Kelet Hírei Keresztény Testvéreinknek

Szegedi Szent György ortodox templom    Szeged, Kazinczy u. 7.

2017. május-június

_______________________________________________

„Úgy éljetek, mint a világosság gyermekei”

(Olvasandó: Efezusiakhoz 5,8-9)

Pünkösd ünnepi ikonján a tizenkét apostolt látjuk, fölöttük a várva várt, és most sebes szél zúgásával alászálló Szentlelket. A kép alján, sötét „barlangban” viszont egy világos ruhákba öltözött aggastyánt, aki kendőt tart a kezében. Az ikonnak ez a részlete nem fejthető meg segítség nélkül, magyarázatra szorul: az aggastyán az egész világon szétszóródott pogány nemzeteket jelképezi, akik lelki értelemben még „sötétségben, a halál országában és árnyákéban” ülnek (Mt 4,16), de várják a világosság megjelenését, a Szentlélek kiáradását és ajándékait. Ez a világosság – a Szentlélek kiáradása által – Krisztus világossága, aki maga az „igazi világosság” (Jn 1,9).

Ám, meglepő módon, Pál apostol az Efezusiakhoz szóló levelében – az ünnepi ikont mintegy szavakkal tovább festve – bennünket, keresztényeket is világosságnak nevez:

„Mert valamikor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban.”

Arra emlékeztet, mik voltunk, mielőtt Krisztus és Egyháza tagjai lettünk, és mivé lettünk, miután a keresztség és a szentségek által befogadást nyertünk Isten új, kiválasztott népébe, az új Izráelbe. Ha ez így van – folytatja – akkor „úgy éljetek, mint a világosság gyermekei”. Ez nagy kiváltság, nagy öröm. Mindennapi hálaadásra késztet. De nagy felelősség, elhívás is. Mert ha a világosság gyermekei vagyunk, fel is kell mutatnunk a „világosság gyümölcsét”, amely „csupa jóság, igazságosság és igazság”. Első helyen, mintegy első gyümölcsként a „jóságot” említi. Másutt is ezt tanítja: „Minden, amit tesztek, szeretetben történjék” (1Kor 16,14). Ha nem a jóságban és a szeretetben gyökerezik minden igazságosságunk, igazságunk, semmik vagyunk. Ha ezt elfogadjuk, lássuk, mit jelent a világosság második gyümölcse, az „igazságosság”. Azt a szent elhatározást, hogy mindenben Isten örök törvényeit, de egyúttal a földi, emberi törvényeket is akarjuk tisztelni és követni. Teljes szívünkből a mennyei és a földi igazságosság betöltésére akarunk törekedni. Ám az emberi törvényeket csak addig szabad tisztelnünk, amíg azok nem mondanak ellent Isten törvényének.

A világosság harmadik gyümölcse: az „igazság”. Az igazság a hazugság ellentéte. A keresztény embernek késznek kell lennie arra, hogy minden materiális és szellemi dologban megkülönböztesse az igazságot a hazugságtól, a fehéret a feketétől, akkor is, ha ez előbbit mások netán feketének az utóbbit pedig fehérnek mondják.

De az igazság a látszat ellentéte is. Hányszor fordult már elő, hogy valamit elítéltünk, valamiért megsértődtünk, vagy megharagudtunk, és utóbb, miután minden információ birtokába kerültünk, kiderült, a valóság egészen más? Ezért mondja az Úr Jézus: „Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!” (Jn 7,24)

Végül az „igazság” – a maga legmélyebb, legtisztább jelentésében – a hamisítatlan krisztusi hitet jelenti, amelyet „egyszer és mindenkorra átadtak a szenteknek” (Júd 3), melyhez nem keveredett semmi emberi, amiből emberi módon nem is vettek el semmit, amely maga a Krisztus, aki ezt mondta:

„Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6).

Krisztus Egyháza, és mi benne mindnyájan, arra kaptunk elhívást, hogy tanúságtételeink, de még inkább tetteink által az ünnepi ikon alján megfestett remény barlangja világosságba boruljon.

I. T.

+

Áthoszi Porfíriosz atya tanításai

„A szeretet és Krisztus imádása szenteli meg az embert.”

Amikor Krisztus eljön a szívünkbe, minden megváltozik bennünk

Az ember – misztérium. Ősi örökséget hordozunk magunkban: mindazt a jót, amit a próféták, szentek, vértanúk, apostolok és legfőképpen Urunk, Jézus Krisztus megtapasztalt, de az összes rosszat is, ami csak a világban Ádám óta napjainkig történt. Ez mind bennünk van, ösztönök és minden más formájában, s kielégülést keres. Ha nem elégítjük ki őket, akkor egy nap bosszút állnak, hacsak nem vezetjük el őket valahová máshová, egy magasabb rendű létezőhöz, Istenhez.

  Ezért meg kell halnunk az óember szerint, és fel kell öltenünk az új embert. Ezt valljuk meg a keresztelés szentsége során. A keresztséggel lépünk be Krisztus örömébe. „Valahányan Krisztusban keresztelkedtetek, Krisztusba öltözködtetek” (vö. Gal 3,27). A második keresztség a gyónás, amely megtisztít a szenvedélyektől, s melytől elsorvadnak a szenvedélyek. Így jön el az isteni kegyelem a szentségek által.

  Az Úr azt mondta tanítványainak: „A Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre” (Jn 14,26). A Szentlélek mindenre megtanít bennünket. Megszentel. Átistenít. Amikor a Szentlélek velünk van, egyszerűen képtelenek vagyunk a bűnre, nem tudunk vétkezni. Amikor a Szentlélek velünk van, nem tudunk rosszat tenni. Nem tudunk haragudni, sem gyűlölni, sem másokat megszólni.

  Töltsön el, járjon át bennünket a Szentlélek! Ebben rejlik a lelki élet lényege. Ez művészet. A művészetek művészete. Tárjuk ki karunkat, és öleljük át Krisztust! Ha Krisztus eljön, mindent elnyertünk. Ő mindent megváltoztat bennünk. Elhozza a békét, az örömet, az alázatot, a szeretetet, az imát és lelkünk felemelését. Krisztus kegyelme megújít bennünket. Ha vággyal, vágyakozással, szerelemmel fordulunk hozzá, mindent megad majd.

  Krisztus nélkül képtelenek vagyunk megjavulni, nem tudunk megszabadulni a szenvedélyektől. Egyedül nem tudunk jók lenni, „mert nálam nélkül semmit sem tehettek” (vö. Jn 15,5). Bárhogyan próbálkozunk is, semmit sem fogunk elérni. Csak egyet tehetünk: hozzá fordulunk, és őt szeretjük „teljes lelkünkből” (Mk 12,30). A szenvedélyek egyetlen és legjobb ellenszere a Krisztus iránti szeretet.

 (Áthoszi Porfíriosz atya tanításai. „IV. A lelki harcról.” Odigitria – Jel, Budapest 2014)

+

Szülők imája gyermekeikért I.

Szent Atyánk, Örökkévaló Istenünk, akitől minden békesség és jó származik! Könyörgök Hozzád a gyermekekért, akikkel jóságod ajándékozott meg engem. Halhatatlan lelket ajándékozva, Te adtál nekik életet, a szent keresztségben újjáteremtetted őket, hogy a Te akaratod szerint éljenek, és Isten Országának örökösei legyenek. Őrizd meg őket életük végéig jóságodban, szenteld meg őket igazságoddal és neved szenteltessék meg bennük.

Segíts nékem kegyelmeddel, hogy neved dicsőségére és felebarátaik hasznára neveljem őket. Adj nékem türelmet és erőt, ami ehhez szükséges.

Uram, világosítsd meg őket bölcsességed fényével, hogy teljes lelkükkel és elméjükkel szeressenek Téged. Ültess szívükbe félelmet és irtózatot minden törvénytelenség iránt, hogy feddhetetlenül járják útjukat. Ékesítsd fel lelküket tisztasággal, munkaszeretettel, hosszan tűréssel és minden tisztességgel. Őrizd meg ajkukat igazságban, hogy minden rágalom, hazug­ság vagy hízelgés gyűlöletes legyen számukra. Hintsd meg őket kegyelmed harmatával, hogy gazdagodjanak erények­ben és szentségben, növekedjenek jóakaratodban és az istenfélő emberek szeretetében. Add, hogy mindig velük legyenek őrangyalaik, hogy megőrizzék ifjúságukat a hiábavaló gondolatoktól, e világ csábító kísértéseitől és minden gonosz csapdától… Ámin.

(Folytatjuk)

+

Levélcím: H-6720 Szeged, Kazinczy u. 7. Tel. 06 62 420-397. Email: szentgyorgyvertanu@gmail.com