(Folytatás)

»IV. Oktatás — Krisztusban

9. Korunkban új irányzatok jelennek meg a nevelés és az oktatás világában az oktatás tartalmával és céljával kapcsolatban, valamint abban a módban, ahogy a gyermekségre, a tanár, a tanuló és a jelenkori iskola szerepére tekintenek. Mivel az oktatás nem csupán azzal függ össze, „ami” az ember, hanem azzal is, „amivé” válnia kell, valamint felelőssége tartalmával, magától értetődik, hogy az emberi személyről vallott képünk és a lét értelme az ember oktatásának képét is meghatározza. Az uralkodó elvilágiasodott (szekularizált) individualista oktatási rendszer, amely ma zavart okoz a fiataloknak, komoly aggodalom tárgya az Ortodox Egyház számára.

Az Egyház pasztorális gondoskodásának középpontjában olyan oktatás áll, amely nemcsak az értelem képzésére összpontosít, hanem az egész emberi személy, mint pszicho-szomatikus és spirituális lény építésére és fejlesztésére, az Isten, ember, világ triptichonjával ─ hármas képével ─ összhangban. Az Ortodox Egyház oktató munkájában nagy gonddal hívja fel Isten népének, különösen a fiataloknak a figyelmét arra, hogy tudatosan és tevékenyen vegyenek részt az Egyház életében, és ápolja bennük a „legjobb vágyat” a Krisztusban való élet iránt…

V. Az Egyház a jelenkor kihívásaival szemben

10. Az Egyház az elvilágiasodás (szekularizáció) ideológiájának szélsőséges, vagy éppen provokatív megnyilvánulásaival találja szemben magát a mai korban, ami jelen van a politikai, a kulturális és a társadalmi jelenségekben. Az elvilágiasodás (szekularizáció) ideológiájának alapvető jegye, ahogy régen, úgy most is, az ember teljes autonómiája Krisztus és az Egyház spirituális behatásával szemben, azáltal, hogy az Egyházat önkényesen azonosítja a konzervativizmussal, és történelmileg nem igazolható módon úgy jellemzi, mintha valamiféle akadálya lenne minden haladásnak és fejlődésnek. A mai elvilágiasodott (szekularizált) társadalmakban az ember, Istentől elválasztva, szabadságát és életének értelmét az abszolút autonómiával és örök rendeltetésétől való szabadságával azonosítja, ami a keresztény hagyomány félreértéseinek és szándékos félremagyarázásainak a sorozatához vezet. Ily módon az ember fentről történő magajándékozása a Krisztusban való szabadsággal, és haladása afelé „a tökéletes emberré, aki megvalósította Krisztus teljességét” (Ef 4,13), olyannak tűnik, mint ami szembe megy az ember hajlamaival az ön-üdvözítésre. Krisztus áldozatban megvalósuló szeretete összeegyeztethetetlennek tűnik az individualizmussal, a keresztény ethosz aszketikus jellegét pedig úgy ítélik meg, mint elviselhetetlen kihívást az egyén boldogságával szemben.

Az Egyház azonosítása a konzervativizmussal… önkényes és hibás, mivel a keresztény népek tudatában kitörölhetetlen nyomot hagyott az Egyház történelmi hozzájárulása mind kulturális örökségükhöz, mind általánosságban a világi (szekuláris) civilizáció egészséges fejlődéséhez, hiszen Isten az embert intézőként helyezte a teremtésbe és munkatársaként a világba. Az Ortodox Egyház a jelenkori világ „ember-istenével” szemben az „Isten-embert” vallja, mint minden dolgoknak a végső mércéjét. „Mi nem olyan emberről beszélünk, aki Istenné vált, hanem Istenről, aki ember lett” — írja Damaszkuszi János „Az igaz hit pontos kifejtésében” (III, 2 PG 94.988)… Az Egyház isteni-emberi ─ „nem ebből a világból  való” (Jn 18,36) ─ jellege, amely táplálja és vezérli jelenlétét és tanúságát „ebben a világban”, összeegyeztethetetlen az Egyház bármiféle megalkuvásával a világgal (vö. Róm 12,2).

11. … A jelentős jótéteményektől eltekintve, mint pl. a mindennapi élet könnyebbé tétele, a súlyos betegségek sikeres gyógyítása, az űrkutatás, szembe kell néznünk a tudományos előrehaladás negatív következményeivel is. A veszélyek: az emberi szabadság manipulálása, az ember puszta eszközként való használata, az értékes hagyományok fokozatos elveszítése és a természeti környezetet érintő fenyegetések, sőt, annak elpusztítása.

… A tudományos ismeretek nem mozgatják meg az ember erkölcsi akaratát, és jóllehet, a veszélyekkel tisztában van, továbbra is úgy cselekszik, mintha nem tudna róluk. Spirituális megközelítés nélkül lehetetlen választ adni az ember komoly egzisztenciális és erkölcsi kérdéseire és életének, valamint a világnak az örök jelentőségére.

12. …A biotechnológia ellenőrizetlen használata az emberi élet kezdetén, folyamán és végén veszélybe sodorja annak hiteles teljességét. Az ember soha nem látott intenzitással, szélsőséges és veszélyes módon kísérletezik önnön természetével. Fennáll a veszélye, hogy biológiai gépezetté, személytelen egységgé, vagy egy ellenőrzött elmével rendelkező mechanikus szerkezetté válik.

… Egyházunknak meg lehet, és meg is kell vallania ebben a világban profetikus öntudatát Jézus Krisztusban, aki Megtestesülésével a teljes embert magára öltötte, és aki a végső prototípus az emberi faj megújítása számára. Egyházunk vallja az élet szent voltát és az ember alapvető jegyét, mint „személyt” a fogantatás első pillanatától kezdve. A születéshez való jog az első az emberi jogok közül…«

(Forrás: www.orthodoxcouncil.org)

(Folytatjuk)

(Ford. I. T.)