Hírlevél Keresztény Testvéreinknek
Szegedi Szent György ortodox templom
Szeged, Kazinczy u. 7.
2017. január – február
________________________________________
Kezdődik a böjt
„Ez a fajzat nem űzhető ki másképp,
csak imádsággal és böjttel” (Mt 17,21)
Vajhagyó Vasárnap, a „megbocsátás vasárnapja” után Tiszta Hétfővel kezdetét veszi a Nagyböjt. A böjt a legelső parancsolat, amelyet Isten az embernek adott a paradicsomban. A böjt által nyilvánította ki az ember engedelmességét Isten akaratával szemben. A Teremtés Könyvében olvassuk, hogy az ember megszegte az első Törvényt, a kísértő sugallatára hallgatva elbukott, szembefordult Istennel. Ezért, amikor a böjtöt megtartjuk, valójában ezt a vallomást tesszük: „Urunk, vétkeztünk, nem hallgattunk parancsolatodra, de most már követjük akaratodat.” Ezért kezdte Urunk Jézus Krisztus földi szolgálatát negyvennapos böjttel, hogy felmutassa az Új Ádám engedelmességét Isten iránt.
A kereszténységben a böjt a kezdetektől fogva része volt a hívők életének. Olyan parancsolatnak tekintették, amelyet az apostoli Egyház adott át, és egyetemes és helyi zsinatok erősítettek meg. Az imával és az irgalmassággal párosulva ─ ami nélkül elveszítené valódi értékét ─ a böjt a lelki fejlődés és a testi gondolkodásmód leküzdésének az eszköze, így belső megtisztuláshoz vezet. Nagy Szent Vazul szavaival: „Ha meg akarod erősíteni a lelkedet, zabolázd meg böjttel a testedet.”
Nagyböjt első és második hetének szerdáján, az esti istentisztelet énekeiben az Egyház arra tanít bennünket, hogy a testi és a lelki böjt elválaszthatatlan egymástól:
„Testileg böjtölve, ó, testvérek, lelkileg is böjtöljünk: oldozzuk fel az igaztalanság minden kötelékét, minden igaztalan írást tépjünk szét, adjunk kenyeret az éhezőknek, és a hajléktalan szegényeket vezessük be a házunkba.”
„Vállalva a lelki böjtöt, ó, testvérek, ne szóljatok nyelvetekkel álnokságot, se megütközést ne okozzatok, megbotránkozásul a testvéreknek.”
A szent atyák arra buzdítanak, hogy az Egyház útmutatása szerint tartsunk meg minden előírt böjtöt. Különösképpen ügyeljünk arra, hogy „mind az öt érzékszervünkkel” böjtöljünk. Aranyszájú Szent János így tanít böjtölni: „Az igazi böjt azt jelenti, hogy nemcsak bizonyos ételektől, hanem a bűntől is távol tartjuk magunkat. Böjtölsz? Igazold a tetteiddel! Szegényt látsz? Segíts rajta. Ellenségedet látod? Érezz együtt vele. Azt veszed észre, hogy a barátod sikeres? Ne irigykedj rá. És ne csak a szád böjtöljön, hanem a szemed, a füled, a lábad, a kezed, egyszóval egész tested, minden érzékszerved.”
Ne feledjük, az ortodox keresztények böjtje nem a testet, hanem a szenvedélyeket akarja ártalmatlanná tenni.
A gőgöt, az önszeretetet, a viszálykodást és haragtartást. Ezért előzi meg a Nagyböjtöt ─ az Egyház ősi és szerető gondoskodása folytán ─ a megbocsátás vasárnapja!
Áldott Nagyböjtöt!
I. T.
+
Áthoszi Porfíriosz atya tanításai
Krisztus a mi szeretetünk, Krisztus a mi szerelmünk
Böjtöljetek, amennyit tudtok, végezzetek annyi leborulást, amennyit csak tudtok, virrasszatok, amennyit akartok, de élvezzétek, de örüljetek! Legyen tiétek Krisztus öröme! Ez az az öröm, amely örökké tart, amelyből örök gyönyörűség származik. Ez a mi Urunk öröme, amely biztos nyugalmat ad, nyugodt örömet és örömteli boldogságot. A legörömtelibb öröm, amely felülmúl minden más örömet. Krisztus azt akarja, és abban gyönyörködik, ha örömet ad, és a benne hívőket örömmel tölti el. Azért imádkozom, „hogy örömetek teljes legyen” (1Jn 1,4).
Ez a mi vallásunk. Erre kell törekednünk. Krisztus a Paradicsom, gyermekeim. Mi a Paradicsom? Krisztus. Itt és most kezdődik a Paradicsom. Ez pontosan ugyanazt jelenti: mindazok, akik a földön Krisztusban élnek, a Paradicsomban élnek. Így van, amiként mondom nektek. Így helyes, így igaz, higgyétek el nekem! Az a feladatunk, hogy próbáljunk módot találni arra, hogy beléphessünk Krisztus világosságába. Nem pedig az, hogy a külsőségeket betartsuk. A lényeg az, hogy együtt legyünk Krisztussal, felébredjen a lelkünk, szeresse Krisztust, és szentté váljon. A lélek az isteni szerelemnek szentelje magát. Akkor ő is így fog szeretni bennünket. Akkor az öröm elvehetetlen lesz. Krisztus ezt szeretné leginkább, hogy eltöltsön minket örömmel, mert ő az öröm forrása. Ez az öröm Krisztus ajándéka. Ebben az örömben ismerjük meg Krisztust. Nem tudjuk őt megismerni, ha ő nem ismer bennünket. Hogyan mondja Dávid? „Ha az Úr fel nem építi a házat, hiába fáradoznak annak építői; ha az Úr nem őrzi a várost, hiába virrasztott annak őrizője” (Zsolt 127,1).
Ezekre kíván a lelkünk szert tenni. Ha megfelelően felkészülünk, akkor a kegyelem megadja ezeket nekünk. Nem nehéz. Ha elnyerjük a kegyelmet, akkor minden könnyű, örömteli, és Isten áldása van rajta. Az isteni kegyelem folyamatosan zörget lelkünk ajtaján, és várja, hogy kinyissuk azt, ő pedig bejöjjön szomjazó szívünkbe, hogy eltöltse. A teljesség pedig nem más, mint Krisztus, az Istenszülő, a Szentháromság. Milyen gyönyörű dolgok ezek!
(Áthoszi Porfíriosz atya tanításai. II. Az isteni szeretetről. Odigitria – Jel, Budapest 2014)
+
A Szent Hegy tanításából
Mi a „testi” és a „lelki” böjt? (Jak 1,26)
Azt vallod, vallásos ember vagy. Ám ha nem tartod féken a nyelvedet, csak ámítod magadat. A meggondolatlan szavak következtében Istennek hozott áldozataid elveszítik értéküket.
„Szeretlek”, mondja Isten. De nem érzésekkel vagy szavakkal. Isten szeretete: a keresztre feszített Krisztus.
+
Levélcím: H-6720 Szeged, Kazinczy u. 7. Tel. 06 62 420-397. Email: szentgyorgyvertanu@gmail.com