Hírlevél Keresztény Testvéreinknek
Szegedi Szent György ortodox templom
Szeged, Kazinczy u. 7.
______________________________________________
Áthoszi Porfíriosz atya tanításai:
Az Egyházban mindnyájan egyek vagyunk,
az Egyház feje pedig Krisztus
Az Egyház feje: Krisztus, mi emberek, keresztények pedig a teste. Pál apostol ezt mondja: „Ő a feje a testnek, az egyháznak is” (Kol 1,18). Az Egyház és Krisztus egyek. Test nem létezhet fej nélkül. Az Egyház testét Krisztus táplálja, szenteli meg, az Egyház együtt él Krisztussal. Krisztus az Úr, a mindenható, a mindentudó, a mindenütt jelenlévő és mindeneket betöltő, támaszunk, barátunk, testvérünk. Krisztus az Egyház oszlopa és alapja. Ő az alfa és az ómega, a kezdet és a vég, az alap; ő a mindenség. Krisztus nélkül nem létezik az Egyház. A Vőlegény: Krisztus; minden egyes lélek pedig a menyasszony.
Krisztus egyesítette az Egyház testét a mennyel és a földdel: az angyalokkal, az emberekkel, minden teremtménnyel, Isten egész teremtésével, az állatokkal és a madarakkal, minden kicsiny vadvirággal, minden parányi rovarral. Így lett az Egyház „teljessége annak, aki teljessé tesz mindent mindenekben” (Ef 1,23), vagyis Krisztusé. Minden Krisztusban és Krisztussal, Krisztuson belül és Krisztussal együtt. Ez az Egyház misztériuma.
Krisztus a közöttünk és az ő szeretete közötti egységben mutatkozik meg az Egyházban. Nem egyedül vagyok az Egyház, hanem veletek együtt. Mi mindannyian vagyunk az Egyház. Az Egyház mindannyiunkat magában foglal. Mindannyian egyek vagyunk, és Krisztus a fej. Egyetlen test, Krisztus teste: „Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai” (1Kor 12,27). Mindannyian egyek vagyunk, mert Isten a mi Atyánk, aki mindenütt jelen van. Amikor ezt megéljük, akkor vagyunk az Egyházban. Ez az Úr kívánsága a főpapi imában az Egyház valamennyi tagja számára: „…hogy egyek legyenek” (Jn 17,11.22). Igen, ezt csak a kegyelem által lehet megérteni. Megtapasztaljuk az egység, a szeretet kegyelmét, és egyek leszünk mindenkivel. Nincs ennél nagyszerűbb dolog!
Az a fontos, hogy belépjünk az Egyházba, eggyé legyünk embertársainkkal, mindenki örömével és bánatával, hogy sajátunknak érezzük őket, imádkozzunk mindenkiért, vágyódjunk megváltásukra, s megfeledkezzünk magunkról. Hogy mindent megtegyünk értük, ahogyan Krisztus is értünk. Az Egyházban mindannyian egyek leszünk minden boldogtalan, megtört és bűnös lélekkel.
Senkinek sem szabad azt kívánnia, hogy egyedül üdvözüljön, anélkül hogy a többiek is üdvözülnének. Helytelen, ha valaki csak magáért imádkozik, hogy csak őmaga üdvözüljön. Szeretnünk kell a többieket, és imádkoznunk kell azért, hogy senki se vesszen el; hogy mindenki belépjen az Egyházba. Csak ez számít…
(Áthoszi Porfíriosz atya tanításai. I. Az Egyházról. Odigitria – Jel,
Budapest 2014)
+
A Szent Hegy tanításából:
A nehézségek
Ne hagyd, hogy a nehézségek, a megértés hiánya, vagy valami más nyomasszon téged, hanem élj minden nap Istenbe vetett bizalommal, aggodalom nélkül, hogy mit hoz a holnap, mert Isten erőd ad nekünk ahhoz, hogy a kereszt útját kövessük. Nincs más mód arra, hogy keresztények legyünk. A mi dolgunk csak annyi, hogy állhatatosan a helyes úton járjunk.
Seraphim Rose
Hogyan uralkodj és ismerd meg magadat
Az, aki tudatában van bűneinek, megfékezi a nyelvét, ám egy beszédes ember még nem ismerte meg magát úgy, ahogyan kellene. A hallgatás kedvelője közel húzódik Istenhez, és titokban, Vele beszélgetve, Isten megvilágosítja. Jézus hallgatása megszégyenítette Pilátust, az ember hallgatása pedig legyűri a hiúságot.
Létrás Szent János nyomán
+
Az első tanítványok elhívása
(Olvasandó: Lk 5,1-11)
„A tömeg áradt” Jézushoz, amikor a Genezáret tava mellett állt, szorongatta, Isten igéjét akarta hallgatni. Milyen szomjúság volt bennük Jézus és szava iránt!
Megkérte Simont, „vigye egy kissé beljebb a parttól”, hogy a bárkából taníthassa a tömeget. Péter engedelmeskedett, megtette, amit az Úr kért. Szívesen és örömmel tette! Példájával arra tanít, hogy életünk, tetteink ne legyenek hullámzók. Ne úgy legyen, hogy egyszer szívesen, másszor kevésbé szívesen, olykor kötelességből tegyük a jót. Hanem mindig szívesen, buzgón, örömmel, mint akik tudják, nem embereknek, hanem az Úrnak szolgálnak: „A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáltok” (Róm 12,11).
Jézus „leült, és a hajóból tanította a tömeget.” Első a lelkek táplálása és gyógyítása! Csak ezután következik: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat a halfogáshoz!” Mélyre? Hiszen onnan jöttem, gondolja Péter! Ott éjjel, vagy kora hajnalban lehet jól halászni, amikor még friss a víz, élénkek a halak. Milyen gyakran félünk egy feladattól, vagy félünk valamit megtenni! Ismerjük gyöngeségünket, erőtlenségünket, korlátainkat. Mégis, nem térhetünk ki a feladat elől. Isten valamit ránk bízott, nekünk kell azt elvégeznünk. Kövessük itt is Péter példáját, aki így válaszolt: „Mester! Egész éjszaka fáradoztunk, és semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót.” Ha hittel és jó dologra kérünk áldást, bár gyöngék vagyunk és erőtlenek, az Úr mellénk áll!
Miután Péter engedelmeskedett, „a halaknak oly bő sokaságát fogták ki, hogy szakadozott a hálójuk”. Milyen hálás a jó tettért az Úr, a bárka kölcsönzéséért egy-két órára és Péter egyszerű hitéért! Túláradó, csordultig telt mértékkel mér vissza az embernek. Arra tanít, legyünk mi is hálásak minden jóért, és a viszonzásunk bőséges legyen.
Könnyű hálásnak lenni, amikor velünk jót tettek. Öröm a viszonzás. Nehezebb viszont jót tenni azzal, aki semmi jót sem tett velünk, közömbös irántunk. A legnehezebb, amikor valaki, valamikor rosszat tett velünk. Ám „az erény a megpróbáltatásban mutatkozik meg a maga teljességében” ─ mondja Dialógus Szent Gergely atyánk Jób Könyvéhez írt magyarázatában.
A szeretet a gyűlöletben! A hit az ellentmondásban!
I. T.
+
Levélcím: H-6720 Szeged, Kazinczy u. 7. Tel. 06 62 420-397. Email: szentgyorgyvertanu@gmail.com