Húsvét utáni hatodik vasárnap. Vakonszületett Vasárnapja – 2026. május 17.

Szent Andronikosz és Iunia apostolok a Hetven közül (1. sz.). Szent Szolokhón és társai Pamphamér és Pamphülón vértanúk (3-4. sz.). Szentéletű Nektáriosz és Teofán, a Barlaam monostor (Meteorák) alapítói (1550 és 1544). Szent Teofán, az „Olajat árasztó”, Szolea (Ciprus) püspöke (1567). Metszovói Szent Miklós újvértanú (1617). Új Szent Atanáz, csodatévő, Hrisztianopolisz püspöke (1735).

ApCsel 16,16-34; Jn 9,1-38. Ötödik hang.

A mai evangéliumban azt halljuk, hogy „amikor az Úr továbbment, látott egy vakon született embert.”

Honnan tudta, hogy ez az ember vakon született?

Onnan, hogy mindent tudni akart róla! Épp ebben van az igazi szeretet, a teljes megismerés vágyában, az őszinte odafigyelésben, hogy a gyógyulás minél hamarabb bekövetkezhessen!

„Mester, ki vétkezett, ő vagy a szülei, hogy vakon született?” – kérdezik a tanítványok.

A kérdés fölöttébb ártatlan, hiszen a vak születése előtt hogyan vétkezhetett volna, hogy büntetésül vakon szülessen?

Talán a szülei vétkeztek? Ez már reálisabb kérdés, hiszen nemrég hallottuk a harmincnyolc éve beteg gyógyulásának a történetét a Bethesda fürdőben, akit az Úr így int a templomban: „Íme, meggyógyultál, többé már ne vétkezz, nehogy valami rosszabb történjék veled!”

Ám az Úr egyértelműen kijelenti: „Sem ő nem vétkezett, sem a szülei, hanem Isten tetteinek kell megnyilvánulniuk benne.”

János apostol elsőnek az egyszerű, tiszta lélekből fakadó emberek véleményét jegyezte fel, akik kijelentik, hogy felismerik a vakon született embert: „ő az, aki itt ült és koldult”. Az ember jónak, ártatlannak, tisztának teremtetett, az ő véleményük az első és a legfontosabb az apostol szemében. Ámde utána, tanulságul a többiek véleményét is elénk tárja:

„Nem ő az – mondják mások – csak hasonlít rá.” A kétkedők tábora ez, akik az élő Isten hatalmát és igazságát csak nehezen vagy egyáltalán nem tudják elfogadni. Ezek vitték el a farizeusokhoz azt, „aki előbb vak volt”. Kifaggatták, és mindent engedelmesen, jóhiszeműen és örömmel elmondott!

Most először a kétkedők szólalnak meg. A tanult vezetők, akik előtt egy tanulatlan ifjú áll: „Nem Istentől való ez az ember, aki a szombatot nem tartja meg!”

Ezután a tanács tanult, ám mégis egyszerű lelkű, Isten hatalmára rácsodálkozó tagjai: „Hogyan cselekedhet bűnös ember ilyen csodajeleket?” És „szakadás támadt közöttük”.

A tanács vezetői nem hitték el, hogy a történet és az ifjú vallomása hiteles! „A ti fiatok ez, és azt mondjátok róla, hogy vakon született?” Miután mindkét kérdésre igenlő választ kaptak, másodszor is hívják a vakon született ifjút:

„Adj dicsőséget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.” Az ellenzék el van hallgattatva, már beadta a derekát, kiállása, hitvallása kérész életűnek bizonyult!

A tanulatlan, de az Isten hatalmát megismerő ifjú tisztelettel válaszol:

„Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: hogy vak voltam, és most látok.”

„Mit csinált veled…?” – kérdezik ismét. Most veszi észre, hogy a tanultak és ő, a tanulatlan végleg két táborban vannak. Az ítélet már megszületett… Hangot vált! Jézus szeretetétől indíttatva, Jézus védelmében és az egyszerű szívű, jóhiszemű hallgatóság védelmében ezt nem lehet annyiban hagyni, itt már másképpen kell beszélni!

„Megmondtam már nektek, de nem hallgattátok meg. Miért akarjátok újra hallani? Csak nem akartok ti is a tanítványai lenni?”

„Te vagy az ő tanítványa – válaszolják -, mi Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, ezt pedig nem tudjuk, honnan van.”

„Éppen az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, nekem pedig megnyitotta a szemeimet. Tudjuk, hogy Isten a bűnösöket nem hallgatja meg, de aki istenfélő, és megteszi az ő akaratát, azt meghallgatja. Mióta a világ áll, soha nem lehetett hallani, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született szemeit. Ha ő nem Istentől való volna, nem tehetett volna semmit.”

Itt van ennek a csatának a fordulópontja: a tanult embernek, ha van benne alázat, itt kellet volna meghajolnia a tanulatlan, de az élő Isten szeretetét és hatalmát megtapasztalt ember igazsága előtt. Ám nem ez történik:

„Mindenestől bűnben születtél, és te oktatsz minket?”

Úgy érzem, tanulságul, mindmáig tartó érvényességgel, ide tartozik Új Teológus Szent Simeon 2. teológiai beszédének egy fontos figyelmeztetése: „Ki tekinthető igazi teológusnak?” Szent Simeon három feltételt állít elé:

Aki Istenről akar beszél, kövesse mindenben az apostolok és az egyházatyák tanítását. A második, hogy kövesse mindenben az apostolok és egyházatyák életének példáját. A harmadik feltétel: ha tanításában téved, és erre felhívják a figyelmét, fogadja el alázattal és javítsa ki tévedését. Másfajta teológusra – mondja – nem szabad hallgatni.

Végül gondolkozzunk csak el. Nagy, isteni csoda történt ezzel az ifjúval, látást nyert, akinek nem volt látása. Most kiközösítés és meghurcoltatás a sorsa?

Bolgár Theofilaktosz válaszol erre:

„Aki megkeresztelkedett, annak várnia kell ezután a kísértéseket, szilárdnak kell lennie, ki kell tartania a hitvallásban és nem szabad megtagadnia az Urat se szégyenből, se félelemből!

Megismertük Urunkat és Megváltónkat. Húsvét ünnepén megismertük a halál felett való győzelmének korlátlan hatalmát! Hirdessük és valljuk meg őt szóval, amikor ennek van ideje, még inkább tettekkel, a Krisztusban való hit és szeretet cselekedeteinek példájával:

„A szeretet legyen tettetés nélküli! Utáljátok a rosszat, és ragaszkodjatok a jóhoz! A testvéri szeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tisztelet dolgában egymással versengők, a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, lélekben buzgók: az Úrnak szolgáltok! Legyetek örvendezők a reménységben, béketűrők a nyomorúságban, állhatatosak az imádságban! Támogassátok a szenteket szükségleteikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet! Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket, áldjátok, és ne átkozzátok! Örüljetek az örvendezőkkel, sírjatok a sírókkal! Egymás között legyetek egyetértők, nem nagyravágyók, hanem együttérzők az egyszerű emberekkel. Ne legyetek eltelve a magatok okosságával! Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért! A jóra törekedjetek minden ember előtt! Amennyiben rajtatok áll, lehetőség szerint éljetek békében minden emberrel! Ne tegyetek a magatok ügyében igazságot, kedveseim, hanem adjatok helyet az isteni haragnak, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én majd megfizetek” – mondja az Úr. Hanem ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni! Mert ha ezt teszed, eleven parazsat gyűjtesz a fejére. Ne hagyd, hogy a rossz legyőzzön téged; te győzd le a rosszat jóval!” (Róm 12,9-11)

I. T. 

2026. május 27. Vakonszületett Vasárnapján