2023. július 9.

Pünkösd utáni 5. vasárnap.

Szent Pankráciusz, taorminai püspök vértanú (1. sz.).

Szent András és Probosz vértanúk.

Szentéletű Fótiosz, az Akapniu monostor (Szaloniki) alapítója (11. sz.).

Szentéletű Dénes, a „Szónok” és Mitrofán a Kis Szent Anna (Áthosz) remeteségből (1606).

Krétai Szent Metód újvértanú (1793).

Róm 10,1-10; Mt 8,28-9,1.

 +

Apostoli olvasmány (Róm 10,1-10)

Felolvasás Pál apostolnak a Rómaiakhoz írt leveléből!

Testvérek! Szívemből kívánom és könyörgök Istenhez az ő üdvösségükért. Mert tanúságot teszek mellettük, hogy megvan bennük a buzgóság Istenért, de ez a nem ismerők buzgósága. Nem ismerték el ugyanis az Istentől való megigazulást, s a magukét igyekeztek helyébe állítani; nem vetették alá magukat az Istentől való megigazulásnak. Pedig Krisztus a törvény végcélja, mindenkinek a megigazulására, aki hisz.
Mózes ugyanis azt írja a törvényből eredő megigazulásról: »Az ember, aki teljesíti azt, élni fog általa«. A hitből eredő megigazulásról pedig így szól: »Ne mondd szívedben: Kimegy föl az égbe?«– tudniillik, hogy Krisztust lehozza. Vagy: »Ki száll le az alvilágba?«– tudniillik, hogy Krisztust a halottak közül visszahívja. Az Írás viszont mit mond? »Közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben«. Ez tudniillik a hit igéje, amelyet hirdetünk. Ha tehát a száddal vallod, hogy »Jézus az Úr!«, és a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halottak közül, üdvözülsz. A szív hite megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál.

Evangéliumi olvasmány (Mt 8,28-9,1)

Felolvasás Máté Szent Evangéliumából!

(A gadarai megszállottak meggyógyítása)

Abban az időben, amikor a túlpartra értek, a gadaraiak vidékére, elébe jött két megszállott. A sírokból jöttek ki, nagyon veszélyesek voltak, ezért senki sem mert azon az úton járni. S azok íme, így kiáltottak: »Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?«
Messze tőlük egy nagy disznócsorda legelészett. Az ördögök kérlelték őt: »Ha kiűzöl minket, küldj a disznócsordába.« Azt mondta nekik: »Menjetek.« Azok kimentek és belebújtak a disznókba. És íme, lezúdult az egész konda, le a meredekről a tengerbe, és megfulladtak a vízben. A kondások pedig elfutottak a városba, és hírül vittek mindent, a megszállottakkal történteket is. És íme, az egész város kijött Jézus elé. Amikor meglátták őt, kérlelték, hogy menjen máshová a határukból.

Ezután beszállt a bárkába, átkelt a tengeren és elment a saját városába.

„Az irgalmasságról”

A mai evangélium az irgalmasságról szól. Az irgalmasság a keresztény ember kivételes erénye kell, hogy legyen. Mert az Úr Jézust is, Istennek Fiát, az irgalmasság hozta le a földre a bukott emberért. És az irgalmasság vitte fel a keresztre, mint Szeplőtelen Bárányt, őt, a bűntelent, az egész világ bűneiért bemutatott örök áldozatként és megváltásként.

Az Úr Jézus  a gadaraiak vidékére érkezett, és elébe jött két megszállott. Nagyon veszélyesek voltak, senki sem mert még a környékükre sem menni. Először velük cselekszik irgalmasságot, megszabadítja őket az ördög fogságából. Ugyanakkor a gadaraiakkal is irgalmasságot cselekszik, mert megszabadítja őket a félelemtől, attól a rettegéstől, amikor csak az ördögtől megszállottak vidékének határára merészkedtek. Mindenkivel irgalmasságot cselekszik. Csak vele nem cselekednek irgalmasságot a vidék lakói, mert látva a kárt, a sertések pusztulását, arra kérik, hagyja el határukat.

Ma, Európában, egyes országokban egészen másfajta dolgok történnek. A megszállottakat nem tudják megfékezni, így nem is gyógyulnak meg. Az ártatlan, békés lakosokat nem tudják, vagy nem akarják megvédeni, akik pedig a védelmükre akarnak kelni, inkább büntetik, mint jutalmazzák. Az Úr Jézus a vadakat is megállítja, megszelídíti, az ártatlanokat is megvédi. Ezt kellene ma, Európában a hatalmon lévőknek is cselekedni. A keresztény Egyháznak is így kellene szolgálnia krisztusi küldetésében, sajátos eszközeivel.

A szentatyák tanítása szerint az irgalmasságot háromféle módon kell cselekedni. A testi irgalmasság, a lelki irgalmasság és a Krisztus iránti irgalmasság formájában.

A testi irgalmasságot akkor cselekedjük, amikor az éhezőt megetetjük, a szomjazót megitatjuk, a ruhátlant felruházzuk, a betegnek, fogvatartottnak szolgálunk. „Amit egynek teszünk a legkisebbek közül, az Úrnak tesszük.” A lelki irgalmasságot akkor, amikor annak segítünk, aki nem étel után éhezik, nem ital után szomjazik, nem fázik, hogy felruházzuk, nem is a teste beteg, hanem a bűn iránti éhségtől és szomjúságtól akar szabadulni, és Krisztus parancsait akarja cselekedni.

Ám hogyan cselekedjük a Krisztus iránti irgalmasságot? Akkor cselekedjük, amikor mi magunk is az Úr Jézus után vágyakozunk, mi magunk is szenvedélyeinktől akarunk szabadulni, őt akarjuk követni, az ő parancsolatait akarjuk teljesíteni, őt akarjuk lelkünkbe befogadni. Ekkor tápláljuk őt, mint éhezőt, ekkor itatjuk meg, mint szomjazót, ekkor fogadjuk be, mint szállásra szorulót.

Egyiptomi Szent Mária kit etetett meg – kérdezi Új Teológus Szent Simeon egyik katekézisében – és kit itatott meg, vagy kit ruházott fel? Hiszen vagy negyven esztendeig embert sem látott a Jordán pusztájában. Mégis életéből, bűnbánatából, lelki-testi küzdelmeiből, csodáiból minden megtérni szándékozó mindmáig bőven meríthet erőt. Nagy irgalmasságot cselekedett Krisztussal és így nagy irgalmasságot cselekedett velünk is.

Ha eddig nem értettük volna, mit jelent, „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek”, most megértjük. Urunk valóban „hajlékra” szorul, valóban „éhezik” és „szomjazik”, a szívünk ajtaján kopogtat szállásért és vacsoráért:

„Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jel 3,20)

I. T.

2023. július 9.

Tropárionok

Feltámadási tropárion, 4. hang

A feltámadás örvendetes hírét megtudván az angyaltól az Urat követő asszonyok, és elvetvén az ősatyai ítéletet, boldogan mondották az apostoloknak: Legyőzetett a halál, feltámadt Krisztus Isten, ajándékozva a világnak a nagy irgalmat!

Szent György tropárionja, 4. hang

Mint a foglyoknak szabadítója, és szegényeknek oltalmazója, betegeknek orvosa, királyoknak pártfogója, győzedelmes György nagyvértanú, járj közre Krisztus Istennél, hogy üdvözítse a mi lelkünket!

 

 

Theotokion, 2. hang

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és mindörökkön örökké.

Keresztények csalhatatlan oltalma, az Alkotóhoz való állhatatos közvetítője, ne vesd meg a bűnösök könyörgő hangját, hanem igyekezz, mint jóságos, segítségünkre, kik híven kiáltjuk Hozzád: Légy gyors a közbenjárásban, és siess az esedezésben, Istennek Szülője, ki mindenkor oltalmazod tisztelőidet!