„A kenetvivő asszonyok, az igaz József és a titkos tanítvány vasárnapja”

2026. április 26.

Vers:

„Krisztusnak visznek kenetet az asszonyok,

én pedig himnuszt küldök nekik kenetként.”

Kenetvivők magasztalása:

Ezek az asszonyok, akiket ma ünnepelünk, elsőként kapták a Feltámadás örömhírét az angyaltól. Ők Krisztus feltámadásának hiteles és első tanúi. József és Nikodémus pedig Krisztus temetésének! A tanúk e két csoportja megcáfolhatatlanná teszi hitünket Krisztus feltámadásában. Nikodémussal az történt, hogy kizárták a vallási közösségből, mivel nem értett egyet a vallási vezetők döntésével.

 

József egy sárral teli gödörbe került, de Isten csodásan kiragadta, és visszakerült Arimateába, hazájába, ahol a hagyomány szerint Krisztus neki is megjelent, és rábízta a feltámadás titkát. Ám ő nem tudta magában tartani, s bár igen sok megpróbáltatás érte, mindenhol bátran hirdette a Feltámadottat. A hagyomány azt is feljegyezte, hogy Nikodémus mindenki előtt korábban gyűjtötte egybe a Krisztus szenvedéséről és feltámadásáról szóló beszámolókat, mivel tanító volt és belülről ismerte a vallási vezetők szavait, döntéseit. Ezért a hagyomány mind Józsefet, mind pedig Nikodémust, mint Krisztus temetésének tanúit, együtt dicséri a kenetvivők asszonyokkal.

Az asszonyok nemcsak elsőként kapták a Feltámadás hírét az angyaltól, nemcsak elsőként találkoztak a feltámadottal, hanem ők vitték elsőnek Krisztus feltámadásának hírét a tanítványoknak.

„Úgy volt illendő, olvassuk az ünnepi liturgikus kalendáriumban, hogy az asszonyi nem, amely elsőként bukott el a kísértő sugallatára, és örökölte az átkot – megsokasítom gyötrelmeidet és terhességed kínjait – ők, az asszonyok legyenek az örömhír első meghallói, a Feltámadás első szemtanúi és hírvivői!”

Krisztus iránti lángoló szeretettől indíttatva keneteket készítenek, mivel a pénteki, alkonyat előtti sietség miatt József és Nikodémus megkenték ugyan Jézus testét, de nem elégséges módon. Ezért drága keneteket készítenek, hogy pótolják azt, ami elmaradt, és, ahogyan szokásban volt, ezt minél korábban tegyék meg s minél korábban sirassák el.

Az asszonyok sokan voltak, de az evangélisták csak a legismertebbeket sorolják fel. Elsőnek Mária Magdolnát említik, akiből Jézus hét démont űzött ki, aki azután Rómáig, Tibérius császárig jutott, panaszt tett nála Pilátus és a vallási vezetők ellen, és piros tojást felmutatva hirdette: „Krisztus feltámadt!” Efezusba tért vissza, ott halt meg, János apostol temette el.

Ám az ünnepi kalendáriumban még ezt is olvassuk:

„Amikor az evangélisták arról írnak, hogy köztük volt Mária, Jakab és József anyja is, tudd meg, hogy a Szűzanyáról van szó, mivel az özvegy József első házasságából származó fiúk és lányok anyjának is nevezték. Ezért van az, hogy Tamás vasárnapja után, amely nyolc nappal követi a Húsvétot, elsőnek a szent asszonyokat ünnepli az Egyház, akik elsőként hallották az angyaltól a írt, elsőként látták a halottaiból feltámadt Krisztust, elsőként hirdették az apostoloknak és mindenkinek az üdvözítő hírt. Krisztus követésében a legkiválóbb példát adták számunkra, ahogy ez olyan asszonyokhoz illik, akik Krisztus valódi tanítványai lettek.”

Mi az, ami a keresztény embert valóban Krisztus követőjévé teszi. Az asszonyokról vegyük a példát: Hűség az Úr Jézushoz, forró szeretet az Úr iránt, és bátorság követésében és megvallásában. Akkor is, ha jó sorsunk van, de akkor is, amikor keresztény embert próbáló idők jönnek.

Remete Szent Teofán atyánk egyik prédikációjában olvassuk a következőket [1]

„Vajon ez azt jelentené, hogy az apostolokban kevesebb volt a szeretet, mint az asszonyokban? Semmiképp sem! Hanem a gondolkodó szeretet működött bennük, amely a szeretet magas ára, valamint a tárgya miatt fél a tévedéstől. Miután ők is meglátták és megtapintották, mindnyájan vallomást tettek: „Én Uram és én Istenem”, és most már semmit sem tudta őket elválasztani az Úrtól. A kenetvivők és az apostolok életünk két oldalának a képei: az érzésé és a megítélésé. Érzések nélkül nem élet az élet; megítélés nélkül pedig az élet vak, sokat elpazarol, csak kevés egészséges gyümölcsöt érlel. A kettőt összhangba kell hozni egymással. Járjon elöl az érzés és buzdítson, a megítélés pedig határozza meg az időt, a helyet, a módot, egyszóval az élet körülményeit ahhoz, amit a szív cselekedni sugall. Belül az érzés, a szív jár elől, a cselekvésben pedig a megítélés.”

2026. április 26. A Kenetvivő Asszonyok és az Igaz József és Nikodémus vasárnapján

I. T.

[1] (Prédikáció Kenetvivők Vasárnapjára, https://days.pravoslavie.ru/Days/20260413.html)