2023. július 30. Pünkösd utáni 8. vasárnap.
Szent Szilás, Szilvánusz (Sziluán), Epainetosz, Kreszcensz és Andronikosz apostol a Hetven közül.
Cézáreai Szent Julitta vértanúnő (4. sz.).
Szolovki Szent Germán ereklyéinek átvitele (1484).
Szent Cotne Dadiani, grúz hitvalló (1259 k.).
Szent János (Plotnyikov) diakónus, újvértanú (1918).
Optyinói Szent Anatolij (Potapov) (1922).
1Kor 1,10-18; Mt 14,14-22. Hetedik hang.
+
Szent György nagyvértanú imája,
melyre szenvedése előtt kis haladékot kért, hogy elmondhassa
Uram és Istenem, Te vagy, akihez születésemtől fogva tartozom és akibe minden reményemet vetettem; Te vagy, aki bátorságot adtál és felkészítettél e küzdelemre; Te, aki édes reményem vagy, ígéret, akiben nem csalatkozom, a szent lelkek állhatatos szerelme; Te, aki figyelmesen vizsgálod szívünk szándékait, és teljesíted kívánságainkat, mielőtt kérésünkkel Hozzád fordulnánk; kérlek, segíts, hogy e küzdelem, melyet neved megvallásáért vállaltam, sikeres véget érjen, és fogadd magadhoz lelkemet; és ha sértetlenül megóvod a gonosz lelkektől, számláld azok közé, akik kezdettől fogva Benned örvendeznek. Bocsásd meg, Uralkodóm, e népnek mindazt, amit ellenem tudatlanságból elkövetett, és méltasd őket arra, hogy valóban megismerjenek Téged, mert áldott vagy mindörökkön örökké. Ámin.
+
Apostoli olvasmány (1Kor 1,10-18)
Felolvasás Pál apostolnak a Korintusiakhoz írt első leveléből!
Kérlek titeket, testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan ugyanazt mondjátok, és ne legyen köztetek pártoskodás, hanem legyetek tökéletesen egyek ugyanabban a lelkületben és ugyanabban a felfogásban. Azt a hírt kaptam ugyanis felőletek, testvéreim, Klóé házanépétől, hogy viszálykodások vannak köztetek. Arról beszélek, hogy közületek mindenki ilyeneket mond: »Én Pálé vagyok«, »Én Apollóé«, »Én Kéfásé«, »Én pedig Krisztusé«. Talán részekre oszlott Krisztus? Vajon Pált feszítették meg értetek, vagy Pál nevében vagytok megkeresztelve? Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, csak Kriszpuszt és Gájuszt, nehogy valaki azt mondhassa, hogy az én nevemben vagytok megkeresztelve. Még Sztefanász házanépét is megkereszteltem; ezenkívül nem tudom, hogy másvalakit megkereszteltem volna. Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, nem szavak bölcsességével, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse. Mert a kereszt igéje azoknak, akik elvesznek, oktalanság ugyan, de azoknak, akik üdvözülnek, vagyis nekünk, Isten ereje.
Evangéliumi olvasmány (Mt 14,14-22)
Felolvasás Máté Szent Evangéliumából!
(Az első kenyérszaporítás)
Amikor (Jézus) kiszállt, meglátta a hatalmas tömeget. Megesett rajtuk a szíve, és meggyógyította a köztük lévő betegeket. Mikor este
lett, odamentek hozzá a tanítványok és azt mondták neki: »Sivár ez a hely és az idő is eljárt már. Bocsásd el a tömeget, hogy a falvakba menjenek és ennivalót vegyenek maguknak.« Jézus azonban azt mondta nekik: »Nincs rá szükség, hogy elmenjenek, adjatok nekik ti enni.« Azok ezt felelték neki: »Csak öt kenyerünk van és két halunk« Azt mondta nekik: »Hozzátok ide azokat.« Megparancsolta, hogy a tömeg telepedjék le a fűre, aztán fogta az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, áldást mondott, megtörte a kenyereket és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a tömegnek. Mindnyájan ettek és jóllaktak. Végül fölszedték a megmaradt darabokat, tizenkét tele kosárral. Mintegy ötezer férfi volt, aki evett, az asszonyokat és gyerekeket nem számítva.
(Jézus a vízen jár)
Ezután nyomban szólt a tanítványoknak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek előtte a túlpartra, amíg ő elbocsátja a tömeget.
„Érzéketlenségről és együttérzésről”
Keresztelő Szent Jánost Heródes lefejeztette. Ennek a híre eljutott Jézushoz, és „amikor ezt meghallotta, eltávozott hajón egy lakatlan helyre egyedül”.
Ámde miután kilépett a bárkából, már nagy sokaság várta, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket.
Jézus arra tanít bennünket, hogy emberi akaratunkat rendeljük az isteni akarat alá. Már reggeli imánkban készüljünk a váratlan, előre nem látott dolgokra. Ahogyan az utolsó optyinói sztarecek reggeli imájában olvassuk:
„Az előre nem látható dolgokban se hagyd, hogy elfelejtsem, minden Tőled száll alá.”
Urunk Jézus, miután kiszállt és megpillantotta a gyalog utána tóduló, mezítlábas tömeget, azonnal megváltoztatta tervét, megszánta őket és meggyógyította betegeiket.
Az is gyakran előfordul, hogy emberi akaratunk egyik másik embertársunk akaratával ütközik. Ebben az esetben is, ha lehetséges – és nem valami helytelen dolgot kérnek tőlünk, hanem jót -, ne ragaszkodjunk saját, jónak látott tervünkhöz. Váltsuk valóra a másik tervét, teljesítsük az ő kívánságát. Maga az Úr Jézus monda: „Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és adja életét felebarátaiért.”
„A sokaság, utána ment gyalog a városokból.”
Buzgón, forró szívvel, önfeláldozóan mentek Jézus után. Az érzéketlenség „leple” van még a szívünkön (2Kor 3,14-15) ha nem így megyünk a mi Krisztus Urunk után, ahogyan azok a mezítlábasok tették, ha nem így teljesítjük parancsolatait, ha nem így szolgálunk neki.
Ő kiszállt…, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket.
Nem érzéketlenül, vagy kötelességből, hanem mindvégig nagy együttérzéssel és irgalommal, buzgón és forró szívvel szolgált bennünket. A keresztény lélek tisztaságának a jele, mondja Szír Szent Izsák egyik prédikációjában, ha szánalom, irgalom van bennünk a lélekben vagy testben hiányt szenvedő embertársaink iránt.
Panaszkodunk, úgy tűnik, egyes helyeken a rossz jutott uralomra a vén Európában, olykor keresztényellenes, pogány törvényeket hoznak és akarnak ránk is erőltetni. Számos tekintetben a rossz kerekedett felül egyes országokban, az egykor szilárd alapokra fektetett európai civilizációban. Azért lehetséges ez, a rossz azért kerekedhet felül, mert a jók megszűnnek jót tenni…
Majd így folytatódik a folytatódik a Máté evangélista szerint lejegyzett történet: „meggyógyította betegeiket”.
Mindet, kivétel nélkül. Az Úr Jézus buzgósága az érte tett erőfeszítés, a jótett viszonzása minden várakozást felülmúl. Ezzel is tanítani akart bennünket: a viszonzás a jótettért, amit velünk cselekedtek, legyen nagyobb, legyen túláradó. Még a rosszért is példaadó viszonzás jár tőlünk, keresztényektől: „Ha valaki arra kényszerít téged, hogy menj el vele egy mérföldre, menj el vele kettőre.” Az első a kényszerítés miatt történt, de a második ember szabadságunk ajándéka, hogy példát adjunk arra, hogy nem csupán kényszerből tesszük a jót.
Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és így szóltak hozzá: „Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak.” „Nem kell elmenniük – válaszolta – ti adjatok nekik enni! „Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk.”
Nem kell Jézusra, vagy másra bíznunk azt, amit nekünk kell megtennünk. Ámde nem nélkülözhetjük az isteni áldást: a tanítványok is Jézushoz viszik az öt kenyeret és a két halat. És ha az Úr Jézus áldása van azon az öt kenyéren és két halon, ha az ő áldását kérjük olykor nehéznek tűnő feladatunk, szolgálatunkon elvégzéséhez, egy jó cselekedethez, amibe bele akarunk fogni, ő képes azt isteni hatalmával és irgalmával megsokszorozni
I. T.
2023. július 30.
