság lesz és marad is, a nappali világosságból pedig sötétség lesz, és marad is.
Éppen ezzel a képpel buzdítja az apostol az efezusi keresztényeket:
„Valamikor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban, úgy éljetek, mint a világosság gyermekei!”
Az élet tehát az Úr Krisztusban világosság lesz az emberek számára, ha valóban a Krisztusban élünk ─ és maradunk. „Világosság vagytok az Úrban…” Azért, mert Krisztus is „igazi világossága” lett ennek a világnak:
„Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött” (Jn 1,9).
Ez a világosság azonban másképpen is világít. Az apostol ezt mondja:
„Ne vegyetek részt a sötétség meddő cselekedeteiben, sőt inkább korholjátok azokat… Mindenre, ami elmarasztalásban részesül, világosság derül…, minden, ami napvilágra jut, világossággá válik.”
Mire is akar ezzel figyelmeztetni?
Arra, hogy amikor nevén nevezzük azt, ami rossz, ami erkölcstelen, ami hamis, ami a jó és a rossz keveredése, és ezt nem félünk ki is mondani – akkor ez is világosság lesz!
Nemcsak a jó felmutatása és cselekvése, hanem a rossz leleplezése is világosság lesz!
Végül, kiváló tanítóként, figyelmeztet: a világosságnak látható gyümölcsei is vannak, amiről fel lehet felismerni, hogy ez Krisztus világossága:
„A világosság gyümölcse csupa jóság, igazságosság és igazság…”
Jóság a szóban és jóság a tettben! Ahogy a mi Urunk jóság volt szavaiban, még korholó szavaiban is, és jóság volt minden tettében. Akkor is jóság maradt, amikor a legnagyobb ellentmondással: az elvettetéssel, a szenvedéssel és a kereszttel kellett szembenéznie.
Antiókhiai Szent Ignác vértanú püspök írja a Rómaiakhoz szóló levelében:
„A kereszténység munkája (ergon) nem a meggyőzésben van, hanem a (lelki) nagyság megmutatásában, amikor a világ gyűlöli” (III,3).
A világosság második gyümölcse: az „igazságosság”: Az isteni és az emberi törvények hű betartása. De Istené az elsőség. Azt a törvényt, amely ellene mond Isten törvényének, nem szabad törvénynek elfogadnunk. Ahogy az első századok és a későbbi századok vértanúi és hitvallói is ellene mondtak az ilyen törvényeknek.
Végül, a világosság harmadik gyümölcse, mintegy a jóság és az igazságosság koronája: az „igazság”. Számunkra, keresztények számára egy igazság, egy igazi keresztény hit van. Ahogyan ez röviden a Nikea-konstantinápolyi Hitvallásban is le van fektetve. És egy igazságunk, helyesebben egy Valóságunk van, egy Személy, az, aki ezt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Számunkra ez az első és egyetlen s valódi igazság és valóság, az első és egyetlen realitás. Minden más igazság, valóság Ő utána következik.
I. T.
2023. november 19.
