2024. január 7. Vízkereszt utáni vasárnap.

Szent Próféta, Előhírnök és Keresztelő János főünnepe.

Ef 4,7-13; Mt 4,12-17; Keresztelő Jánosnak: Csel 19,1-8; Jn 1,29-34. Hatodik hang.

+

Vízkereszt himnusza (tropárionja, 1. hang):

Midőn a Jordánban megkereszteltettél Urunk, megnyilatkozott a Háromságot megillető hódolat; mert az Atya szózata bizonyságot tett Rólad, szerelmetes Fiának nevezvén Téged, és a Lélek galamb képében, igazolta a szózat eredetét. Krisztus Istenünk, aki megjelentél és megvilágosítottad a világot, dicsőség
Néked!

Vízkereszti magasztalás:

+

„A Világosság lámpása”

Január 7-én ünnepeljük a mi Urunk tiszteletreméltó és dicső Prófétájának, Előhírnökének és Keresztelőjének, Szent Jánosnak az emlékét.

A Vízkereszt, Isten Megjelenése ünnepének e második napján az Egyház annak fejezi kivételes tiszteletét, aki az Isten Megjelenése titkának segéde lett, az Előhírnök és Keresztelő Jánosnak. „Az Egyház úgy dicséri őt – olvassuk az ünnepi szinaxárionban – mint „a legnagyobbat a próféták között, mint az asszonyok legnemesebb szülöttjét, az Igének a Hangját, a kegyelem Előhírnökét, a Fecskét, amely előre jelzi lelki tavaszunkat, a megjelenni készülő isteni Világosság lámpását, a lelki pirkadatot, amely az Igazság Napját jelenti előre. A földi angyalt és mennyei embert, aki az ég és a föld határán áll és egyesíti az Ó- és az Újszövetséget.” Miután Isten elküldi őt, hogy legyen „pusztában kiáltó hang”, hirdesse és készítse elő a Messiás-Krisztus jövetelét, János maga jelenti be küldetésének végét, miután az Urat a Jordán folyóban megkeresztelte. Amikor féltékennyé akarják tenni Jézussal, akiről ő maga tett tanúságot és keresztelt meg a Jordánban, és azt mondják, most mindenki Jézushoz megy és felveszi a keresztségét, ezt válaszolja:

„Ti magatok vagytok a tanúim, hogy azt mondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem az vagyok, akit őelőtte küldtek. Akié a menyasszony, az a vőlegény; a vőlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának. Ez az örömöm most beteljesedett. Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.”

Milyen hit van e szavakban, drága Testvéreim, milyen nemes lélek lakozik abban, aki így beszél, és milyen  alázat!

Keresztelő Szent János, Krisztus Előfutára, rámutat a Krisztusra, mint a megjelent Messiásra és Istenre és nemsokkal utána vértanúhalált is szenved Isten igazságáért. Ám a keresztények számára lelki értelemben is Krisztus Előhírnöke. Azért, mert példát mutat az önmegtartóztatásra, a tiszta és érintetlen életre, a bűnbánatra és a szenvedélyektől való megtisztulásra a lemondás, az aszkézis és az imádság által. Ő az újszövetségi szerzetesi élet, a pusztai élet elindítója, ma is azt az utat készíti elő és tanítja nekünk életével és tanításával, amely az Úr Jézus Krisztushoz vezet. Hogyan készüljön az, aki méltó módon akar a szent keresztségben részesedni, és az életét az Úr Krisztushoz kötni? Kövesse a Keresztelő üzenetét a bűnbánatról és a megtérésről:

„Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa! Teremjetek… megtéréshez illő gyümölcsöt, és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak.” (Mt 3)

Aki méltó módon akar a keresztség, a szentségek által az Egyház tagja lenni, vegye szó szerint és vegye komolyan a mi Krisztussal való lelki rokonságunkat, amely szintén Keresztelő Jánosnak előbb idézett válaszában van:

„Akié a menyasszony, az a vőlegény; a vőlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának.”

Keresztelő János a vőlegény barátja, minden keresztény lélek pedig – lelki értelemben – az Úr „jegyese”.

Ez az az út, amelyet a Keresztelő hirdet, ez az az út, amely Jézushoz vezet, ez az a mód, ahogyan megőrizhetjük, sőt gyarapíthatjuk azt a kegyelmet, amelyben akkor részesültünk, amikor a szentségek által Krisztus egy, szent, egyetemes és apostoli egyházának tagjaivá váltunk. Ezen az úton kell járnunk – olvassuk a mai szinaxárionban – „hogy a Krisztus eljöjjön és lakást vegyen bennünk az ő feltámadásának teljes ragyogásában”.

I. T.

2024. január 7.